további önkéntes pénztári hírek további önkéntes pénztári hírek

A történelem örök körforgása? - Pénzpiaci összefoglaló 2022. III. negyedév

Ki kell vágni az erdőket! – rendelte Döbrögi urunk Dargay Attila 1977-ben készült, így idén már 45 éves, s túlzás nélkül mondhatjuk, hogy nemzedékek számára örökbecsű hőskölteményében, ami az akkori akkut problémát (mármint őméltósága problémáját) ugyan nem oldotta meg, de hát nagy volt az „akarattya”, így lészen. S most mit látunk? Hasonló „megoldások” születnek egyik napról a másikra rendeleti úton újkori megélhetési problémáink orvoslására. No hiszen, ispánjaink már vannak hozzá!

A Lúdas Matyis párhuzam sajnos atekintetben is felhozható, amely a világ dolgait, minket illetően különösen a világgazdaság, illetve a befektetési piaci történéseit/kilátásait illeti. Egyrészt az infláció meglódulása és az ezzel párhuzamosan megjelenő problémák, a hozamemelkedés, a jövedelmek és megtakarítások értékcsökkenése, másrészt az épp eszkalációs stádiumban lévő orosz-ukrán háború – az orosz értelmező kéziszótár szerint különleges katonai művelet – miatti kockázatnövekedés, harmadrészt mindezek mellé az éghajlati változások okozta problémák úgy bánnak el a megtakarításainkkal, s vele együtt a korábban jól megszokott világunkkal is, mint ahogy a hősünk tette azt három ízben is őfőméltóságú urunkkal.

Annak a történetnek happy end a vége, a most zajló folyamat sajnos még nem tart itt – hiszen most épp rajtunk, megtakarítókon verik el a port -, de talán bízhatunk abban a bölcsességben, miszerint a történelem örök körforgásban van, s így lejtmenetek után remélhetőleg újabb felívelő szakaszok következnek. A jegybanki alapkamatunkban ezt a felívelő szakaszt láthatjuk, de ez a nézőpontunkból éppenhogy hátrány. A magasabb kamatkörnyezet rontja a korábban megvásárolt kötvények érdekeltségét (miután azokat korábban kisebb hozamlehetőséggel is hajlandóak voltunk megvásárolni), rontja a részvények értékét (miután ha a biztonságosabbnak tartott állampapíron nagyobb kamatot lehet elérni, akkor minek kockázatosabb befektetésekbe fektetni), illetve rontja a finanszírozást (hiszen drágábban lehet így forráshoz, hitelhez jutni, tehát csak a nagyobb megtérüléssel kecsegtető beruházásokat érdemes elindítani). A magasabb kamat elvileg a fizetőeszköz értékeltségét javítja, de a forintunk esetében sajnos nem ezt látjuk, s mindez egyben minősíti is azokat a nem is oly régi kinyilatkoztatásokat, miszerint „sosem volt még olyan sikeres 10 éve a magyar gazdaságnak, mint amit mögöttünk tudhatunk”. Az álmoskönyv szerint ebből kódoltan azt is ki lehetett olvasni, hogy s nem is lesz ilyen még egyszer, hiszen mi magyarok ismerjük az egyszer volt Budán kutyavásár történetét is.

Szokásos aktualizált piaci grafikonjaink az alábbiak:

A grafikon dinamikája mindent elmond a helyzet súlyosságáról. S miután immár 20%-is idei inflációról szólnak az előrejelzések, van még tere a kamatemelésnek. A jó hír, ami önmagában persze rossz hír, hogy az áremelkedések nagyban lerontják a vásárlóerőt, így keresleti oldal gyengülése a további áremekedésekre fékezőleg kell, hogy hasson.

