hírek, aktualitások
Teher alatt nő a pálma, avagy lesz itt még normalitás? - Pénzpiaci összefoglaló 2023. I. negyedév (2023.03.27)
Idestova 3 éve történt, 2020. februárjában, hogy a pandémiává terebélyesedett koronavírus járvány ránk csapta az ajtót, karanténba kényszerítve a fél világot, ha nem az egészet, durva változást okozva addigi megszokott nyugodtnak mondható mindennapjainkban. Kijárási tilalom, maszkhasználat, védőoltás, s megannyi új élettapasztalat. Immár több, mint 1 éve, hogy az orosz medve az ukránokra – s áttételesen persze az egész világra, így politikai állásponttól függetlenül ránk, mindannyiunkra is – rárúgta az ajtót, szomszédunkra szenvedést, halált hozva, nekünk, szerencsésebbeknek „belerondítva” a komfort zónánkba. Fűtetlen iskolatermek, átmeneti üzemanyaghiány, egekbe szökő rezsiárak, újfent megannyi új élettapasztalat.
Mindezek után óhatatlanul felvetődik a kérdés, hogy idén tavasszal vajh milyen újabb csapással tisztel meg bennünket a (bal)sors? Vagy ebből ennyi már épp elég? Szegény szomszédunk engesztelhetetlen elszántsággal vívja mindmáig a háborúját – noha vannak, akik veszik a bátorságot és megkérdőjelezik arra való jogosultságukat –, amiért köszönettel tartozunk nekik, hiszen nekünk is jó szolgálatot tesznek, s igazolják a mondást, hogy teher alatt nő a pálma. Ami persze ránk is igaz, így rendületlenül bízunk benne, hogy lesz itt még normalitás, amit mi sem bizonyít jobban, hogy újra itt kopogtat már a kikelet, jelen állapot szerint újra pozitív hozamokkal.
Szokásos aktualizált piaci grafikonjaink az alábbiak:
Az állampapír indexek év elején villámrajtot vettek, amit a BUX is követett. Azonban februárban a tendencia megfordult és visszarendeződés kezdődött, ami a magyar részvényindexet mínusz tartományba lökte, az állampapírok viszont újra erősödésnek indultak:
A forint a tavalyi év jelentős leértékelődése után az év elejétől kezdve az erősödés jeleit mutatja és jelenleg is 4%-kal jobban áll, mint év elején:
Továbbra sem dőlt el, hogy lesz-e recesszió, és ha igen, az mivel járhat. Ez a bizonytalanság és az utóbbi napok bankcsődjei általános pesszimista hangulatot mutatnak a részvénypiacokon. Nyugat-Európa mutat némi erősödést, a régiónk inkább veszteséges részvény szempontból:
Forintban kifejezve szerényebbek az értékek, a hazai fizetőeszköz pillanatnyi erősödése következtében:
A MTelekom év eleje óta 12%-kal felértékelődött, míg a Richter ugyanilyen mértékben vesztett értékéből. A MOL és az OTP árfolyama a BUX indexhez közeli mértékben veszített az értékéből:
Az első negyedév végéhez közeledve azt látjuk, hogy a magasabb kamatkörnyezetben a kötvények elkezdték termelni a hozamot, s ehhez tesznek hozzá vagy vesznek el belőle a részvénypiacok a pillanatnyi értékeltségük szintjétől függően. Komolyabb kitöréshez a háborús konfliktus enyhülésére, illetve honi viszonylatban az EU-s pénzekhez való hozzáférés lehetőségének a konkretizálódására lenne szükség, s mint a mondás tartja, a szükség nagy úr. Úgyhogy részünkről hajrá, előre!
