Miben vagyunk jók? – A szakértő megnézte

A legtöbb egészségpénztár tisztában van a saját erősségeivel, és ezt igyekszik is kommunikálni a meglévő és leendő tagjai felé. Mi sem vagyunk ezzel másként, mégis jó látni, ha egy független szakértő is górcső alá veszi a szolgáltatásainkat. Ezt tette most egy pénzügyi termékek összehasonlításával foglalkozó szakmai oldal, a BiztosDöntés.hu. Gergely Péter alapító és pénzügyi szakértő számol be a tapasztalatairól.

Az Életút Egészségpénztár talán leginkább szembeötlő pozitív vonása a kedvező költségfelosztás – kezdi Péter. Alacsony havi befizetésnél még vannak olyan pénztárak, amelyek kevesebb működési költséget számítanak fel a tagjaik befizetései után, de 17.000 forintos havi megtakarítás felett már minden más pénztárnál olcsóbb az Életút.

A minimális, 3 000 forintos befizetésnél 6 pénztár is olcsóbb, de a kis összeg miatt ebben a tartományban még csak évi 1 000 forintos különbséggel kell számolnunk. Magasabb összegű befizetésnél viszont már verhetetlen az Életút. Csak hogy értsük, hogy ez mit jelent, a maximális adóvisszatérítéshez kapcsolódó 750 000 forintos éves befizetés után az Életút mindössze 19 710 forint költséget von le, míg a legdrágább pénztár 48.750 forintot.

Ez jelentős különbség, de nem a költség az egyetlen jellemző, ami alapján érdemes egyik vagy másik egészségpénztár mellett döntenünk – emeli ki a szakértő. Hiába olcsó egy pénztár, ha nem tudja nyújtani azokat a szolgáltatásokat, amelyek nekünk fontosak, vagy nem úgy, ahogy mi szeretnénk.

Miben erős az Életút Egészségpénztár?

Péter szerint elsősorban akkor érdemes az Életútban gondolkodni, ha – ahogy fentebb említette – fontos az alacsony költség, ha nagyobb összegű befizetést tervezünk az egészségpénztárba, és ha szélesebb körben használnánk az önsegélyező szolgáltatásokat.

Az Életút Önsegélyező Pénztár már az Egészségpénztár megalakulása előtt is létezett, és ebben a szolgáltatási ágban az Életút különösen erős. A pénztár az önsegélyező szolgáltatások teljes palettáját kínálja, és a kihasználást a lehető legbővebb körben lehetővé teszi – mondja a szakértő. Kiemelném például, hogy az Életútnál a születési támogatás keretében akár 1 millió forintot is felvehetünk az egészségszámlánkról. Ezt a szolgáltatást nemcsak a szülők, de a közeli hozzátartozók is kérhetik a saját számlájukról. Így a család együtt jelentős megtakarítást érhet el egy gyermek születésekor.

A gyermekneveléshez a későbbiekben is komoly segítséget jelent az egészségpénztár. Önsegélyező szolgáltatásként kérhetjük a CSED, GYED, GYES és GYET állami ellátások kiegészítését. Ez különösen fontos, mert az anya jövedelme éppen akkor csökken, amikor a baba miatt a család kiadásai nőnek, ezt a problémát orvosolhatjuk az egészségpénztár segítségével.

A Beiskolázási támogatás is nagy segítség a gyermeket nevelő családoknak, hiszen az iskolakezdés még az egyébként jó anyagi körülmények között élőket is megterhelheti. Egészségpénztáron keresztül jelenleg évi 200 000 forintot költhetünk tanszerek, taneszközök és ruházat vásárlására gyermekenként, ami már látható összeg a családi kasszában, és ez a támogatás a gyermekek teljes iskoláskora alatt használható.

Akinek pedig lakáshitele van – véli Péter –, annak szinte kötelező a hitel egy részét egészségpénztáron keresztül törlesztenie. Ugyan itt nem túl magas a havi keretösszeg, egy 15-20 éves futamidő esetén már több százezer forintot, sőt, akár milliós összeget is spórolhatunk a hitelünkön.

Kiemelném még az Életút Egészségpénztár szolidáris alapon működő szolgáltatását. Ez olyan, mint egy egyszerűbb biztosítás, amely bizonyos előre nem látható negatív események esetén fizet, például baleset, lakáskár vagy munkanélküliség esetén. Ez a szolgáltatás a pénztárak közt is egyedülálló, legalább ingyenes formájában mindenképpen. Ha ugyanis rendszeresen tagdíjat fizetünk, akkor jogosultak leszünk erre a szolgáltatásra.

A szakértő felhívja a figyelmet arra, hogy minél több pénzt tudunk havonta befizetni az Életútnál vezetett egészségszámlánkra, az alacsony költségek mellett annál jobban megéri fenntartani a számlát, és a pénztár által alkalmazott sávos költségfelosztás is erre tereli a pénztártagokat. De akkor járunk igazán jól, ha használjuk is az egészségszámlánkat, tehát takarékoskodunk és egyben költünk is, az önsegélyező szolgáltatások pedig erre különösen jó lehetőséget biztosítanak.

Az Életút Egészségpénztárnak ugyanakkor nincs egészségkártyája. Ez sokaknak hiányozhat az egészségszámla-használat során – véli a szakértő –, de az önsegélyező szolgáltatásoknál, amelyekben az Életút különösen erős, a kártya nem használható, ott mindenképpen számlát kell kérnünk azoknál a támogatásoknál, ahol ez előírás.