A magasabb kamatkörnyezet kedvezőtlen hatásairól előbb már szót ejtettünk, a hazai kötvény- és részvénypiac sajnos tankönyvszerűen igazolja vissza ezeket az összefüggéseket:

A fizetőeszközünk mindeközben túlzás nélkül nevezhető harmatgyengének, amiben az EU-s pénzekért folytatott iszapbírkózásunk – hogy maradjunk a sportkifejezéseknél - is szerepet játszhat. A történet sajnos erősen hajaz arra az ismert anekdotára, amikoris a banda éjjel, zárás után osztozik a pénzen, de a bőgősnek nem adnak belőle. Mi van, komám, hát nekem nem jár? – teszi fel a bőgős a kérdést, amire a prímás emígyen válaszol: - Hát járni jár, csak nem jut. De ne legyen így, persze!

Immár a recessziós félelmek is befolyással vannak a részvénypiacok alakulására, tovább rontva azok értékeltségét. A kérdés viszont mindig adott, hogy vajon eléggé olcsók-e már ahhoz, hogy érdemes legyen őket megtartani, vagy akár megvásárolni:

Forintban denominálva mindezt értelemszerűen azt látjuk, hogy a külföldi piacok teljesítményét a gyenge forint ilyenkor relatíve feljavítja:

A hazai blue-chip részvények közül az OTP mélyrepülése továbbra is tart, de a többi meghatározó papír sem büszkélkedhet az elért teljesítményével az idei évben. Innen szép fordítani, mondhatjuk minderre.

Ebben a piaci környezetben – amikor a kötvények, s itt elsősorban a magyar állampapírpiacra kell gondolni - gyakorlatilag ugyanannyit veszítettek az értékükből, mint a kockázatosabbnak számító részvények, a portfoliók részvénykitettsége különbözősége sem nagyon bír jelentőséggel, leszámítva az abszolút hozamú portfoliók stratégiáját, mint például a mi R portfoliónké is. Viszont, ha mégis jobbra fordulnak a dolgaink, mert pl. az orosz medve is belefárad egyszercsak a dolgokba, vagy mert Brüsszelben mégiscsak megembereljük magunkat, és sorolhatnánk még, akkor remélhetőleg a felfelé ág is hasonló dinamikával fog végbemenni, mint ahogy egyébként általában szokott az lenni. Addig a türelem és a remény lehet egy jó tanácsadó számunkra, pénztártagként és pénztári intézményként is.

további önkéntes pénztári hírek további önkéntes pénztári hírek

Orosz klasszikusok nyomában - Pénzpiaci összefoglaló 2022. II. negyedév

Háború és béke, Bűn és bűnhődés, Mester és Margarita, s megannyi orosz remekmű. Tolsztoj, Dosztojevszkij, Bulgakov. Az irodalom klasszikusai. Most, hogy Oroszország ukrajnai inváziója az ötödik hónapjába lépett, lehet, hogy a kulcs ahhoz, hogy megértsük az orosz lélek rejtelmeit, az, ha leporoljuk a könyvespolcunkat és újraolvassuk őket. S visszarévedünk abba a világba, amikor a háborút háborúnak nevezték, s a bűnt bűnhődés követte. Oroszország agressziója nem egy remekmű. A saját terveikhez mérten biztosan nem az. Egy igazi fércmunka. De a maga nemében ugyancsak klasszikus. Ugyanazzal a stratégiával, lassanként ugyanazzal a technikával, mint anno a vörös hadsereg. S halad előre, ki tudja meddig. Szomorú látni, ahogy egy szuverén ország kénytelen elszenvedni egy megalomán vezető beteges törekvéseit. S ahogy összeáll egy rendszer azzá, ami. S marad a remény, hogy a bűnöket bűnhődés fogja követni. Szolgáljon ez például közelebbi földrajzi szélességeken is!

Mi magunk kicsinyke hazánkban már bőven a bűnhődés fázisában vagyunk, hiszen vágtat az inflációnk, amit a rezsicsökkentés burkában is nap, mint nap megérzünk a pénztárcánkon, s amit a forintunk és az állampapírpiacunk mutat, az mindennek nevezhető, csak épp gránitszilárdságúnak nem. S hogy hogy jutottunk ide? Nyilvánvalóan nagy volt a mellény, aminek most megisszuk a levét.