A mi kis narancsligetünk - Pénzpiaci összefoglaló 2022. IV. negyedév
Kapkodjuk a fejünket a hivatalos inflációs adatközléseket hallva, de már régóta valahogy úgy vagyunk vele, mint az egyszeri rendőr, aki mikoris a munkájából hazatérve in flagranti találja a feleségét egy úrral, a számonkérésre már kapja is a viszont kérdést: „Most akkor nekem hiszel, vagy a szemednek?”. S persze joggal elbizonytalanodik, mint ahogy mi is. De erre is van csodafegyver - sőt már csodaszarvas is -, tudniillik az ársapka. Ami szemmel láthatóan nem old meg semmit, sőt, de valameddig el lehet adni. Az ársapkáról ugyancsak egy klasszikus jut az eszünkbe, ami az erdei élet illiberális szabályaiba ad csöppnyi betekintést, mikoris a róka meg a farkas - az erősebbik kutya kategóriájába tartozókként – eldöntik, hogy megverik a nyulat. S az indok? Ha van rajta sapka, azért, ha nincs rajta, akkor meg azért. De elvtársak, megannyi önfényezés és melldöngetés közepette ki a fene akart itt a nyúl szerepébe kerülni? – merül fel talán joggal a társadalom megannyi rétegéből a kérdés. Ja, hogy hát ilyen a mi narancsunk, az új magyar narancs. Kicsi is, savanyú is, de a miénk. Így már érthető.
Mi tagadás, ami az ezévi befektetési eredményeinket illeti, arról is ugyanez mondható el. Egy 15%-os állampapírpiaci leértékelődés közepette – nem beszélve a tőzsdei árváltozásokról – ez sajnos szinte elkerülhetetlen. 2022 nem volt egy jó év, sőt egy igazán rossz év volt, s erről nyilvánvalóan az ukránok tudnák a legtöbbet elmondani. Csodálatra méltó a heroikus küzdelmük, kitartásuk, saját problémáink eltörpülnek az övéik mellett. „Erőt, s erényt!” –mi mást is kívánhatnánk nekik, s magunknak se kevesebbet 2023-ra.
Szokásos aktualizált piaci grafikonjaink az alábbiak:
Továbbra is feltűnő a hazai tőzsdeindex (BUX) és a hazai állampapírpiaci index (MAX) együttállása, amiből következik, hogy akár állampapírral, akár részvénnyel hasonló negatív eredményt (veszteséget) lehetett idén elérni. Bizakodásra adhat okot ugyanakkor, hogy szeptember végéhez mérten az utolsó negyedévben van egy szemmel látható javulás mindkét szegmensben, ami a mi eredményeinkben is megmutatkozik. A magasabb kamatkörnyezetben ezek a leértékelődött állampapírok a lejáratukig hátralévő időben immár egy magasabb, a jelen kamatkörnyezethez igazított hozamot fognak termelni, amit persze lehet önmagában és lehet az árszínvonal változásához viszonyítva értékelni. Mint mindig, most is az utóbbi megközelítés áll közelebb a valósághoz:
A fizetőeszközünk idei tendenciózus leértékelődésében is fordulat állt elő az október közepi eddigi mélypont után, miután egyrészt a kamatemelések megtették a hatásukat, illetve az EU-s pénzekért folytatott gigászi küzdelmünk bizonyos eredményekhez vezetett. Az előbbi tankönyvszerű, az utóbbi, majd meglátjuk.
A részvénypiacokon továbbra is a recessziós félelmek - és persze az orosz-ukrán konfliktus is - bírnak befolyással, de itt is bizakodásra némi okot adó javulást láthatunk az utolsó negyedévben
Forintban denominálva valamelyest csökkent a külföldi piacok teljesítménytöbblete - a forint utolsó időszaki kapaszkodása következtében -, de azért még megmaradt belőle valami:
A hazai blue-chip részvények értékeltsége is javulni látszik az év utolsó időszakában, de erre lehet azt mondani, hogy van honnét. Egy-egy kormányzati lépés, kivetett különadó persze pillanatok alatt jelentősen módosíthatja ezeket a trendszerű mozgásokat.
Néhány nappal a 2022-es év vége előtt lassanként ítéletet mondhatunk a mögöttünk hagyott évről. Felejtsük el mielőbb, talán ez a legjobb, amit mondhatunk róla. Volt már ilyen máskor is, akkor a következő évben jóra fordultak a dolgaink. Ebben bízunk most is, s reméljük, hogy a bölcs vezetőink - itthon és külhonban egyaránt - ebben nem tesznek nekünk keresztbe.