Az Életútnál azok a tagok érzik jól magukat, akiknek fontos a régóta tartó, stabil működés, a függetlenség, az önsegélyező szolgáltatások széles köre, akik komolyabb összeget fizetnének be a pénztárba és akik szívesebben választják az ügyintézés hagyományos módját.

Szemünk fénye

Bátorkodunk azt hinni, hogy ügyfeleink a tanúi annak, hogy az Életút pénztárként mindig is az a független intézmény voltunk és vagyunk, akik ki merjük nyilvánítani a véleményünket a minket érintő kérdésekben légyen az akár, szabályozói, akár jogalkotói vagy akár az elért eredményeinket illetően is. Mondhatni az egyenes beszéd hívei vagyunk, nem igéreteket, hanem tényeket állítunk. Aki nem így tapasztalta, az adjon hangot a véleményének!

A koronavírus járvány immár 3. évében - a 2021. évi számlaértesítőink postázása után - néhány gondolatban szeretnénk számot adni az aktuális dolgainkról.

A gyermekvállalás ösztönzése érdekében meghozott kormányzati intézkedések a tevékenységünkre is hatással vannak, hiszen számos kifizetési jogcímünk ezekkel van összefüggésben. Több gyermekvállalás = több születési támogatással adójóváírást érvényesíteni szándékozó potenciális pénztártag, de persze nem szeretnénk túldimenzionálni ennek jelentőségét. Viszont azt is kár lenne eltagadni, hogy a sok ösztönző elem mellett ez is egy célszerű elem lehet, nem beszélve a közeli hozzátartozói jogon történő szolgáltatás kiterjesztésről, ami az évenkénti 150 ezer Ft-os adójóváírási összeget mintegy multiplikálni tudja. A magunk hozzáadott értéke ehhez annyi, hogy az így megnyerhető kvázi ingyenjövedelemet minél jobb hatékonysággal, azaz kisebb költséghányadossal tudjuk elérhetővé tenni az ügyfeleinknek. Pénztárunk esetében ez a versenytárainkhoz mérten eléggé jó hatékonysággal tud megvalósulni, különösen az utóbbi években:

A maximális adójóváíráshoz tartozó befizetési követelményre vetítve ez azt jelenti, hogy 750 eFt befizetésén alig több, mint 20 eFt terheli a pénztártagot, tehát nettó végeredményben 130 eFt-tal tudja ezáltal a vagyoni helyzetét javítani évente.

Arra is érdemes figyelemmel lenni, hogy a pénztárba befizetett összeg egyébként megtakarításként funkcionál, azt a pénztár befekteti a tag javára. Ennek eredményessége változó, a tavalyi évben 3,35%, a megelőző évben kicsivel 3% alatti volt.

A befizetést terhelő működési levonást így tehát egy a pénztárban tartott 6-700 eFt-os nagyságú megtakarítással ki lehet „termelni”, ami a konstrukció megtérülési rátáját nagyban javítja. Az idei évtől jót tesz a tevékenységünknek az is, hogy immár 200 eFt-os minimálbérhez kötödnek bizonyos szolgáltatási jogcímeink, azaz az érintett jogcímeken nagyobb összegeket lehet a számláról igénybe venni. A magunk módján ily módon, alacsony költségszinttel és relatíve jó hozammal igyekszünk ügyfeleink segítségére lenni többek között a gyermekvállalás anyagi terhét felvállalni kész ügyfeleinknek. Mert mint ahogy nekik az egy-egy megszületett gyermekük a szemük fénye, úgy nekünk maga a pénztár is az.

2021. évi adójóváírás 2.0 verzió

A politikai boszorkánykonyhákból terjengő illatok arra engednek következtetni, hogy választási év közeledik. Az igéret dömping egyik elemeként immár kőbe van vésve – ha nem is gránitszilárdsággal, hiszen a vészhelyzetre való tekintettel most nem érdekes, hogy adójogszabályokat nem illik a folyó évben kvázi visszamenőlegesen módosítani –, hogy a gyermeket nevelők a fizetendő adójukat jövő év februárjában visszakapják az átlagbér erejéig. Ezügyben az is egyértelműsödött immár, hogy átlagbéren a 2020. decemberi KSH szerinti átlagbért kell érteni, azaz praktikusan 12 (hó) x 449 eFt-ot, aminek a 15%-a ezer forintra kerekítve 809.000 Ft. Az érintetti körnek 2021-ben ezen összegig „törlődik” kvázi az ezévi adója, s visszakapja azt. Részletes szabályok megatálhatóak a NAV honlapján.

Nulla adókötelezettség mellett – s itt jön önkéntes pénztárként a mi mellékszereplői érintettségünk – értelemszerűen nincs mit adójóváírásként visszatéríteni az adóalanynak, azaz nem jár az idei pénztári befizetés után adójóváírás a tagnak. Akiknek nagyobb a jövedelme, pontosabban ezt meghaladó az adófizetési kötelezettsége, ők természetesen élhetnek a megfizetendő adójuk erejéig a pénztári befizetések utáni 20%-os adójóváírási lehetőséggel ugyanúgy, mint korábban, de nyilván a pénztártagok egy része is érintett e témában.