Az inflációval tankönyvszerűen az a legnagyobb baj, hogy ha elszabadul, nehéz megállítani. A félelem, hogy az árak tovább nőnek, a fogyasztás előrehozását okozza, ami újabb keresletet generálva további árfelhajtó hatást eredményez. S a szellem láthatóan kiszabadult abból a bizonyos palackból. A jegybank az alapkamatot emelő lépéseivel próbál erre reagálni, ezideig nem túl sok sikerrel. Hogy rendkívüli időket élünk, azt ennek dinamikája jól mutatja:

A kamatemelés a pénzkínálat szűkítésével rontja a részvénypiaci lehetőségeket és rontja egyúttal a kötvénypiaci értékeltségeket is, hiszen egy fix kamatozású kötvény (állampapír) csak úgy tud magasabb hozamot hozni, ha olcsóbban, azaz leértékelődve vesszük azt meg. A kötvénypiaci leértékelődés a pénztárak – mint részben, sok esetben többségében a biztonságosnak vélt állampapírokba fektető intézmények – vagyonát is leértékeli, erodálja. Ennek folyamatát szenvedjük most el sajnos ezekben az időkben. A MAX index mintegy 22%-os leértékelődésen van túl az eltelt alig több, mint fél éves időszakban:

A forintunk sem bizonyult ütésállónak ebben a környezetben, sőt ez enyhe kifejezés a látottakra. A forint úgy viselkedik mint egy kiütött bokszoló a ringben, gyakorlatilag tántorog. Ha összevetjük az árfolyam alakulását a szomszédos Közép-Kelet európai devizák árfolyamváltozásával, akkor azt is elmondhatjuk, hogy mindent nem lehet a háborúra fogni. Egy ország devizájának az elgyengülése (elgyengítése?) egyenes úton vezet az ország elszegényítéséhez. Hacsak nem mindannyian állunk be spekulánsnak.

A részvényindexek gyenge szereplése egy ilyen időszakban nem meglepő, érdekes módon az egyes benchmark elemek a saját devizájukban szinte hasonló korrekciót szenvedtek el az első féléves időszakban:

Ezen változtat érdemben a forint mélyrepülésének a hatása, hiszen a devizában denominált eszközök forintban számolt értékeltségét ez javítja:

A hazai blue-chip részvények közül az OTP mintegy felét éri, mint az év elején. A Richter és a M-Telekom közel 1/4-edét vesztette el az értékének. Egyedül a MOL az a részvény, ami emelkedni is tudott az energiapiaci anomáliáknak köszönhetően.

Ebben a környezetben a pénztár vagyona, portfoliói is szenvednek, hiszen mind részvény-, mind kötvénypiaci tekintetében negatívak a hatások. Amiben bízunk, illetve reménykedünk, hogy a magasabb kamatkörnyezetben a kötvények átárazódása után már de facto egy számottevő hozamtermelési potenciál alakult ki, illetve részvényfronton az orosz-ukrán konfliktus „kifáradása” az idő előrehaladtával remélhetőleg mégis csak bekövetkezik előbb-utóbb. S onnét kezdve megindulhat újból a részvényárakban is egy „építkezés”. Ebben bízunk, mint ahogy a teljes pénztári szféra is.

további önkéntes pénztári hírek további önkéntes pénztári hírek

Miért hagytuk, hogy így legyen? - Pénzpiaci összefoglaló 2022. I. negyedév (2022.03.26)

