Ahol elefántok szerelmeskednek – A 2021-es év eredménye margójára
A napokban adtuk postára/küldtük meg elektronikus formában a 2021-es éves tagi számlaértesítőinket illetve a befizetésekről szóló adóigazolásainkat, melyekhez mellékelt színes tájékoztatónk szokás szerint a tavalyi év befektetési eredményeit is tartalmazzák. Ahogy az e témában negyedévente publikált cikkeinkben is leírtuk, a tavalyi év hozameredménye sajnos elmaradt a várakozásunktól. Mindamellett, hogy a részvénypiacok kifejezetten jól teljesítettek, a covid járványtól való megszabadulást mintegy megelőlegezve, a növekvő kereslet és korlátos kapacitások miatt megugró infláció a portfoliók biztonságáért felelős állampapírpiaci szegmensben komoly hozamemelkedést eredményezett, ami azzal egyenértékű, hogy magasabb hozamkörnyezetben egy korábban alacsonyabb hozam mellett megvásárolt kötvény befektetés a fix törlesztési cash-flow-ja mellett kevesebbet ér, azaz leértékelődik. Ez az átértékelési különbözet ilyenkor átértékelési veszteségként jelenik meg a pénztári portfoliókban, hiszen nekünk negyedévente a piaci helyzet szerint kell beértékelnünk az eszközeinket.
Az inflációs nyomás világméretű probléma jelenleg, ezt unortodox hazánk sem tudja/tudta megúszni, a jegybankok által az elmúlt években a gazdaság segítésére bepumpált pénzmennyiség így tankkönyvszerűen az árak emelkedését, az infláció erősödését okozta. S az inflációnak van egy nagyon rossz tulajdonsága, nevezetesen, hogyha meglódul, nehéz megállítani. A pénzpumpa-infláció harcában jelen állás szerint tehát kezd az utóbbi javára elbillenni a helyzet. S tudvalévő, hogy ahol elefántok szerelmeskednek, ott ildomos óvatosnak lenni.
A magyar állampapírpiaci indexet (ez a MAX index) tekintve az év egészében 11,3%-os értékvesztésről beszélhetünk, a hozamemelkedés ekkora veszteséget eredményezett ezen portfoliórészben. Értelemszerűen minél több ilyen elemet tart egy adott portfolió, annál jobban sújtja azt egy ilyen helyzet.
A történethez az is hozzátartozik, hogy a megelőző időszakban épp az ellenkező folyamatot éltük meg, amikor alig volt infláció, a hozamszintek lefelé ereszkedtek, fejlettebb régiókban akár a negatív tartományba is, eközben a kötvénypiaci felértékelődés pozitív hatásait élvezhettük, amit meg is szoktunk persze. Két éve, 2019-ben ugyanez a grafikon még így festett:
A tanulság könnyen levonható, a dolgok összefüggenek, s a trendek időnként megváltoznak. Befektetőként persze nagyon nehéz kellő időben meghozni a jó döntéseket, mert ha korán lépünk lehet, hogy elhamarkodjuk a döntést, ha pedig későn, akkor meg már minek. Emiatt van az, hogy az egyes befektetési stratégiák (eltérő választható portfoliók) eredményessége is időről-időre változik, s hosszútávon célszerű azokat értékelni. Ellenkező esetben könnyen abba a hibába eshetünk, hogy mindig akkor változtatunk a stratégián, kvázi utána menve a dolgoknak, amikor az már éppen hogy nem az előnyünkre, hanem a hátrányunkra történik meg.
A tavalyi évben az abszolút hozam szemléletű „R” portfoliónk tudott +elfogadható” hozamot elérni, igaz ennek a teljesítménye is elmaradt a KSH szerinti december/december alapú éves 7,4%-os inflációtól. A többi portfoliónk az állampapírpiaci átárazódást sajnos megszenvedte.