Az egészség- és önsegélyező pénztárunkban sok ügyfelünk a gyermeknevelési kiadásaival összefüggésben vált egyáltalán pénztártaggá, az ezen jogcímeken (úgymint várandósági ellátás, születési támogatás, beiskolázási támogatás, GYES, GYED kiegészítés) igényelhető szolgáltatásokra használja fel az alapvetően a befizetései után érvényesíthető 20%-os adójóváírás végett fenntartott pénztári megtakarítását. Őket adott esetben most kellemetlenül érinti, hogy az idei befizetésüknek esetleg nem lesz adójóváírási vonzata. Cserébe persze kapnak egy ennél nagyobb „juttatást”, de az igazsághoz ez is hozzátartozik.

Amiért fontosnak tartottuk, hogy tiszta vizet öntsünk a pohárba - ha már a gasztronómiánál kötöttünk ki – az az, hogy ezen fejlemények az idén az év végéig még befizetni szánt összegek szempontjából is relevánsak, azaz a most pénztári tagságot létesítők, illetve a befizetésüket az év hátralévő időszakára tervezni szándékozók mindezek ismeretében illetve tudatában tervezzék az ezirányú döntésüket. Egyébiránt az is egy jó stratégia lehet majd, ha valaki épp a visszakapott összegből finanszírozza meg a 2022. évi adójóváírási lehetőség kihasználását biztosító jövő évi pénztári befizetését. Az érintetti körbe nem tartozók (gyermeket nem nevelők) esetében fentiek értelemszerűen nem bírnak jelentőséggel.

A magunk lehetőségével annyival tudunk hozzájárulni ahhoz, hogy a befizetések adójóváírás hiányában is megtérüljenek a tagságunk érintett része számára az az, hogy igyekszünk tisztes hozameredményt elérni, ami az év eddigi időszakában kifejezetten sikerült is. S, ami a jövőt illeti – gondolunk itt a napvilágot látott intézkedések költségvetésre gyakorolt kihatásaira –, merjük remélni, hogy a főzőiskola következő menüje majd valamikor 2022-ben a választások után nem a feketelevessel fog kezdődni.

Csecsemőgondozási díj változás 2021 júliusától

2021. július 1-től változik a gyermekek utáni ellátások közül a csecsemőgondozási díj (CSED) mértéke. Erről még 2020-ban döntött az Országgyűlés, azonban most lépett hatályba (2020. évi CXXXIV. törvény)

A gyermek születésétől (illetve a várható születési időpont előtti 28-ik naptól) kapható támogatás legfeljebb 168 napig jár és 2021. június 30-áig a korábbi kereset alapján, annak 70%-át tette ki. Ugyan az ellátásból járulékokat nem, csak személyi jövedelemadót vontak, viszont belátható, hogy ebben az esetben is volt jövedelem kiesés, így a pénztár B2-es szolgáltatása erre az esetre is kérhető volt.

2021.07.01-től viszont a korábbi kereset 100%-át teszi ki a CSED, ami miatt nincs kieső jövedelem, amit a pénztár támogathatna. Ez nem csak az új csecsemőgondozási díjak mértékének meghatározását befolyásolja, hanem automatikusan az eddigi ellátás összegét is megemeli az év második felében. 120 napos benyújtási lehetőség miatt olyan CSED kifizetések még történhetnek a soron következő hónapokban, amik érintenek július előtti időszakot is, viszont az év vége felé közeledve és a következő években a a pénztár B2-es szolgáltatása kizárólag GYED esetén lesz adható.

A feketeleves? – munkáltatókat érintő 2019 évi cafeteria változások

2019-től alapvetően megváltozó cafateria szabályozás okán az alábbiakra szeretnénk felhívni a munkáltatók figyelmét:

Először is arra, hogy a személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény (továbbiakban: Szja tv.) 9. § (1) bekezdése f) pontja szerint az adókötelezettség keletkezése és a jövedelem megszerzésének időpontja „a magánszemély javára vagy érdekében teljesített kiadás esetében (ideértve különösen az önkéntes kölcsönös biztosítópénztárba átutalt vagy más módon befizetett munkáltatói hozzájárulást, tag javára átutalt vagy más módon befizetett támogatói adományt) a kiadás teljesítésének napja”. Magyarán a még 2018-ra (az esedékes december havi hozzájárulásként) szándékolt munkáltatói hozzájárulásukat csak akkor tudják a 2018-ra vonatkozó cafeteria szabályozás szerint eszközölni, ha azt 2018-ban át is utalják a pénztárnak (vonatkozásunkban az Életútnak). A 2019-ben akár január 2-án beérkező összeget, amennyiben az munkáltatói hozzájárulás, már a 2019-re érvényes feltételekkel fogjuk tudni csak kezelni.

