Lehet-e az áttörés éve 2013. az önsegélyező pénztárakban?

Önsegélyező pénztárunk 2012. évi tagdíjbevételi volumene 22%-kal haladta meg az előző, 2011. évi tagdíjvolument, amit biztató jelként értékelünk az ágazat jövőjét illetően. Úgy tűnik, hogy nemcsak a munkáltatók, de maguk a munkavállalók is kezdik felismerni az önsegélyező pénztári megtakarításban rejlő többletlehetőséget akár a pénztár szektor egyéb ágazataival, akár más alternatív megtakarítási formákkal összemérten. Reményeink szerint e kedvező tendencián tovább javíthatnak az önsegélyező pénztári megtakarítások felhasználása terén történt elmúlt évi változások, bár ezek közül nem mind jelent valóban akkora lehetőségbővülést, mint ahogy az első látásra tűnne.

Az újonnan nevesített jogcímek közül ugyanis sem a lakáscélú devizahitel törlesztést, sem pedig a lakásrezsi finanszírozást nem lehet egyéni számláról finanszírozni, csakis közösségi számláról. Ez utóbbi kritérium nagyban befolyásolja a lehetőségeket, hiszen teljesen más elven kell megközelíteni azt az esetet, amikor a pénztártag a szolgáltatási igényét a saját megtakarítása terhére, illetve azt, amikor a tagság egésze, mint közösségként felhalmozott közösségi tartalékok terhére szándékozik szolgáltatást finanszíroztatni a pénztárral. Ugyanazon okból, mint a társadalombiztosítás egésze esetében, vagyis a teljes pénztártagi közösség szempontjai okán. Pénztárunknak eddig is voltak közösségi szolgáltatásai, melyeket ezen elvek mentén alakítottunk ki illetve fogadtattunk el a közgyűlésünkkel. A most megnyíló két új szolgáltatás azonban alapvetően más, nem gondoljuk, hogy ezeket a tagság egésze befizetéséből megképzett közösségi tartalékból finanszírozva elérhetővé kellene tennünk mindenki számára, hiszen más rászorultsági illetve méltányossági szempontok kötődnek hozzájuk, mint a már nevesített közösségi szolgáltatásainkhoz.

Ugyanakkor a munkáltatók számára lehetővé tett ún. célzott támogatás, mint finanszírozási forma alkalmas lehet ezen szolgáltatási jogcímlehetőségek kihasználására is közösségi, de azon belül célzott szolgáltatásként, ám ezesetben a közösségi elv nem a teljes pénztári tagságra, hanem a célzott támogatást vállaló munkáltatói tag alkalmazotti körére vonatkoztatva kell, hogy megvalósuljon. Ezirányban módosítottuk az alapszabályunkat, illetve a szolgáltatási palettánkat a decemberi közgyűlésünkön, s hogy erre lesz-e valóságos igény a munkáltatói partnereink részéről, az majd csak a későbbiekben dől el.

Mi a magunk részéről továbbra is az egyéni számlás szolgáltatások elsődlegességét valljuk, hiszen egy olyan nyitott, bárki számára elérhető pénztár esetében, mint az Életút is, korlátai vannak a közösségi elvek érvényesülésének. Különösen pénzügyi vonatkozásban.

Az egyéni számlás szolgáltatási lehetőségek között pedig önmagában egy számottevő változásként értékelhető a beiskolázási támogatás eddigi gyermekenkénti összegének 3,5 szeresére (!) történő növelése (az eddigi 27.900 Ft-ról 98.000 Ft-ra), s ráadásul tágul az elszámolhatóság köre és időtartama is. A várandósággal összefüggő új (A0) jogcímlehetőség ugyancsak kedvező fogadtatásra találhat a gyermekvállalás előtt álló tagsági kör részéről.

További két új jogcímlehetőség, az otthoni- illetve idősotthonban történő gondozás kiadásainak finanszírozása pedig nemcsak az idősebbeknek, maguknak a szolgáltatást igénybe vevőknek, hanem a szolgáltatási kedvezményezetti jogon a fiatalabb korosztályhoz tartozó pénztártagoknak (gyermekeknek, unokáknak) is érdeklődésére tarthat számot.

A felhasználás mellett persze továbbra is fontosnak tartjuk hangsúlyozni, hogy az öngondoskodás nemcsak célirányos befizetésként értelmezhető, hanem valódi előtakarékosságként is, sőt igazából ez is lenne a kívánatos. S e tekintetben értelemszerűen átterelődik a kérdés a megtakarításnak, mint befektetési alternatívának a hatékonyságára. Nos, ezen a téren sem kell szégyenkeznünk a 2012-es évet illetően, hiszen az elért 8%-os hozamunk jól illeszkedik az előző évek hozamsorába.

A 2013-as év változásait illetően szót kell ejtenünk arról a kedvezőtlen körülményről is, amelyet a tranzakciós adó megjelenése következtében kellett a pénztárnak meglépnie, nevezetesen, hogy 2013-tól a szolgáltatási kifizetések pénzforgalmi díjaként alkalmanként 50 Ft-ot fogunk felszámítani. Ez nagyságrendjében ugyan nem számottevő, de a pénztár éves tételvolumene alapján mégis befolyással bír a pénztár gazdálkodása egészére, s egyúttal arra is ösztönözheti a tagokat, hogy a szolgáltatási igényeiket lehetőség szerint minél nagyobb összegekben, az azok alapját képező számlákat/bizonylatokat összegyűjtve nyújtsák be a pénztárnak, ezzel is javítva a saját megtakarításaikhoz való hozzáférés, s ezzel együtt a pénztár tevékenysége költséghatékonyságát is.

Ugyanezen indíttatásból a postai készpénzátutalási megbízáson (sárga csekken) történő tagdíjfizetést csekkenként 200 Ft-os díj ellenében biztosítjuk, amit a postai készpénzátutalási megbízás kibocsátása előtt kérünk az azt igénylő tagoktól. Szerencsére kevés tagunk érintett ebben, őket igyekszünk átirányítani a banki átutalással, avagy a számlánkra direkt módon készpénzes befizetéssel történő tagdíjteljesítésre.