Értelmezési kérdések az önsegélyező pénztári szolgáltatásoknál

A szolgáltatási tevékenységünk során szerzett tapasztalataink azt mutatják, hogy némely esetben ügyfeleink másképp értelmezik a szolgáltatási feltételeket, mint ahogy azt a jogszabályi feltételek illetve üzletpolitikánk diktálja. Ezen „kérdéses” feltételeket vesszük az alábbiakban sorra:

180 napos várakozási idő

Egyes szolgáltatási jogcímek esetében a jogszabály úgy rendelkezik, hogy a befizetett tagdíjösszeg – akár egyéni befizetés, akár munkáltatói hozzájárulás – a befizetéstől számított 180 nap leteltével fizethető csak ki szolgáltatásként. A rendelkezés nyilvánvalóan abból a célból került a jogszabályba, hogy a szolgáltatási tevékenységet egy felhalmozási/megtakarítási időszak alapozza meg. Máskülönben a pénztári tevékenység alapvető funkciója - nevezetesen, hogy célirányos előtakarékosságról van szó - nem érvényesülne.

Nem minden szolgáltatási jogcímnél él ez az előírás (a gyógyszerek vételárának térítése, a táppénz miatt kieső jövedelem pótlása kivétel ez alól), tehát a tag megtakarítása adott esetben akár az utolsó forintig is felhasználható szolgáltatásként – a befizetéstől függővé tett bármilyen időkorlát nélkül is. Nem mellékes természetesen az sem, hogy a hozzáférhetőség leteltéig a befizetések hozamot termelnek.

A felhasználhatósági időkorlát csakis a befizetésekre vonatkozik, így tehát a számlákon negyedévente felosztott hozamok, illetve pl. az adójóváírás összege azonnal felhasználható bármilyen szolgáltatási jogcím esetén.

Miután a tagdíjbefizetések elszámolásakor nem tudni, hogy egy adott befizetés a későbbiekben milyen jogcímű szolgáltatás fedezetéül fog szolgálni, így a pénztár a jóváírt összegeket a FIFO elv szerint rendeli hozzá a felmerülő kifizetésekhez. Ebből következik, hogy a várakozási idő feltételéhez nem kötött szolgáltatási igények is befolyással vannak a még felhasználható várakozási idő feltételének megfelelő számlafedezetre. Ugyanúgy, mint a várakozási idő feltételéhez kötött szolgáltatási tételek is.

Egy-egy szolgáltatási esedékességkor a pénztár a várakozási idő feltételéhez kötött szolgáltatásokat sorolja előre, azaz a kielégítési sorban a lehető legnagyobb kifizetési lehetőséget biztosítjuk a tagoknak.

120 napos jogalap érvényesség

Ugyancsak jogszabályi előírás, hogy a pénztár csak 120 napon belüli szolgáltatási eseményen alapuló igényt elégíthet ki, azaz egy szolgáltatási igény az azt megalapozó eseményt követő 120. napig nyújtható be. Emiatt nem számolhatók el pl. a 120 napon túli keltezésű gyógyszerszámlák. Az előírás minden szolgáltatás esetében fennáll. Volt már rá példa, hogy gyermekszületési támogatásra benyújtott igényt azért nem teljesíthettünk, mert a születés dátumához mérten 120 napon túl került az igény benyújtásra. A benyújtás dátumaként a pénztár az igénynek a pénztárba történő beérkezése napját tekinti.

Pénztárunk szolgáltatási rendje szerint havonként (havonta 15-én) folyósítjuk a beérkezett szolgáltatási igényeket, azaz a benyújtáshoz képest természetesen egy későbbi időpontban (a szolgáltatást megalapozó esemény bekövetkeztéhez mérten 120 napon túl) kerül sor a szolgáltatás tényleges teljesítésére, de ez a jogszabályi feltételt nem sérti. Felmerül viszont a kérdés, hogy amennyiben a tag a szolgáltatási igényét a benyújtásra vonatkozó 120 napon belüliség feltételének megfelelve úgy nyújtja be, hogy a teljesítést a benyújtáshoz képesti soron következő szolgáltatási esedékességen túli teljesítéssel kéri, azt miként kell/lehet elbírálni. Álláspontunk szerint az önsegélyező pénztári szolgáltatási tevékenység alapvető jellemzője, hogy szociális indíttatású, így semmi nem indokolja, hogy egy igényt ne a soron következő szolgáltatási kötelezettségünkként bíráljunk el, illetve kezeljünk. Azt a megközelítést tehát, hogy egy benyújtott igényt egy majdani befizetésből származó fedezetből több hónappal későbbi szolgáltatási tételként kezeljünk, az önsegélyező pénztári szolgáltatási tevékenység jogszabályi indíttatásával ellentétesnek tartjuk.