Miben vagyunk jók? – A szakértő megnézte
A legtöbb egészségpénztár tisztában van a saját erősségeivel, és ezt igyekszik is kommunikálni a meglévő és leendő tagjai felé. Mi sem vagyunk ezzel másként, mégis jó látni, ha egy független szakértő is górcső alá veszi a szolgáltatásainkat. Ezt tette most egy pénzügyi termékek összehasonlításával foglalkozó szakmai oldal, a BiztosDöntés.hu. Gergely Péter alapító és pénzügyi szakértő számol be a tapasztalatairól.
Az Életút Egészségpénztár talán leginkább szembeötlő pozitív vonása a kedvező költségfelosztás – kezdi Péter. Alacsony havi befizetésnél még vannak olyan pénztárak, amelyek kevesebb működési költséget számítanak fel a tagjaik befizetései után, de 17.000 forintos havi megtakarítás felett már minden más pénztárnál olcsóbb az Életút.
A minimális, 3 000 forintos befizetésnél 6 pénztár is olcsóbb, de a kis összeg miatt ebben a tartományban még csak évi 1 000 forintos különbséggel kell számolnunk. Magasabb összegű befizetésnél viszont már verhetetlen az Életút. Csak hogy értsük, hogy ez mit jelent, a maximális adóvisszatérítéshez kapcsolódó 750 000 forintos éves befizetés után az Életút mindössze 19 710 forint költséget von le, míg a legdrágább pénztár 48.750 forintot.
Ez jelentős különbség, de nem a költség az egyetlen jellemző, ami alapján érdemes egyik vagy másik egészségpénztár mellett döntenünk – emeli ki a szakértő. Hiába olcsó egy pénztár, ha nem tudja nyújtani azokat a szolgáltatásokat, amelyek nekünk fontosak, vagy nem úgy, ahogy mi szeretnénk.
Miben erős az Életút Egészségpénztár?
Péter szerint elsősorban akkor érdemes az Életútban gondolkodni, ha – ahogy fentebb említette – fontos az alacsony költség, ha nagyobb összegű befizetést tervezünk az egészségpénztárba, és ha szélesebb körben használnánk az önsegélyező szolgáltatásokat.
Az Életút Önsegélyező Pénztár már az Egészségpénztár megalakulása előtt is létezett, és ebben a szolgáltatási ágban az Életút különösen erős. A pénztár az önsegélyező szolgáltatások teljes palettáját kínálja, és a kihasználást a lehető legbővebb körben lehetővé teszi – mondja a szakértő. Kiemelném például, hogy az Életútnál a születési támogatás keretében akár 1 millió forintot is felvehetünk az egészségszámlánkról. Ezt a szolgáltatást nemcsak a szülők, de a közeli hozzátartozók is kérhetik a saját számlájukról. Így a család együtt jelentős megtakarítást érhet el egy gyermek születésekor.
A gyermekneveléshez a későbbiekben is komoly segítséget jelent az egészségpénztár. Önsegélyező szolgáltatásként kérhetjük a CSED, GYED, GYES és GYET állami ellátások kiegészítését. Ez különösen fontos, mert az anya jövedelme éppen akkor csökken, amikor a baba miatt a család kiadásai nőnek, ezt a problémát orvosolhatjuk az egészségpénztár segítségével.
A Beiskolázási támogatás is nagy segítség a gyermeket nevelő családoknak, hiszen az iskolakezdés még az egyébként jó anyagi körülmények között élőket is megterhelheti. Egészségpénztáron keresztül jelenleg évi 200 000 forintot költhetünk tanszerek, taneszközök és ruházat vásárlására gyermekenként, ami már látható összeg a családi kasszában, és ez a támogatás a gyermekek teljes iskoláskora alatt használható.
Akinek pedig lakáshitele van – véli Péter –, annak szinte kötelező a hitel egy részét egészségpénztáron keresztül törlesztenie. Ugyan itt nem túl magas a havi keretösszeg, egy 15-20 éves futamidő esetén már több százezer forintot, sőt, akár milliós összeget is spórolhatunk a hitelünkön.