Történelmi időket élünk, annyi szent. A nagy jólétünkből, a megszokott biztonságos életünkből most kezdjük lassanként felfogni, hogy valami végérvényesen megváltozott. Elmúlt, vége van. Az Ukrajna ellen immár egy hónapja elindított orosz agressziót megelőzően szinte minden szakértő azt vezette le, hogy nem lenne racionális döntés Oroszországnak megtámadnia a szomszédját, mert az ész érvek nem szólnak emellett. Mert többet veszíthet vele, mint amennyit nyerhet. Aztán megtörtént, s most a szemünk láttára elevenedik meg színesben, premier plánban, amit szerencsére mi csak olvasmányainkból, vagy a Spektrum és a National Geographics fekete-fehér felvételeiből ismerhettünk meg az ide s tova 80 éve volt szörnyűséges időkről. Azt gondoltuk, gondolhattuk, abban bíztunk, reménykedtünk, hogy ez itt a XXI. század. A facebook, a Tiktok, az influenszerek, a kriptotőzsdék, a virtuális valóság világa. S egyszercsak szembe jön velünk a történelem, hús-vér emberekkel, szenvedőkkel, menekülőkkel, az életüket féltőkkel. És kérdezzük elbizonytalanodva: miért hagytuk, hogy így legyen?

És persze félünk, mert van félnivalónk és egyébként is a bizonytalanság nem egy jó érzés. S jobb híján újfent a megmondó szakértőket hallgatjuk, akik megpróbálják megmagyarázni a megmagyarázhatatlant. Kik a tényekre szorítkozva, szakmai alapokon, tisztességgel, kik az érdekeiknek megfelelően ideológiákat gyártva, menteni a menthetőt, szánalmasan. De érdekes módon ahelyett, hogy lassanként úrrá lenne rajtunk a beletörődés, mégis egyre hiteltelenebben szűrődik át a papírtigrisek, az eddigi melldöngetők, a rezsicsökkentők hangja, s valami megmozdul bennünk, talán a genetikai kódunk, hogy nem lehetünk nem együttérzők, nem szolidárisak, nem az elesettet gyámolítói. Jelentsen bármit is az illiberális toposz.

Van az a – sajnos most kellőképpen időszerű – régi vicc, hogy a Kremlben döntés születik arról, hogy orosz delegáció indul látogatásra valamelyik baráti országba, amikoris a protokollfőnök idegesen bátorkodik megérdeklődni a Kreml urától, hogy: „Repülőgéppel megyünk Vlagyimír Vlagyimírovics, vagy tankkal?”. Bár a jó vicc ismertetőjele, hogy időtlen, ezen most nem igazán tudunk nevetni.

A szomorú valóság után a piaci történésekről:

Olvassuk, hogy a háború elindulásával szinte egyidejűleg spekulációs támadás érte a fizetőeszközünket is, aminek eredményeként néhány nap alatt megláttuk, hogy milyen az, amikor 1 euróért, több, mint 400 Ft-ot kell fizetni. Azóta a jegybank kamatemeléseinek is köszönhetően valamelyest normalizálódott a helyzet, de a háborús helyzetben továbbra sem az erő jeleit mutatja a fizetőeszközünk.

Az állampapírpiacon a kamatszint megemelkedésével párhuzamosan komoly leértékelődést láthatunk továbbra is, ez sajnos természetes egy ilyen helyzetben, Ha emelkednek a kamatok, akkor a korábbi alacsonyabb kamatra eszközölt befektetések kevesebbet érnek. Minden rosszban van valami jó, mondja a mondás, ezesetben ezen leértékelődő befektetések jövőbeli hozamtermelő képessége értelemszerűen emelkedik, ha megtartja azt lejáratig a befektető, ezesetben a pénztár.

A háború közelsége a közép-kelet-európai piacokat erőteljesebben érintette, a részvényindexek, köztük a BUX is komoly veszteségeket szenvedett el. Tehát mondhatni minden fronton kedvezőtlenek a körülmények. Sajnos ez a pénztár eredményességét is kedvezőtlenül érinti.

Hazai részvények esetében az OTP és a Richter vesztett jelentősen a korábbi értékéhez képest, MTelekom meg tudta tartani értékét, míg a MOL emelkedni is tudott az energiapiaci anomáliáknak köszönhetően.

