A Holdról már alig – pénzpiaci összefoglaló 2025. II. negyedév
Az új jegybankelnök minapi idei évre vonatkozó 0,8%-os gazdasági növekedési prognózisa már olyan sokszor változott év eleje óta, mint az Axiom Space Ax-4 kilövési dátuma. Azt lehet mondani, hogy nem csak az űrhajó repülőrajtja maradt el, ráadaásul a növekedési prognózis egyre csökkent a módosítások által, a Holdról szinte már nem is látni. A szakmailag hiteles közgazdászok már régóta hangsúlyozzák, hogy a korábbi gazdasági bővülés jelentős részét az uniós támogatások fűtötték – ezek 2-3 százalékponttal járultak hozzá a növekedéshez. Az utóbbi években azonban egyre nehezebbé vált ezekhez a forrásokhoz hozzáférni. Ennyiben van alapja annak a sokat sujkolt okfejtésnek, hogy a háború az oka a nehézségeinknek, de ennek a háborúnak a frontvonalát nem a Donbászban, sokkal inkább a Brüsszellel vívott „harcunk” területén kell keresnünk. A korábban prognosztizált 3-4%-os növekedésnek, a gazdaság ígért „berúgásában” nekünk, önkéntes nyugdíjpénztáraknak is szerepet szántak, ennek égisze alatt nyílt meg a nyugdíjra szánt megtakarítások ingatlan célú felhasználása lehetősége az idei évre. Az elképzelések szerint ez a szektor teljes vagyonát tekintve 15–20%-os – azaz 300–400 milliárd forintos – lendületet adhatott volna az ingatlanpiacnak. Ehhez képest a félév vége felé közeledve mindössze 60–70 milliárd forint (azaz körülbelül 3%) felhasználására került sor a teljes szektorban, ami jócskán alulmúlja a reményeket. Az Életút Nyugdíjpénztár esetében is hasonló a kép: 35 milliárd forintos vagyonunkból körülbelül 900 millió forintot (azaz 2,6%-ot) használtak fel ezen a jogcímen.
A Holdról való nézelődés aktualitását ezúttal honfitársunk, Kapu Tibor, a második magyar űrhajós épp zajló missziója adja. Innen is sok sikert és biztonságos visszatérést kívánunk neki! És ha majd az élménybeszámolói során megunná az újságírók örökzöld kérdését arról, hogyan is jutottak fel oda, bízunk benne, nem csupán annyit mond majd: „Gondolom, nem gyalog”.
Szokásos aktualizált piaci grafikonjaink az alábbiak:
A magyar gazdaság mutatói jelenleg nem a legjobb értéküket mutatják, ennek ellenére a piaci indexeken ez nem látszik. Az állampapírok bár nem túl izmosak, azonban értékükben emelkedni tudtak. A részvénypiac pedig ugyanúgy viselkedik, mint régiós társai.
Egyértelműen a nemzetközi hangulat határozza meg a magyar teljesítményeket is. Elég csak az április eleji trumpi vámintézkedésekre gondolni.
Az évkezdés a magyar tőzsdén – hasonlóan a nemzetközi részvénypiacokhoz – jól sikerült, március közepén már 15%-kal volt magasabban az index. Aztán egy korrekciót követően immár 20% fölötti emelkedés látható. A kötvények azonban továbbra is szenvednek, 3% alatt hoztak közel fél év alatt.
A forint meglepetésszerűen erősödött, szembemenve az előzetes várakozásokkal. Hosszútávon a szakértők egybehangzóan úgy vélték, hogy búcsút inthetünk a háromszázas euró-árfolyamnak, az árfolyam mégis többször 400 forint alá csúszott. A dollárral szemben pedig kifejezetten látványos volt az erősödés, 10%-ot meghaladva:
Az év eddig eltelt részében az európai – különösen a közép- és kelet-európai – tőzsdeindexek szerepeltek jobban. Ebben közrejátszhatott az is, hogy a korábbi időszakban a tengerentúli piacok erősebbek voltak, így most csupán egyfajta felzárkózás, korrekció zajlott le:
A forinterősödés okán a forintban számított teljesítmény értelemszerűen a magyar, illetve régiós piacok előnyét mutatja:
A magyar blue chip részvények teljesítménye erősen szóródik. A Richter stagnál, a MOL 10% körül, az OTP 23%-kal emelkedett. Az MTelekom tovább szárnyalt, év elejéhez képest 40%-kal ért többet:
Bár az év felezővonalához közeledve a nyugdíjpénztári hozamok egyelőre biztató képet mutatnak, nem árt észben tartani, hogy a világ több pontján is olyan gócok izzanak, amelyek pillanatok alatt felforgathatják a gazdasági status quót. A szomszédban dúló háború sem hozott érdemi fordulatot – legfeljebb megtanultunk együtt élni a bizonytalanság állandó jelenlétével, mint egy makacs vendéggel, aki sehogy sem akar hazamenni.