Közösségi szolgáltatásra való jogosultság feltétele

Pénztárunk három közösségi elven finanszírozott szolgáltatási jogcímet alakított ki, melyek közös jellemzője, hogy tagsági jogviszony idő és tagdíjfizetési hajlandóság feltételéhez kötötten jelent biztosítási lehetőséget tagjainknak. A jogosultsághoz elvárt tagdíjfizetési hajlandóság semmiféle többletterhet nem ró a tagra, hiszen a taggá válásával egyidejűleg a tagdíjfizetési kötelezettséget egyébként is vállalni kell, s a tagdíjat a pénztártag kifejezetten azért fizeti, hogy saját szolgáltatási igényeire fedezetet képezzen. Hogy ezen az alapon egy nagyságrendileg 100 eFt-os biztosítási összegre is jogot szerez, az egyértelműen a tagság értéknövelőjeként vehető számításba.

A közösségi szolgáltatások fedezetét a pénztár tagsága közösen, a tagdíjakból levont szolidaritási tagdíjrészből biztosítja. Éppen ezért a közösségi szolgáltatási igények elbírálásakor a pénztár a tagdíjfizetési kötelezettség teljesítésének feltételétől nem tud eltekinteni. A tagdíjfizetési kötelezettség akkor tekinthető teljesítettnek, ha a tag a minimum tagdíjat illetve annak időarányos részét a pénztárba határidőben befizette. A pénztár elszámolási szabályai szerint a közösségi szolgáltatásokra való jogosultság feltétele megléte tekintetében a tagdíj-teljesítési kötelezettségnek évenként, illetve az adott naptári évben az éven belül is meg kell felelni.

Javuló hatékonyság az önsegélyező pénztárban

Bár 2007-ben a jogszabályi előírások jelentősen átalakították az önsegélyező pénztárak által finanszírozható szolgáltatások körét és feltételrendszerét, tagságunk meghatározó része továbbra is fantáziát lát a pénztártípus biztosította lehetőségekben. Ez a stabilitás a tevékenységünket jellemző hatékonysági mutatószámokban is megmutatkozik:

Talán legjellemzőbb példa erre a tagdíjbevételek fedezeti részének és a teljesített szolgáltatási igényeknek a havonkénti viszonyszáma, amiből az derül ki, hogy a havi befizetésekből finanszírozni tudja a pénztár a szolgáltatásait, így a pénztári tartalékok befektetése/vagyonkezelése tisztán a befektetési politika alapján valósulhat meg:

Az ábrából jól kitűnik a decemberi hónap egyedisége, ami mögött az adóév vége közeledtéig esedékes adójóváírási lehetőségek kihasználása igénye rejlik.

Ennek a stabil pénzáramnak a befektetési hatékonyságra gyakorolt kedvező hatása a hozameredményeinkben meg is mutatkozik. A 2008-2009-es időszakot a pénzpiacok hektikusságát figyelembe véve semmiképp sem nevezhetjük nyugodt időszaknak, ennek ellenére a pénztárunk mindkét évben pozitív és elfogadható eredményt ért el a befektetési tevékenységével:

A hatékonyság javulása más mutatószámokban is megmutatkozik:

Az egy főre jutó önsegélyező pénztári megtakarítás átlagos értéke meghaladja a 92 ezer Ft-ot, s évről évre emelkedik. Az átlagos éves befizetésben 2008-hoz mérten nem történt növekedés, de a kialakult gazdasági válság körülményeit figyelembe véve a szinten tartást is eredményként értékelhetjük. Egyértelműen javul a tagdíjbevételekre jutó működési ráfordítás aránya, illetve a tagdíjak működési terhelése is. Ez 2009-ben 5,46%-os szintre csökkent.