Ami a jövő évre a vonatkozásunkban a leglényegesebb változás, hogy 2019-től a munkáltatói hozzájárulásként juttatott összegek (s ugyanígy az eddigi támogatásként adott összegek is) bérként adóznak. Ez azt jelenti, hogy ezen összeg is a munkaviszonyból származó jövedelemként adóköteles, vagyis a juttatónak (munkáltatónak/támogatónak) a szándékolt összegből a magánszemélyt (pénztártag munkavállalóját) terhelő (szja előleg (15%) és egyéni járulékok (18,5%) levonások utáni nettó összeget (66,5%) kell teljesítenie/átutalnia a pénztár felé. És azután a szociális hozzájárulási adót (21%) is meg kell fizetnie természetesen/sajnos. Lásd Szja tv. 9. § (3b) bekezdése: „Az önkéntes kölcsönös biztosítópénztárba átutalt vagy más módon befizetett munkáltatói hozzájárulás, tag javára átutalt vagy más módon befizetett támogatói adomány esetében bevételként a hozzájárulás, adomány forrásául szolgáló összeget (így különösen a bérként számfejtett összeget) kell figyelembe venni, azzal, hogy a biztosítópénztárba történő átutalást vagy más módon történő befizetést megelőzően a bevételből megállapított jövedelem után a tagot terhelő közterheket az utalást, befizetést teljesítő kifizető levonja.”

Az Szja tv. 44/A. §. (1) bekezdés a) pontja szerint ugyanakkor a munkáltatói hozzájárulásként a pénztárba beérkező (nettó) összeg is alapját képezi 2019-től az adójóváírási lehetőségnek.

Hogy tovább bonyolítsuk a helyzetet, beszélnünk kell még az ún. célzott szolgáltatás jogcíméről, mely az alábbiakat jelenti: Egy erre vonatkozó támogatói szerződés keretében célzott szolgáltatásra szolgáló fedezetet adhat/fizethet be a támogató/munkáltató a pénztárnak, hogy annak terhére (abból fedezve) szolgáltatást nyújtson a pénztár a támogató/munkáltató munkavállalói számára szerződés szerinti feltételekkel. Ezen jogcímű befizetés nem jut el az érintett tagsági (munkavállalói) kör egyéni számlájára, hanem elkülönítve kezeli azt a pénztár (szerződésenként), s ennek terhére nyújthat szolgáltatást. Egy egészség- vagy önsegélyező pénztár esetében ez könnyen értelmezhető, pl. szűrő vizsgálatra, vagy gyógyszervásárlásra ad a munkáltató/támogató összeget, hogy abból a dolgozói pl. keretösszeg/fő/év alapon elszámolhassák a pénztár felé ezirányú kiadásaikat. Egy nyugdíjpénztár esetében kicsit nehezebb a helyzet, mert a pénztár csak nyugdíjszolgáltatást nyújthat, azaz arra adhat a munkáltató/támogató ilyen jogcímen keretösszeget, hogy a nyugdíjba vonuló munkavállalói kaphassanak a pénztártól (kvázi az egyéni megtakarításuk alapján/összegében felvehető nyugdíjszolgáltatás kiegészítéseként) plusz összeget.

Ami a lényeges, hogy a nevesítetten célzott szolgáltatásra nyújtott munkáltatói/támogatói befizetés egyes meghatározott juttatásként funkcionál, azaz a munkáltató/támogató fizeti utána meg a közterhet (1,18 x 15% szja és 19,5% eho), mint idén a munkáltatói hozzájárulás után is), amennyiben egészségpénztári vagy nyugdíjpénztári szolgáltatásra nyújtja azt. Az ebből szolgáltatást igénybe vevő pénztártagot a szolgáltatás esedékességekor nem terheli semmilyen adó/járulék fizetési kötelezettség.

Ha a célzott szolgáltatást a munkáltató/támogató önsegélyező pénztári szolgáltatásra adja, akkor teljesen másként viselkedik az összeg, ugyanis a munkáltatót/támogatót ezesetben nem terheli adó/járulékfizetési kötelezettség (ugyanúgy, mint az idén a támogatásként befizetett összegek esetében), ellenben a pénztártag, amikor ilyen önsegélyező pénztári jogcímű célzott szolgáltatást vesz igénybe, akkor azután egyéb jövedelemként keletkezik adó- és eho fizetési kötelezettsége (az összeg 84%-ára vetített 15%-os szja és 19,5%-os eho kötelezettségként (ugyanúgy, mint a nyugdíjpénztári várakozási idő utáni adóköteles tőkekifizetések esetén), csak ezesetben a pénztár nem minősül kifizetőnek, így az adóelőleg és eho megfizetése a tagot terheli (ugyanúgy, mint pl. eddig is a nyugdíjpénztáraknál a vissza nem fizetett tagi kölcsön tartozás érvényesítése esetén).

A fentiek könnyebb megérthetősége végett egy táblázatban igyekeztünk összefoglalni mindezt az alábbiak szerint:

Ha fentiekkel kapcsolatban kérdésük merülne fel, állunk szíves rendelkezésükre. Ezúton köszönjük meg egész évi közreműködésüket, s kívánunk Békés Ünnepeket és Sikerekben Gazdag 2019-es Évet Önöknek!

A demokrácia útján

Az önkéntes kölcsönös biztosító pénztári intézményi formát a joglakotók 1993-ban úgy alkották meg/alakították ki, hogy az azok ügyfélkörét képező pénztártagok nemcsak befektetők, hanem egyúttal tulajdonosai is a saját pénztáruknak. A rendszerváltó honatyák ezzel a tulajdoni formával szándékoltan arra igyekeztek ösztökélni az embereket, hogy a társadalmi aktívitás akkoriban megpezsdült időszakában a jogi szabályozás keretei között alkossanak befektetői közösségeket, s önkomrányzati elven, azaz a saját maguk által kialakított stratégiák, üzletpolitikák keretei között éljenek eme támogatott megtakarítási forma előnyeivel, lehetőségeivel.