Kiemelném még az Életút Egészségpénztár szolidáris alapon működő szolgáltatását. Ez olyan, mint egy egyszerűbb biztosítás, amely bizonyos előre nem látható negatív események esetén fizet, például baleset, lakáskár vagy munkanélküliség esetén. Ez a szolgáltatás a pénztárak közt is egyedülálló, legalább ingyenes formájában mindenképpen. Ha ugyanis rendszeresen tagdíjat fizetünk, akkor jogosultak leszünk erre a szolgáltatásra.
A szakértő felhívja a figyelmet arra, hogy minél több pénzt tudunk havonta befizetni az Életútnál vezetett egészségszámlánkra, az alacsony költségek mellett annál jobban megéri fenntartani a számlát, és a pénztár által alkalmazott sávos költségfelosztás is erre tereli a pénztártagokat. De akkor járunk igazán jól, ha használjuk is az egészségszámlánkat, tehát takarékoskodunk és egyben költünk is, az önsegélyező szolgáltatások pedig erre különösen jó lehetőséget biztosítanak.
Az Életút Egészségpénztárnak ugyanakkor nincs egészségkártyája. Ez sokaknak hiányozhat az egészségszámla-használat során – véli a szakértő –, de az önsegélyező szolgáltatásoknál, amelyekben az Életút különösen erős, a kártya nem használható, ott mindenképpen számlát kell kérnünk azoknál a támogatásoknál, ahol ez előírás.
Az Életútnál azok a tagok érzik jól magukat, akiknek fontos a régóta tartó, stabil működés, a függetlenség, az önsegélyező szolgáltatások széles köre, akik komolyabb összeget fizetnének be a pénztárba és akik szívesebben választják az ügyintézés hagyományos módját.
A történelem örök körforgása? - Pénzpiaci összefoglaló 2022. III. negyedév
Ki kell vágni az erdőket! – rendelte Döbrögi urunk Dargay Attila 1977-ben készült, így idén már 45 éves, s túlzás nélkül mondhatjuk, hogy nemzedékek számára örökbecsű hőskölteményében, ami az akkori akkut problémát (mármint őméltósága problémáját) ugyan nem oldotta meg, de hát nagy volt az „akarattya”, így lészen. S most mit látunk? Hasonló „megoldások” születnek egyik napról a másikra rendeleti úton újkori megélhetési problémáink orvoslására. No hiszen, ispánjaink már vannak hozzá!
A Lúdas Matyis párhuzam sajnos atekintetben is felhozható, amely a világ dolgait, minket illetően különösen a világgazdaság, illetve a befektetési piaci történéseit/kilátásait illeti. Egyrészt az infláció meglódulása és az ezzel párhuzamosan megjelenő problémák, a hozamemelkedés, a jövedelmek és megtakarítások értékcsökkenése, másrészt az épp eszkalációs stádiumban lévő orosz-ukrán háború – az orosz értelmező kéziszótár szerint különleges katonai művelet – miatti kockázatnövekedés, harmadrészt mindezek mellé az éghajlati változások okozta problémák úgy bánnak el a megtakarításainkkal, s vele együtt a korábban jól megszokott világunkkal is, mint ahogy a hősünk tette azt három ízben is őfőméltóságú urunkkal.