A szolgáltatási igények vonatkozásában a fajlagos tételnagyság ugyancsak növekedik, 2009-ben átlagosan 22.986 Ft-ot fizetett ki a pénztár egy-egy szolgáltatási igényre, szemben a 2008-as 19.712 Ft-os értékkel. Miután a szolgáltatások a felmerülésükhöz mérten 120 napon belül elszámolhatók, így az igények összevontan történő benyújtása – különösen a gyógyszer- és gyógyászati segédeszköz számlák elszámoltatása esetében – ezen a mutatószámon sokat javíthatna, ami egyébként a szolgáltatásbenyújtás költségei (pl. postaköltség) szempontjából is ésszerű lenne. Nem beszélve arról, hogy addig is hozamot termelne a tulajdonosának az egyébként kifizetésre kerülő összeg.

Közgyűlési döntések a 2010. évi szolgáltatásaink módosításáról

2009. december 10-én tartotta meg esedékes küldöttközgyűlését önsegélyező pénztárunk, melyen a 2010. évi pénzügyi terv jóváhagyása mellett a szolgáltatási rendünk módosításáról is döntést hoztunk. Az utóbbi témakörben két szolgáltatási jogcím esetében került sor módosításra, melyek az alábbiak:

A táppénz kieső jövedelem pótlása szolgáltatás (A1) esetében a szolgáltatás normatív összege a korábbi napi 1.400 Ft-ról 2.000 Ft-ra módosul. A normatív összeg emelését a táppénz mértékének idén júliustól történt csökkentése tette indokolttá, miután a korábbi 70%-ról 60%-os mértékre csökkent az. A kieső jövedelem így értelemszerűen immár 40%-ra emelkedett, ami jövedelmet a minimálbér kétszeresével azonosan alapul véve 2010-től napi 2.000 Ft-os tényleges jövedelemkiesést eredményez.

Jövedelemigazolás bemutatása esetén a pénztár továbbra is a tényleges kieső jövedelemmel azonos összeget téríti meg a tagnak, amennyiben arra az önsegélyező pénztári számláján megtakarított egyenlege fedezetet nyújt.

Az iskoláztatási szolgáltatás (B4) esetében szolgáltatási szabályzatunk 20.000 Ft-ban rögzítette az évenként téríthető összeg maximumát, miután a szolgáltatási jogcím indulásakor az arról rendelkező jogszabály is hasonlóan rendelkezett. Időközben a téríthető összeg a mindenkori minimálbér 30%-ával azonos összegben lett meghatározva, ami a jelenlegi minimálbért alapul véve már 21.450 Ft. Hogy ne korlátozzuk túl tagjaink szolgáltatáshoz való jogát, a közgyűlés ezen szolgáltatáshoz tartozó keretösszeget a jogszabályi rendelkezéssel azonos összegre módosította. 2010-től tehát a 73.500 Ft-os minimálbér 30%-ával számolva 22.050 Ft-ra emelkedik.

A szolgáltatási jogcímek igénybevételi volumenszámai alapján továbbra is a gyógyszerek és gyógyászati segédeszközök vételárának támogatása a legnépszerűbb jogcím, közel 52%-os részesedéssel. A második helyen a gyermeknevelési támogatások közé tartozó jogcímek állnak (születési- , gyed-, gyes- és iskoláztatási támogatás). Ezek teszik ki az összvolumen közel egyharmadát. A fennmaradó mintegy 20%-ot a munkanélküli ellátások, a jövedelem kiesést pótló támogatások, illetve a hátramaradotti kifizetések teszik ki, mint ahogy az az alábbi ábrából látható:

A gyermekneveléshez kapcsolódó állami ellátások változása

Nyáron elfogadásra kerültek 2010-re szóló törvénytervezetek, melyek a szociális ellátásokat is mérséklik. A kialakult gazdasági helyzet átvészelését célzó intézkedések a gyermekeket nevelőket is érintik.