Nem véletlenül alakult abban az időszakban mintegy 400 pénztár, akik közül mára nagyságrendileg tizedannyian maradtak, az eltelt időszak során végbement egyesülések, megszünések okán. Ez természetes velejárója egy piaci szegmens evolúciójának, a mérethatékonysági kritériumok változásának, a környezetváltozáshoz való alkalmazkodó képesség differenciáltságának, amit az élet minden területén ugyanígy megfigyelhetünk és megtapasztalhatunk.

A kialakított tuljadonosi forma mindmáig megmaradt úgy, ahogy anno a döntéshozók kitalálták ezt, vagyis ma is a pénztártagok a tuljadonosai a pénztáraknak, a saját pénztáruknak, megtakarításuk nagyságától függetlenül. Az 1 tag=1 szavazat elve érvényesül a döntéshozó legfőbb szerv, a közgyűlés (illetve küldöttközgyűlés) működésében. Ez abszolút demokratikusnak mondható, hiszen ezáltal minden tag beleszólhat a saját pénztára működésébe, megválasztható annak vezetésébe, illetve részt vehet a vezetősége megválasztásában, hozzávetőlegesen ugyanazon elven, mint ahogy az országgyűlési képviselet esetében.

Egy bizonyos taglétszám (egyenlő ügyfélkör) elérése felett természetesen praktikus korlátai adódnak a döntéshozatali mechanizmus gyakorlati funkcionálásának, hiszen sok ezer főnek nem könnyű, ráadásul költséges is egy őket befogadni képes helyet találni – stadion program ide vagy oda -, a Duna jegére meg mégsem hirdethetjük meg a közgyűléseinket. Emiatt a döntéshozatali jog delegálva van a pénztári küldöttekre, akik valamilyen (a gyakorlatban általában területi) elven az általuk képviselt tagok vonatkozásában tagi mandátumokkal vesznek részt a döntéshozatalban. Ezt ugyanúgy kell elképzelni, mint ahogy az országgyűlési választásoknál is történik ez hazánkban. A szabályozás szerint a küldöttek mandátuma 5 évre szól, azaz a pénztáraknál 5 évente kell „választásokat” tartani, a küldöttek személyéről dönteni.

Az Életút Egészség- és Önsegélyező Pénztár esetében most jött el ez az időpont, az előző 5 éves ciklus ez év végén jár le, így intézkedtünk a küldöttválasztó ülések összehívásáról oly módon, hogy a tagság lakóhely szerinti elhelyezkedését kielemezve 10 körzetre osztottuk a tagságunkat. A küldöttválasztó ülésekre november végén 24-én pénteken és 27-én hétfőn kerül sor, ütemezett rendben – amiről a tagságot az alapszabályunk szerint informáltuk – az időkiosztás a honlapunkon az általános információk/közgyűlések aloldalon megtalálható -, s reméljük, hogy lesz kellő affinitás/érdeklődés a tagok részéről ezügyben. Kicsit azért szkeptikusak vagyunk, mert a korábban tapasztaltak azt mutatják, hogy nem igazán élnek a tagok ezzel a „részvételi” lehetőséggel, ők elsősorban a pénztár által nyújtott szolgáltatás színvonalában érdekeltek, s úgy tartják, hogy az ehhez szükséges döntéseket hozza meg maga a pénztár, nekik az eredmény a fontos. A demokrácia márpedig nemcsak az eredményről, hanem az oda vezető út elvégzendő feladatairól is szól, még ha a kényelmi szempontok akár ez ellen is szólnak. Az elhíresült honatyai intelem ránk is igaz, így ha nem akarunk azzal szembesülni, mármint, hogy kedves pénztártagok „tetszettek volna demokráciát csinálni”, akkor az a járható út, hogy „Tessék, csak tessék, kedves pénztártagok!”.

S ha már a működésünk így van a szabályozás szintjén kialakítva, akkor igenis az lenne a kívánatos, ha a döntéshozatali mechamizmusban játszott szerep betöltésében is hajlandóság mutatkozna a tagság részéről. Napokon belül ennek mikéntjéről újabb benyomásokat szerezhetünk.

Ezúton is köszönjük a tagság ezügyben mutatott hajlandóságát, és e cikkünkkel is az a célunk, hogy ráirányítsuk ennek fontosságára a figyelmet!

Változások kora

A jegybankok elmúlt évekbeli extrém pénzkibocsátása – amit a 2008-as gazdasági válságból történő mielőbbi kilábalás célzatával hajtottak végre – a kamatkörnyezet jelentősen átalakulását eredményezte. Ez mára már oda vezetett, hogy némely fejlett piacokon az állampapír befektetések negatív jövőbeli hozammal forognak, azaz egy befektető úgy vásárol állampapírt, hogy az azért a lejáratkor visszakapott összeg kevesebb lesz, mint amit azért a megvásárlásakor fizetett. Nem vitás, hogy ez a helyzet nem nevezhető megszokottnak. Hogy ez meddig fog így maradni, azt a jövő fogja majd eldönteni, mindenestre tényként szögezhetjük le, hogy a kialakult helyzet sem piacidegen, hiszen azt a piac kereslet-kínálati viszonyai eredményezték. Ez a fajta környezet a pénztárakat, mint intézményi befektetőket is kihívás elé állítja, hiszen a „hozaméhség”, azaz a korábbi időszakokban elért nominális hozamok elérése/megtartása egy ilyen környezetben a korábbiaknál nagyobb kockázatvállalási hajlandóságot feltételez, ami bizonyos mértéken túl nem feltétlenül indokolt. Merthogy a piaci szereplők kockázatvállalási hajlandósága emelkedése óhatatlanul piaci anomáliákhoz szokott vezetni, s ezeket jó szokás szerint a kijózanodás fázisa szokta követni.