Jelen állapot szerint 1-7 % közötti veszteséget mutatnak a portfolióink, tényleges részidőszaki hozamadatot a jogszabályi tiltás miatt nem publikálhatunk. A koronavírus enyhülésétől várt fellendülés helyett tehát most itt az újabb problémahalmaz, amin ismét csak túl kell valahogy jutnia a világnak, s nekünk is persze. Bizakodunk, hogy a háború akár a diplomáciai erőfeszítések, akár az erőforrások előbb-utóbbi kifogyása, akár a józan ész felülkerekedése folytán egy belátható időn belül mégiscsak befejeződik, s a helyzet normalizálódása a piacok normalitáshoz történő visszatérését is eredményezni fogja. Addig ennek mielőbbi bekövetkeztében bizakodunk, s tisztelgünk a bátrak, tisztelgünk a hősök előtt!

további önkéntes pénztári hírek további önkéntes pénztári hírek

Ahol elefántok szerelmeskednek - A 2021-es év eredménye margójára

A napokban adtuk postára/küldtük meg elektronikus formában a 2021-es éves tagi számlaértesítőinket illetve a befizetésekről szóló adóigazolásainkat, melyekhez mellékelt színes tájékoztatónk szokás szerint a tavalyi év befektetési eredményeit is tartalmazzák. Ahogy az e témában negyedévente publikált cikkeinkben is leírtuk, a tavalyi év hozameredménye sajnos elmaradt a várakozásunktól. Mindamellett, hogy a részvénypiacok kifejezetten jól teljesítettek, a covid járványtól való megszabadulást mintegy megelőlegezve, a növekvő kereslet és korlátos kapacitások miatt megugró infláció a portfoliók biztonságáért felelős állampapírpiaci szegmensben komoly hozamemelkedést eredményezett, ami azzal egyenértékű, hogy magasabb hozamkörnyezetben egy korábban alacsonyabb hozam mellett megvásárolt kötvény befektetés a fix törlesztési cash-flow-ja mellett kevesebbet ér, azaz leértékelődik. Ez az átértékelési különbözet ilyenkor átértékelési veszteségként jelenik meg a pénztári portfoliókban, hiszen nekünk negyedévente a piaci helyzet szerint kell beértékelnünk az eszközeinket.

Az inflációs nyomás világméretű probléma jelenleg, ezt unortodox hazánk sem tudja/tudta megúszni, a jegybankok által az elmúlt években a gazdaság segítésére bepumpált pénzmennyiség így tankkönyvszerűen az árak emelkedését, az infláció erősödését okozta. S az inflációnak van egy nagyon rossz tulajdonsága, nevezetesen, hogyha meglódul, nehéz megállítani. A pénzpumpa-infláció harcában jelen állás szerint tehát kezd az utóbbi javára elbillenni a helyzet. S tudvalévő, hogy ahol elefántok szerelmeskednek, ott ildomos óvatosnak lenni.

A magyar állampapírpiaci indexet (ez a MAX index) tekintve az év egészében 11,3%-os értékvesztésről beszélhetünk, a hozamemelkedés ekkora veszteséget eredményezett ezen portfoliórészben. Értelemszerűen minél több ilyen elemet tart egy adott portfolió, annál jobban sújtja azt egy ilyen helyzet.

A történethez az is hozzátartozik, hogy a megelőző időszakban épp az ellenkező folyamatot éltük meg, amikor alig volt infláció, a hozamszintek lefelé ereszkedtek, fejlettebb régiókban akár a negatív tartományba is, eközben a kötvénypiaci felértékelődés pozitív hatásait élvezhettük, amit meg is szoktunk persze. Két éve, 2019-ben ugyanez a grafikon még így festett:

A tanulság könnyen levonható, a dolgok összefüggenek, s a trendek időnként megváltoznak. Befektetőként persze nagyon nehéz kellő időben meghozni a jó döntéseket, mert ha korán lépünk lehet, hogy elhamarkodjuk a döntést, ha pedig későn, akkor meg már minek. Emiatt van az, hogy az egyes befektetési stratégiák (eltérő választható portfoliók) eredményessége is időről-időre változik, s hosszútávon célszerű azokat értékelni. Ellenkező esetben könnyen abba a hibába eshetünk, hogy mindig akkor változtatunk a stratégián, kvázi utána menve a dolgoknak, amikor az már éppen hogy nem az előnyünkre, hanem a hátrányunkra történik meg.