A gyed-jogosultsághoz szükséges munkaviszony ideje 180 napról 365-re emelkedik, a gyes időtartama pedig háromról két évre csökken. A törvényjavaslat szerint a 2010. április 30-a után született gyermekek esetében lesznek érvényesek a gyes- és gyed-változások. A két munkaviszonyhoz, illetve biztosítási időhöz kötött juttatás, azaz a terhességi-gyermekágyi segély (tgyás) és a gyermekgondozási díj (gyed) jogosultsági ideje 180 napról 365-re emelkedik. Ez azt jelenti, hogy a kismamának minimum 365 nap munkaviszonnyal kell rendelkeznie ahhoz, hogy kapjon tgyást, majd gyedet.

A terhességi-gyermekágyi segélynél változás még, hogy a jogszerző időbe nem számítható be a felsőoktatásban eltöltött idő egésze, hanem csak 180 napot lehet majd belekalkulálni. A szociális tárca számításai szerint a gyedre vonatkozó változások az igénybevevők alig 5 százalékát érintik majd. A gyed továbbra is a gyermek kétéves koráig jár majd.

A gyermekgondozási segélynél (gyes) a jövőben sem lesz szükség jogszerző időre, ám ennek időtartama háromról két évre csökken, kivéve az ikerterhességeket, ahol továbbra is három évig kapják a kismamák a pénzt.

A három vagy több gyermeket nevelőknél a gyermeknevelési támogatás (gyet) eddig a legkisebb gyerek hároméves korától nyolc éves koráig járt. A törvénymódosítással az alsó határ három évről két évre módosul, a felső határ azonban nem változik. Ez azt jelenti, hogy egy évet nyernek a főállású anyák.

Nem emelkedik a családi pótlék 2009 szeptember 1-től

A kormány szándéka szerint a családi pótlék nem szűnik meg, ám annak összege sem idén, sem pedig jövőre nem változik. Eddig évente átlagosan négy-öt százalékkal emelték - ez marad el a következő időszakban.

Változások a családi pótlék folyósításában

A törvénymódosítás azt is tartalmazza, hogy jövőre nem emelkedik a családi pótlék összege.

A törvény 2010. augusztus 31-től hatályba lépő rendelkezésével módosul a családi pótlék folyósításának időtartama: a közoktatási intézményben tanuló gyermek után az eddigi 23. életév helyett 20 éves korig, illetve annak a tanévnek a végéig jár a juttatás, amelynek időtartama alatt a 20. életévét betölti.

A családi pótlékra vonatkozó rendelkezések módosítása nyomán lehetőség lesz arra, hogy az összeg ötven százalékát az érintett család természetbeni juttatás formájában kapja meg. Ezt a települési önkormányzat jegyzője rendelheti el. A korlátozás időtartama egy év, és az intézkedés szükségességét legalább félévenként felül kell vizsgálni.

A családi pótlék növeli az adóalapot 2009 szeptember 1-től

Az idei adótörvény-módosítás szerint szeptembertől adóalapot növelő, nem adózó juttatássá válik a családi pótlék, amelynek összegét fele-fele arányban megosztják a házas-, illetve élettársak között.

A személyi jövedelemadóról szóló törvény 2009. szeptember 1-jétől hatályos szabályai szerint a magánszemély köteles nyilatkozatot adni a munkáltatójának, illetve a bér kifizetőjének, ha 2009. augusztus 31-ét követően ún. adóterhet nem viselő járandóság (pl. családi pótlék) címén van, nem a munkáltatótól származó bevétele.

(Az adóterhet nem viselő járandóság azt jelenti, hogy az adott jövedelem növeli az adóalapot, de a rá eső adót nem kell megfizetni.)

Kevesebb gyermeket nevelhetnek

A hétfőn elfogadott törvénymódosítás része az is, hogy a helyettes szülők, nevelőszülők a korábbinál eggyel kevesebb gyermeket nevelhetnek egy időben. Így a hagyományos nevelőszülőknél öt helyett négy, a hivatásos nevelőszülőknél nyolc helyett hét, a speciális hivatásos nevelőszülőknél pedig öt helyett négy lehet a gyermekek száma.