Egy ilyen időszakban felértékelődnek a befektetési alternatívák járulékos hozadékai, melyek közül az elsők között vehetjük számításba az önkéntes pénztári befizetések utáni 20%-os mértékű adójóváírási lehetőséget. Hogy ez mennyire így van, azt az önsegélyező pénztárunkba beérkezett adójóváírási összegek dinamikája is alátámasztja:

Természetesen ezek a volumenek az előző évi egyénileg vállalt/teljesített befizetéseknek a hozadékai, viszont ha figyelembe vesszük, hogy a kérdéses időszakban mintegy 30%-kal emelkedett a pénztártagjaink létszáma, akkor mindenképp látványos a tagdíjfizetési hajlandóság növekedése. Az ügyfélkörünkből ugyanis egyre többen ismerik fel, hogy éves akár 150 ezer Ft-os adójóváírási összegért érdemes takarékoskodni, ráadásul annak céljai sok esetben egyértelműen előre prognosztizálhatók. Az önsegélyező és egészségpénztárak által finanszírozható kiadások palettája ráadásul 2016-ban is bővült.

Az év elején hatályossá vált jogszabályi változások lehetővé tették, hogy az egészség- és önsegélyező pénztári feladatokat is elláthassák a „vegyes”, azaz egészségpénztárként és egyúttal önsegélyező pénztárként is funkcionáló intézmények. A jogszabályváltozásra mi is reagáltunk, s az addigi elkülönített tevékenységet ellátó, elkülönült intézményként funkcionáló egészségpénztárunkat és önsegélyező pénztárunkat egybeolvasztottuk.

Ennek hatására a szolgáltatási palettánkban megjelent az egészségügyi ellátások finanszírozása is, ami az idei évben immár mintegy 7%-os részarányt tesz ki az összes szolgáltatási volumenből.

A fenti ábrán az is jól nyomon követhető, hogy a gyermekneveléssel kapcsolatos kiadások finanszírozási jogcímei 2014-től kezdve évről-évre egyre dominánsabbá váltak. Csak az idei évet tekintve a szolgáltatások megoszlása az alábbi arányokat mutatja:

A hangsúlyeltolódást az esetenkénti szolgáltatási összegek átlagos összegének a változása is megmutatja:

Fenti táblázatból kiolvasható tehát, hogy míg pl. a születési támogatásként kifizetett átlagos szolgáltatási összeg a 2010-es 308 ezer Ft-ról 2016-ra 716 ezer Ft-ra, azaz 132%-kal emelkedett, addig a gyógyszervásárlásra fordított átlagos összeg a 2010. évi 15 ezer Ft-ról „csak” 23 ezer Ft-ra, azaz 54%-kal bővült.

A 2017-es évtől a munkáltatók kafetéria juttatási lehetőségei feltételei újfent változni fognak, ami vélhetően újfent hatással lesz a pénztári befizetések jogcímmegoszlására. Ez várhatóan a teljes önkéntes pénztári ágazatot kedvezőtlenül fogja érinteni, hiszen új lehetőségek is megjelennek a kafetéria juttatások között, de várakozásunk szerint ez tovább fogja növelni a pénztári ügyfélkör tudatosságát és felismerve a kínálkozó lehetőségeket tovább fogják növelni a pénztári befizetéseiket. Ehhez igyekszünk a költséghatékonyságunkat megtartani illetve lehetőség szerint tovább javítani, hogy a pénztári megtakarításban rejlő addicionális lehetőségek minél inkább a tagságunk javát szolgálhassák.

A tudatosság kifizetődik

Soha nem volt még ilyen alacsony a jegybanki irányadó kamatláb, miután a jegybanktanács 2015.06.23-i döntésével június 24-től immár 1,5%-ra csökkent a jegybanki alapkamat mértéke. Ennek hatását a megtakarítók – köztük mi, mint pénztárak, illetve ügyfeleink, mint pénztártagok - is megérzik, hiszen egyre kisebb kamatra (hozamra) kénytelenek lekötni/befektetni a pénzüket, miután a banki betétkamatok is lekövetik a „forrásbőség” okán kialakult egyénként kedvező helyzetet. Persze volt honnét csökkeni, bár vélhetően kevesen gondolták – s köztük mi magunk sem gondoltuk volna -, hogy ilyen mértékben alakulhat át a korábbi befektetési környezetünk.

Ilyen feltételek között megfontolandó, hogy mibe/hová fekteti az ember a fölös pénzét. Nem véletlen, hogy megnövekedett többek között az ingatlanok iránti kereslet is az utóbbi időben. Általános szabály szerint a magasabb hozamlehetőséghez magasabb kockázat párosul és viszont, alacsonyabb kockázatvállalás mellett alacsonyabb hozamlehetőséggel kell, hogy beérje a megtakarító. Ugyanakkor az eltérő feltételrendszerek egyedi lehetőségeket is kínálnak.