A tavalyi évben az abszolút hozam szemléletű „R” portfoliónk tudott +elfogadható” hozamot elérni, igaz ennek a teljesítménye is elmaradt a KSH szerinti december/december alapú éves 7,4%-os inflációtól. A többi portfoliónk az állampapírpiaci átárazódást sajnos megszenvedte.

további önsegélyező pénztári hírek további önsegélyező pénztári hírek

Szemünk fénye

Bátorkodunk azt hinni, hogy ügyfeleink a tanúi annak, hogy az Életút pénztárként mindig is az a független intézmény voltunk és vagyunk, akik ki merjük nyilvánítani a véleményünket a minket érintő kérdésekben légyen az akár, szabályozói, akár jogalkotói vagy akár az elért eredményeinket illetően is. Mondhatni az egyenes beszéd hívei vagyunk, nem igéreteket, hanem tényeket állítunk. Aki nem így tapasztalta, az adjon hangot a véleményének!

A koronavírus járvány immár 3. évében - a 2021. évi számlaértesítőink postázása után - néhány gondolatban szeretnénk számot adni az aktuális dolgainkról.

A gyermekvállalás ösztönzése érdekében meghozott kormányzati intézkedések a tevékenységünkre is hatással vannak, hiszen számos kifizetési jogcímünk ezekkel van összefüggésben. Több gyermekvállalás = több születési támogatással adójóváírást érvényesíteni szándékozó potenciális pénztártag, de persze nem szeretnénk túldimenzionálni ennek jelentőségét. Viszont azt is kár lenne eltagadni, hogy a sok ösztönző elem mellett ez is egy célszerű elem lehet, nem beszélve a közeli hozzátartozói jogon történő szolgáltatás kiterjesztésről, ami az évenkénti 150 ezer Ft-os adójóváírási összeget mintegy multiplikálni tudja. A magunk hozzáadott értéke ehhez annyi, hogy az így megnyerhető kvázi ingyenjövedelemet minél jobb hatékonysággal, azaz kisebb költséghányadossal tudjuk elérhetővé tenni az ügyfeleinknek. Pénztárunk esetében ez a versenytárainkhoz mérten eléggé jó hatékonysággal tud megvalósulni, különösen az utóbbi években:

A maximális adójóváíráshoz tartozó befizetési követelményre vetítve ez azt jelenti, hogy 750 eFt befizetésén alig több, mint 20 eFt terheli a pénztártagot, tehát nettó végeredményben 130 eFt-tal tudja ezáltal a vagyoni helyzetét javítani évente.

Arra is érdemes figyelemmel lenni, hogy a pénztárba befizetett összeg egyébként megtakarításként funkcionál, azt a pénztár befekteti a tag javára. Ennek eredményessége változó, a tavalyi évben 3,35%, a megelőző évben kicsivel 3% alatti volt.

A befizetést terhelő működési levonást így tehát egy a pénztárban tartott 6-700 eFt-os nagyságú megtakarítással ki lehet „termelni”, ami a konstrukció megtérülési rátáját nagyban javítja. Az idei évtől jót tesz a tevékenységünknek az is, hogy immár 200 eFt-os minimálbérhez kötödnek bizonyos szolgáltatási jogcímeink, azaz az érintett jogcímeken nagyobb összegeket lehet a számláról igénybe venni. A magunk módján ily módon, alacsony költségszinttel és relatíve jó hozammal igyekszünk ügyfeleink segítségére lenni többek között a gyermekvállalás anyagi terhét felvállalni kész ügyfeleinknek. Mert mint ahogy nekik az egy-egy megszületett gyermekük a szemük fénye, úgy nekünk maga a pénztár is az.