Önsegélyező pénztári szolgáltatásaink körében - közgyűlési döntés hiányában - ezidáig nem került sor változtatásra, tehát ugyanazokkal a feltételekkel lehet igénybe venni a GYES, GYED kiegészítést, mint eddig. Ugyanakkor nem zárható ki, hogy a soron következő közgyűlésünkig még születik olyan jogszabályváltozás, amely a szolgáltatási rendünk módosítását is szükségessé teszi.

Vegyen igénybe iskolakezdési támogatást!

Az önsegélyező pénztárak szolgáltatási kereteit behatároló jogszabályok lehetővé teszik az önsegélyező pénztári tagok számára, hogy limitált összegben - pénztárunk szolgáltatási szabályzata szerint esetünkben gyermekenként 20 ezer Ft erejéig - felhasználják önsegélyező pénztári megtakarításukat a beiskolázási költségek finanszírozására.

Az iskolakezdési támogatás jogcímű szolgáltatás feltételrendszere az alábbi: A hivatalos tanévkezdés dátumát megelőző illetve követő 60-60 napon belül eszközölt tanszer, tankönyv vagy ruházat vásárlásáról szóló eredeti számla ellenében térítheti meg a pénztár a tag, vagy a tag jogán szolgáltatási kedvezményezettje által iskoláskorú gyermeke ilyen irányú költségeit gyermekenként 20 eFt-os összeghatárig. Miután a jogszabály szerint a szolgáltatás csak azon gyermek(ek) vonatkozásában vehető igénybe, akire való tekintettel az illető szülő családi pótlékra is jogosult, így első alkalommal ezen jogosultságot is igazolni kell, valamint számla mellé be kell csatolni a gyermek adott tanévre vonatkozóan kiállított iskolalátogatási igazolását is, amely tanúsítja a beiskolázás tényét.

A szolgáltatási igényt az általános szabályok szerint 120 napos időtartamon belül lehet a pénztárba benyújtani, azaz a számla(k) kiállításától számítva négy hónap áll a tagnak rendelkezésre. Fontos ugyanakkor, hogy a számla kiállítási dátuma nem eshet kívül az iskolakezdés napjától számított +/- két hónapos időintervallumon.

A 20 eFt-os értékhatár gyermekenként értendő. A szolgáltatás fedezetéül a tag olyan megtakarítása szolgálhat, amely megfelel az önsegélyező pénztárak egyes szolgáltatási jogcímei esetében a befizetésekkel szemben előírt 180 napon túliság feltételének, azaz ennél a szolgáltatásnál legalább fél évvel korábban kell biztosítani annak fedezetét.

Növekvő munkanélküliség, csökkenő táppénz

Augusztus elsejétől jelentősen, 10-10 százalékkal csökkent a táppénz mértéke. Az otthon töltött betegállomány korábbi 70 százaléka 60-ra, míg a kórházi táppénz 60-ról 50 százalékra mérséklődött. Ezzel egyidejűleg maximálták a kifizethető táppénz összegét is, ami nem lehet több a mindenkori minimálbér négyszeresénél. Ez az idei minimálbérrel - 71.500 forint - számolva, legfeljebb 286 ezer forint kifizetését teszi lehetővé.

Hasonló a helyzet az úgynevezett passzív táppénzzel, amelyet biztosítási jogviszonyának megszűntét követő három napban vehet igénybe a munkavállaló. A passzív táppénz hossza jelenleg legfeljebb 45 nap lehet, augusztus elsejétől azonban 30-ra csökkent, s itt szintén maximálták a kifizethető összeget, ami a minimálbér másfélszerelésénél, vagyis 107.250 forintnál nem lehet több.

A betegség első 15 napja nem táppénz, hanem úgynevezett betegszabadság jár. Az erre az időszakra jutó összeget ennek megfelelően nem is az egészségpénztár, hanem a munkaadó fizeti. Mértékét az úgynevezett távolléti díjhoz köti a jogszabály. A távolléti díjat a munkaszerződésben meghatározott alapbér határozza meg. Betegszabadság esetén jelenleg ennek 80 százalékát fizeti ki a munkaadó, augusztus elsejétől azonban ennek mértéke is csökken 10 százalékkal.