Tipikusan ilyen egy önkéntes pénztári megtakarítási forma, ahol a befizetésekhez 20%-os adójóváírási lehetőség párosul. Minél rövidebb befektetési periódus alatt hasznosul ez a járulékos hozzáadott érték, annál inkább megemeli az egyébként elérhető megtérülési hatásfokot. Az önsegélyező és egészségpénztárakban mutatkozik ez meg leglátványosabban, hiszen ezen pénztári megtakarítások az igényelt szolgáltatások révén viszonylag rövid futamidővel hasznosulnak. Így az ezeken elérhető adójóváírás voltaképp a megtakarítás hasznaként vehető számba.

Láthatóan tudatában is vannak ennek az Ügyfeleink, hiszen az adójóváírást megalapozó tagdíjbefizetések és az utánuk érvényesített adójóváírási összegek szoros együttmozgásban vannak. Adott esetben a befizetés szerinti 20%-os adójóváírási összegnél nagyobb visszatérítés összegét az okozza, hogy adott tagok más pénztári befizetésük után érvényesíthető adójóváírási lehetőségüket is a pénztárunkban vezetett számlájukra kérik jövendőbeli szolgáltatási igényeik fedezeteként.

Az elmúlt években az alábbiak szerint alakult mindez az önsegélyező pénztárunkban:

Örömteli tény, hogy mindebben az Ügyelek pénzügyi döntéseinek a tudatosságát, célirányosságát lehet feltételezni. Ennek is köszönhetően az elmúlt években az ügyfélkörünk bővülésénél jóval dinamikusabban emelkedetett a tagdíjbevételünk volumene. Annak ellenére, hogy a kafeteriaszabályozás változása a munkáltatói szerepvállalás lehetőségeit inkább hátrányosan érintette a pénztári szektor szempontjából.

Lehet-e az áttörés éve 2013. az önsegélyező pénztárakban?

Önsegélyező pénztárunk 2012. évi tagdíjbevételi volumene 22%-kal haladta meg az előző, 2011. évi tagdíjvolument, amit biztató jelként értékelünk az ágazat jövőjét illetően. Úgy tűnik, hogy nemcsak a munkáltatók, de maguk a munkavállalók is kezdik felismerni az önsegélyező pénztári megtakarításban rejlő többletlehetőséget akár a pénztár szektor egyéb ágazataival, akár más alternatív megtakarítási formákkal összemérten. Reményeink szerint e kedvező tendencián tovább javíthatnak az önsegélyező pénztári megtakarítások felhasználása terén történt elmúlt évi változások, bár ezek közül nem mind jelent valóban akkora lehetőségbővülést, mint ahogy az első látásra tűnne.

Az újonnan nevesített jogcímek közül ugyanis sem a lakáscélú devizahitel törlesztést, sem pedig a lakásrezsi finanszírozást nem lehet egyéni számláról finanszírozni, csakis közösségi számláról. Ez utóbbi kritérium nagyban befolyásolja a lehetőségeket, hiszen teljesen más elven kell megközelíteni azt az esetet, amikor a pénztártag a szolgáltatási igényét a saját megtakarítása terhére, illetve azt, amikor a tagság egésze, mint közösségként felhalmozott közösségi tartalékok terhére szándékozik szolgáltatást finanszíroztatni a pénztárral. Ugyanazon okból, mint a társadalombiztosítás egésze esetében, vagyis a teljes pénztártagi közösség szempontjai okán. Pénztárunknak eddig is voltak közösségi szolgáltatásai, melyeket ezen elvek mentén alakítottunk ki illetve fogadtattunk el a közgyűlésünkkel. A most megnyíló két új szolgáltatás azonban alapvetően más, nem gondoljuk, hogy ezeket a tagság egésze befizetéséből megképzett közösségi tartalékból finanszírozva elérhetővé kellene tennünk mindenki számára, hiszen más rászorultsági illetve méltányossági szempontok kötődnek hozzájuk, mint a már nevesített közösségi szolgáltatásainkhoz.

Ugyanakkor a munkáltatók számára lehetővé tett ún. célzott támogatás, mint finanszírozási forma alkalmas lehet ezen szolgáltatási jogcímlehetőségek kihasználására is közösségi, de azon belül célzott szolgáltatásként, ám ezesetben a közösségi elv nem a teljes pénztári tagságra, hanem a célzott támogatást vállaló munkáltatói tag alkalmazotti körére vonatkoztatva kell, hogy megvalósuljon. Ezirányban módosítottuk az alapszabályunkat, illetve a szolgáltatási palettánkat a decemberi közgyűlésünkön, s hogy erre lesz-e valóságos igény a munkáltatói partnereink részéről, az majd csak a későbbiekben dől el.

Mi a magunk részéről továbbra is az egyéni számlás szolgáltatások elsődlegességét valljuk, hiszen egy olyan nyitott, bárki számára elérhető pénztár esetében, mint az Életút is, korlátai vannak a közösségi elvek érvényesülésének. Különösen pénzügyi vonatkozásban.

Az egyéni számlás szolgáltatási lehetőségek között pedig önmagában egy számottevő változásként értékelhető a beiskolázási támogatás eddigi gyermekenkénti összegének 3,5 szeresére (!) történő növelése (az eddigi 27.900 Ft-ról 98.000 Ft-ra), s ráadásul tágul az elszámolhatóság köre és időtartama is. A várandósággal összefüggő új (A0) jogcímlehetőség ugyancsak kedvező fogadtatásra találhat a gyermekvállalás előtt álló tagsági kör részéről.