Annak a történetnek happy end a vége, a most zajló folyamat sajnos még nem tart itt – hiszen most épp rajtunk, megtakarítókon verik el a port -, de talán bízhatunk abban a bölcsességben, miszerint a történelem örök körforgásban van, s így lejtmenetek után remélhetőleg újabb felívelő szakaszok következnek. A jegybanki alapkamatunkban ezt a felívelő szakaszt láthatjuk, de ez a nézőpontunkból éppenhogy hátrány. A magasabb kamatkörnyezet rontja a korábban megvásárolt kötvények érdekeltségét (miután azokat korábban kisebb hozamlehetőséggel is hajlandóak voltunk megvásárolni), rontja a részvények értékét (miután ha a biztonságosabbnak tartott állampapíron nagyobb kamatot lehet elérni, akkor minek kockázatosabb befektetésekbe fektetni), illetve rontja a finanszírozást (hiszen drágábban lehet így forráshoz, hitelhez jutni, tehát csak a nagyobb megtérüléssel kecsegtető beruházásokat érdemes elindítani). A magasabb kamat elvileg a fizetőeszköz értékeltségét javítja, de a forintunk esetében sajnos nem ezt látjuk, s mindez egyben minősíti is azokat a nem is oly régi kinyilatkoztatásokat, miszerint „sosem volt még olyan sikeres 10 éve a magyar gazdaságnak, mint amit mögöttünk tudhatunk”. Az álmoskönyv szerint ebből kódoltan azt is ki lehetett olvasni, hogy s nem is lesz ilyen még egyszer, hiszen mi magyarok ismerjük az egyszer volt Budán kutyavásár történetét is.
Szokásos aktualizált piaci grafikonjaink az alábbiak:
A grafikon dinamikája mindent elmond a helyzet súlyosságáról. S miután immár 20%-is idei inflációról szólnak az előrejelzések, van még tere a kamatemelésnek. A jó hír, ami önmagában persze rossz hír, hogy az áremelkedések nagyban lerontják a vásárlóerőt, így keresleti oldal gyengülése a további áremekedésekre fékezőleg kell, hogy hasson.
A magasabb kamatkörnyezet kedvezőtlen hatásairól előbb már szót ejtettünk, a hazai kötvény- és részvénypiac sajnos tankönyvszerűen igazolja vissza ezeket az összefüggéseket:
A fizetőeszközünk mindeközben túlzás nélkül nevezhető harmatgyengének, amiben az EU-s pénzekért folytatott iszapbírkózásunk – hogy maradjunk a sportkifejezéseknél - is szerepet játszhat. A történet sajnos erősen hajaz arra az ismert anekdotára, amikoris a banda éjjel, zárás után osztozik a pénzen, de a bőgősnek nem adnak belőle. Mi van, komám, hát nekem nem jár? – teszi fel a bőgős a kérdést, amire a prímás emígyen válaszol: - Hát járni jár, csak nem jut. De ne legyen így, persze!
Immár a recessziós félelmek is befolyással vannak a részvénypiacok alakulására, tovább rontva azok értékeltségét. A kérdés viszont mindig adott, hogy vajon eléggé olcsók-e már ahhoz, hogy érdemes legyen őket megtartani, vagy akár megvásárolni:
Forintban denominálva mindezt értelemszerűen azt látjuk, hogy a külföldi piacok teljesítményét a gyenge forint ilyenkor relatíve feljavítja:
A hazai blue-chip részvények közül az OTP mélyrepülése továbbra is tart, de a többi meghatározó papír sem büszkélkedhet az elért teljesítményével az idei évben. Innen szép fordítani, mondhatjuk minderre.
Ebben a piaci környezetben – amikor a kötvények, s itt elsősorban a magyar állampapírpiacra kell gondolni - gyakorlatilag ugyanannyit veszítettek az értékükből, mint a kockázatosabbnak számító részvények, a portfoliók részvénykitettsége különbözősége sem nagyon bír jelentőséggel, leszámítva az abszolút hozamú portfoliók stratégiáját, mint például a mi R portfoliónké is. Viszont, ha mégis jobbra fordulnak a dolgaink, mert pl. az orosz medve is belefárad egyszercsak a dolgokba, vagy mert Brüsszelben mégiscsak megembereljük magunkat, és sorolhatnánk még, akkor remélhetőleg a felfelé ág is hasonló dinamikával fog végbemenni, mint ahogy egyébként általában szokott az lenni. Addig a türelem és a remény lehet egy jó tanácsadó számunkra, pénztártagként és pénztári intézményként is.