A gazdasági válság miatt egyre többen veszítik el munkahelyüket. A KSH idei első negyedévi adatai szerint 9,7 százalékra nőtt a munkanélküliségi ráta, vagyis csupán egy hajszál választja el a lélektani küszöbnek számító 10 százaléktól. A munkanélküliek száma március végén 403 ezer volt, miközben folyamatosan csökken a Magyarországon amúgy is alacsony foglalkoztatási színvonal. A foglalkoztatási ráta soha sem látott mélységbe - 55,1 százalékra - csökkent, szemben az uniós 64 százalékos átlaggal, s fényévnyi távolságra a Lisszaboni Szerződésben megcélzott 70 százaléktól.

Mindez alaposan érezteti hatását az egészségbiztosítási alap bevételi és kiadási oldalán. A csökkenő foglalkoztatás miatt egyre kevesebb járulék érkezik az OEP kasszájába, az elmaradás május végéig 31,3 milliárd forint. Ugyanakkor folyamatosan emelkednek a táppénzkiadások, amelyek többlete május végéig meghaladta a 3,5 milliárd forintot, miközben nő a táppénzen levők átlagos napi száma is.

Önsegélyező pénztárunk vonatkozásában mindez a szolgáltatási igények volumene növekedését vetíti előre. A fenti változások a szolgáltatásaink feltételrendszerére nem, a finanszírozhatóság mértékére - a kieső jövedelem módosulása révén - viszont természetesen hatást gyakorol.

Lehet-e időszerűbb az öngondoskodás, mint mostanság?

Az önsegélyező pénztár, mint az önkéntes kölcsönös biztosító pénztárak három típusának - nyugdíj, egészség és önsegélyező - egyike vélhetően a napjainkban kialakult élethelyzetre való felkészülés eszközeként született meg a törvényalkotók gondolatában. Hogy anno gondoltak-e arra honatyáink, hogy eljöhet még az az idő, amikor minden félretett megtakarítás nagyon jól jöhet, nem tudjuk, hiszen nem vettünk részt a törvényalkotás folyamatában. Mindenesetre az önsegélyező pénztári ágazat szolgáltatási palettája, a rászorultság elvén folyósított szolgáltatási jogcímek mindegyike segítség lehet egy-egy felmerülő probléma orvoslására. Most domborodik ki igazán, hogy igenis van létjogosultsága megtakarítást képezni nem várt munkanélküliségre, a kieső jövedelmek pótlására, a különféle kiadások finanszírozására.

Azt gondolhatnánk, hogy igen, az időben, a valódi öngondoskodás célzatával eszközölt ilyen megtakarítások most töltik be a számukra hívatott szerepüket. Ezzel szemben a PSZÁF legfrissebb kimutatásából azt olvashatjuk ki, hogy az önsegélyező pénztári szféra szolgáltatási volumene 2008-ban az előző évinek az 1/3-adára csökkent.

Ennek az elszomorító számadat természetesen nem mond ellent a megtakarítási forma időszerűségével kapcsolatban fentebb kifejtett álláspontunknak, mindössze arról van szó, hogy az ágazat tevékenységét meghatározó jogszabályok - különös tekintettel a finanszírozható szolgáltatások feltételrendszerének - véleményünk szerinti indokolatlan megnyírbálása többé-kevésbé ellehetetlenítette az ágazat működését. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint a hivatkozott PSZÁF kimutatásnak a pénztárpiaci szereplők létszámára és státuszára vonatkozó számadatok.

Kevésbé vigasz számunkra, hogy önsegélyező pénztárunk egyike a talpon maradt 17 pénztárnak - bár piaci részesedésünk növekedése nagyon jól mutat az elemzéseinkben -, a tendencia mégis azt mutatja, hogy nem szabad és nem is lehet hosszútávra szóló koncepciókat évről évre újragombolni még a jogalkotás szintjén sem. Természetesen ez a pénztárszféra szereplőire, tehát ránk, pénztárakra is ugyanúgy igaz kell, hogy legyen, aminek reményeink szerint mi összességében meg is igyekeztünk felelni. Az értékítéletet természetesen nem nekünk, hanem az ügyfeleinknek kell kimondania.