további önkéntes pénztári hírek további önkéntes pénztári hírek

Drágán vedd az ételed! - Pénzpiaci összefoglaló 2021. IV. negyedév

Közeledik az év vége és túl vagyunk a karácsonyi ünnepeken, mindannyian a saját pénztárcánkon érezhettük, hogy szinte mindenért többet kell fizetni, mint korábban. A karácsonyi menü összeállításakor vagy többet kellett áldozni ugyanazért az ételért, mint a tavalyi évben vagy kevesebb hal jutott a halászlébe, esetleg kisebb rúd diós bejgli sült ki, mint 2020-ban, ha nem akartunk mélyebben a zsebbe nyúlni. Legjobban az élelmiszereken érezhetjük azt, hogy az infláció kitört abból a mederből, mely a magyar gazdaság számára elfogadható és melyet a Magyar Nemzeti Bank szeretne 3% körül tartani hosszútávon. Ez persze nem csak hazánkban érvényes, ugyanis a vírus miatti gazdasági leállások okán beindított jegybanki pénznyomtatások kedvező rövid távú hatásai után most szembe kell néznünk annak negatív következményeivel is. Több közgazdász már pedzegette korábban is, hogy a helikopterpénzek miatt az infláció könnyen elszabadulhat és ezt most tapasztaljuk mi is a saját bőrünkön. És hogy ez mennyire lesz tartós, arról megoszlanak a vélemények. Az viszont biztos, hogy nem egyik napról a másikra mondhatjuk újra, hogy visszatért a pénzromlás mértéke a rendes kerékvágásba.

Hogy az inflációt megfékezzék a jegybankok, kamatemeléseket hajtanak végre. Ezek a kamatemelések óhatatlanul megemelik az állampapírok hozamszintjét is, ami sajnos a meglévő állampapírok leértékelődéséhez vezet. Ez azt eredményezi, hogy a hazai állampapírokon idén csak veszteni lehetett, az időtávtól függött, hogy milyen mértékben. Az első 9 hónapban látott részvénypiaci dinamikus emelkedés ezt ellensúlyozta valamelyest, azonban a negyedik negyedévben ez is megtorpant, sőt a mikulás rally is elmaradt és helyett egy kisebb korrekciót tapasztalhattunk meg.

A szokásos piaci grafikonjaink a negyedéves fordulónaphoz közeledve az alábbiak:

Az állampapírpiac (a portfóliók nagyobb részét kitevő vagyonelem) év eleje óta 10%-ot meghaladó leértékelődést szenvedett el, míg az éven belül lejáró papírok valamivel 0% alatt teljesítettek. A BUX index egész évben 18%-ot emelkedett, viszont a negyedik negyedévben 6%-ot esett:

A részvénypiaci indexek szinte ugyanazt a pályát futották be egész évben és év végén is ugyanott tartanak:

A forint EURO-val szemben év végére visszagyengült, a dollár esetében már szeptember óta komolyabban leértékelődött:

A hazai fizetőeszköz gyengülése USD-ban javítja ebben a devizákban denominált eszközök tárgyidőszaki forintban számolt teljesítményét, míg az EURO-s indexek esetében nincs nagy eltérés:

Idehaza a meghatározó részvények év elejéhez képest 10-20%-ot erősödtek. Volt olyan időszak is, mikor 30-40%-kal magasabban lehetett eladni egy adott papírt:

Az év utolsó napjaiban most már nincsenek nagy reményeink, hogy a pénztári portfóliók versenyben lennének az inflációval. Sőt az állampapírpiac idei teljesítménye miatt a legtöbb esetben inkább veszteséges évet zárhatunk. Ha az infláció hosszútávon nem lesz ilyen magas, akkor talán elkerülhető, hogy még drágább legyen az ételünk. Ennek reményében kívánunk pénztártagjainknak egy jobb évet!

vissza a lap tetejére vissza a lap tetejére