Orosz klasszikusok nyomában - Pénzpiaci összefoglaló 2022. II. negyedév
Háború és béke, Bűn és bűnhődés, Mester és Margarita, s megannyi orosz remekmű. Tolsztoj, Dosztojevszkij, Bulgakov. Az irodalom klasszikusai. Most, hogy Oroszország ukrajnai inváziója az ötödik hónapjába lépett, lehet, hogy a kulcs ahhoz, hogy megértsük az orosz lélek rejtelmeit, az, ha leporoljuk a könyvespolcunkat és újraolvassuk őket. S visszarévedünk abba a világba, amikor a háborút háborúnak nevezték, s a bűnt bűnhődés követte. Oroszország agressziója nem egy remekmű. A saját terveikhez mérten biztosan nem az. Egy igazi fércmunka. De a maga nemében ugyancsak klasszikus. Ugyanazzal a stratégiával, lassanként ugyanazzal a technikával, mint anno a vörös hadsereg. S halad előre, ki tudja meddig. Szomorú látni, ahogy egy szuverén ország kénytelen elszenvedni egy megalomán vezető beteges törekvéseit. S ahogy összeáll egy rendszer azzá, ami. S marad a remény, hogy a bűnöket bűnhődés fogja követni. Szolgáljon ez például közelebbi földrajzi szélességeken is!
Mi magunk kicsinyke hazánkban már bőven a bűnhődés fázisában vagyunk, hiszen vágtat az inflációnk, amit a rezsicsökkentés burkában is nap, mint nap megérzünk a pénztárcánkon, s amit a forintunk és az állampapírpiacunk mutat, az mindennek nevezhető, csak épp gránitszilárdságúnak nem. S hogy hogy jutottunk ide? Nyilvánvalóan nagy volt a mellény, aminek most megisszuk a levét.
Az inflációval tankönyvszerűen az a legnagyobb baj, hogy ha elszabadul, nehéz megállítani. A félelem, hogy az árak tovább nőnek, a fogyasztás előrehozását okozza, ami újabb keresletet generálva további árfelhajtó hatást eredményez. S a szellem láthatóan kiszabadult abból a bizonyos palackból. A jegybank az alapkamatot emelő lépéseivel próbál erre reagálni, ezideig nem túl sok sikerrel. Hogy rendkívüli időket élünk, azt ennek dinamikája jól mutatja:
A kamatemelés a pénzkínálat szűkítésével rontja a részvénypiaci lehetőségeket és rontja egyúttal a kötvénypiaci értékeltségeket is, hiszen egy fix kamatozású kötvény (állampapír) csak úgy tud magasabb hozamot hozni, ha olcsóbban, azaz leértékelődve vesszük azt meg. A kötvénypiaci leértékelődés a pénztárak – mint részben, sok esetben többségében a biztonságosnak vélt állampapírokba fektető intézmények – vagyonát is leértékeli, erodálja. Ennek folyamatát szenvedjük most el sajnos ezekben az időkben. A MAX index mintegy 22%-os leértékelődésen van túl az eltelt alig több, mint fél éves időszakban:
A forintunk sem bizonyult ütésállónak ebben a környezetben, sőt ez enyhe kifejezés a látottakra. A forint úgy viselkedik mint egy kiütött bokszoló a ringben, gyakorlatilag tántorog. Ha összevetjük az árfolyam alakulását a szomszédos Közép-Kelet európai devizák árfolyamváltozásával, akkor azt is elmondhatjuk, hogy mindent nem lehet a háborúra fogni. Egy ország devizájának az elgyengülése (elgyengítése?) egyenes úton vezet az ország elszegényítéséhez. Hacsak nem mindannyian állunk be spekulánsnak.
A részvényindexek gyenge szereplése egy ilyen időszakban nem meglepő, érdekes módon az egyes benchmark elemek a saját devizájukban szinte hasonló korrekciót szenvedtek el az első féléves időszakban:
Ezen változtat érdemben a forint mélyrepülésének a hatása, hiszen a devizában denominált eszközök forintban számolt értékeltségét ez javítja:
A hazai blue-chip részvények közül az OTP mintegy felét éri, mint az év elején. A Richter és a M-Telekom közel 1/4-edét vesztette el az értékének. Egyedül a MOL az a részvény, ami emelkedni is tudott az energiapiaci anomáliáknak köszönhetően.