További két új jogcímlehetőség, az otthoni- illetve idősotthonban történő gondozás kiadásainak finanszírozása pedig nemcsak az idősebbeknek, maguknak a szolgáltatást igénybe vevőknek, hanem a szolgáltatási kedvezményezetti jogon a fiatalabb korosztályhoz tartozó pénztártagoknak (gyermekeknek, unokáknak) is érdeklődésére tarthat számot.

A felhasználás mellett persze továbbra is fontosnak tartjuk hangsúlyozni, hogy az öngondoskodás nemcsak célirányos befizetésként értelmezhető, hanem valódi előtakarékosságként is, sőt igazából ez is lenne a kívánatos. S e tekintetben értelemszerűen átterelődik a kérdés a megtakarításnak, mint befektetési alternatívának a hatékonyságára. Nos, ezen a téren sem kell szégyenkeznünk a 2012-es évet illetően, hiszen az elért 8%-os hozamunk jól illeszkedik az előző évek hozamsorába.

A 2013-as év változásait illetően szót kell ejtenünk arról a kedvezőtlen körülményről is, amelyet a tranzakciós adó megjelenése következtében kellett a pénztárnak meglépnie, nevezetesen, hogy 2013-tól a szolgáltatási kifizetések pénzforgalmi díjaként alkalmanként 50 Ft-ot fogunk felszámítani. Ez nagyságrendjében ugyan nem számottevő, de a pénztár éves tételvolumene alapján mégis befolyással bír a pénztár gazdálkodása egészére, s egyúttal arra is ösztönözheti a tagokat, hogy a szolgáltatási igényeiket lehetőség szerint minél nagyobb összegekben, az azok alapját képező számlákat/bizonylatokat összegyűjtve nyújtsák be a pénztárnak, ezzel is javítva a saját megtakarításaikhoz való hozzáférés, s ezzel együtt a pénztár tevékenysége költséghatékonyságát is.

Ugyanezen indíttatásból a postai készpénzátutalási megbízáson (sárga csekken) történő tagdíjfizetést csekkenként 200 Ft-os díj ellenében biztosítjuk, amit a postai készpénzátutalási megbízás kibocsátása előtt kérünk az azt igénylő tagoktól. Szerencsére kevés tagunk érintett ebben, őket igyekszünk átirányítani a banki átutalással, avagy a számlánkra direkt módon készpénzes befizetéssel történő tagdíjteljesítésre.

Növekvő beiskolázási segély, gondozási díj - Önsegélyező szolgáltatásbővítés

Vonzóbbá válhatnak az önsegélyező pénztárak, miután 2013-tól több új szolgáltatási lehetőség is megnyílik a tagok számára. A jelenleginek több mint háromszorosára emelkedik a beiskolázási támogatás keretösszege (a minimálbér éves összegével azonosan, azaz mintegy 100 ezer Ft-ra gyermekenként), s nemcsak a tanévkezdés időszakában, hanem a tanév teljes időszaka alatt elszámolhatóak lesznek ezen kiadások. Ráadásul főiskolás vagy egyetemi tanulmányait végző 25 éven aluli gyermek után is elszámolható lesz többek között tandíjra vagy kollégiumi díjra is. Javul az ápolási díj elszámolhatósága, miután immár lehetővé válik az intézményi gondozás költségeinek az elszámolása is. A születési támogatás is kibővül, miután a várandóság idejére is szolgáltatást lehet majd igényelni, a felmerülő orvosi ellátások költségeinek a finanszírozására. Alábbi táblázatban foglaljuk össze a szolgáltatásokkal kapcsolatos változásokat:

Úgy látszik, hogy végre a jogalkotó is kezdi felismerni az öngondoskodás fontosságát és hajlandó is ezirányban döntéseket hozni.

További megnyílik két teljesen új szolgáltatási lehetőség is, ezek a deviza hitel törlesztés támogatása és a rezsiköltségek finanszírozása, csakhogy ezeket a jogszabály egyéni számláról nem, csak közösségi szolgáltatásként engedi finanszírozni. Ezzel összefüggésben alakított ki egy új finanszírozási lehetőséget a jogalkotó az ún. célzott szolgáltatási módozattal, amely lényegében azt jelenti, hogy munkáltatók kifejezetten az alkalmazottaik számára támogatás jogcímén ilyen jellegű szolgáltatási fedezetet biztosíthatnak a pénztárnak, amelyekből a pénztár ezen kollektívák meghatározott szolgáltatási igényét kielégítheti/finanszírozhatja.

Pénztárunk ezt a lehetőséget látja, illetve szándékozik kialakítani a devizahitelek törlesztő részlete növekményének finanszírozására, illetve a szociálisan rászorult pénztártagok közüzemi díjainak támogatására. A feltételek az alábbiak:

A szolgáltatásokkal kapcsolatos részletszabályokat, illetve a pénztári szolgáltatási stratégiánkat a 2012. december 13-án sorra kerülő közgyűlésünk fogja megtárgyalni és véglegesíteni. A közgyűlési döntésekről pénztártagjainkat természetesen haladéktalanul tájékoztatni fogjuk.