Ebben a környezetben a pénztár vagyona, portfoliói is szenvednek, hiszen mind részvény-, mind kötvénypiaci tekintetében negatívak a hatások. Amiben bízunk, illetve reménykedünk, hogy a magasabb kamatkörnyezetben a kötvények átárazódása után már de facto egy számottevő hozamtermelési potenciál alakult ki, illetve részvényfronton az orosz-ukrán konfliktus „kifáradása” az idő előrehaladtával remélhetőleg mégis csak bekövetkezik előbb-utóbb. S onnét kezdve megindulhat újból a részvényárakban is egy „építkezés”. Ebben bízunk, mint ahogy a teljes pénztári szféra is.
Szemünk fénye
Bátorkodunk azt hinni, hogy ügyfeleink a tanúi annak, hogy az Életút pénztárként mindig is az a független intézmény voltunk és vagyunk, akik ki merjük nyilvánítani a véleményünket a minket érintő kérdésekben légyen az akár, szabályozói, akár jogalkotói vagy akár az elért eredményeinket illetően is. Mondhatni az egyenes beszéd hívei vagyunk, nem igéreteket, hanem tényeket állítunk. Aki nem így tapasztalta, az adjon hangot a véleményének!
A koronavírus járvány immár 3. évében - a 2021. évi számlaértesítőink postázása után - néhány gondolatban szeretnénk számot adni az aktuális dolgainkról.
A gyermekvállalás ösztönzése érdekében meghozott kormányzati intézkedések a tevékenységünkre is hatással vannak, hiszen számos kifizetési jogcímünk ezekkel van összefüggésben. Több gyermekvállalás = több születési támogatással adójóváírást érvényesíteni szándékozó potenciális pénztártag, de persze nem szeretnénk túldimenzionálni ennek jelentőségét. Viszont azt is kár lenne eltagadni, hogy a sok ösztönző elem mellett ez is egy célszerű elem lehet, nem beszélve a közeli hozzátartozói jogon történő szolgáltatás kiterjesztésről, ami az évenkénti 150 ezer Ft-os adójóváírási összeget mintegy multiplikálni tudja. A magunk hozzáadott értéke ehhez annyi, hogy az így megnyerhető kvázi ingyenjövedelemet minél jobb hatékonysággal, azaz kisebb költséghányadossal tudjuk elérhetővé tenni az ügyfeleinknek. Pénztárunk esetében ez a versenytárainkhoz mérten eléggé jó hatékonysággal tud megvalósulni, különösen az utóbbi években:
A maximális adójóváíráshoz tartozó befizetési követelményre vetítve ez azt jelenti, hogy 750 eFt befizetésén alig több, mint 20 eFt terheli a pénztártagot, tehát nettó végeredményben 130 eFt-tal tudja ezáltal a vagyoni helyzetét javítani évente.
Arra is érdemes figyelemmel lenni, hogy a pénztárba befizetett összeg egyébként megtakarításként funkcionál, azt a pénztár befekteti a tag javára. Ennek eredményessége változó, a tavalyi évben 3,35%, a megelőző évben kicsivel 3% alatti volt.
A befizetést terhelő működési levonást így tehát egy a pénztárban tartott 6-700 eFt-os nagyságú megtakarítással ki lehet „termelni”, ami a konstrukció megtérülési rátáját nagyban javítja. Az idei évtől jót tesz a tevékenységünknek az is, hogy immár 200 eFt-os minimálbérhez kötödnek bizonyos szolgáltatási jogcímeink, azaz az érintett jogcímeken nagyobb összegeket lehet a számláról igénybe venni. A magunk módján ily módon, alacsony költségszinttel és relatíve jó hozammal igyekszünk ügyfeleink segítségére lenni többek között a gyermekvállalás anyagi terhét felvállalni kész ügyfeleinknek. Mert mint ahogy nekik az egy-egy megszületett gyermekük a szemük fénye, úgy nekünk maga a pénztár is az.
