A történelem örök körforgása? – Pénzpiaci összefoglaló 2022. III. negyedév

Ki kell vágni az erdőket! – rendelte Döbrögi urunk Dargay Attila 1977-ben készült, így idén már 45 éves, s túlzás nélkül mondhatjuk, hogy nemzedékek számára örökbecsű hőskölteményében, ami az akkori akkut problémát (mármint őméltósága problémáját) ugyan nem oldotta meg, de hát nagy volt az „akarattya”, így lészen. S most mit látunk? Hasonló „megoldások” születnek egyik napról a másikra rendeleti úton újkori megélhetési problémáink orvoslására. No hiszen, ispánjaink már vannak hozzá!

A Lúdas Matyis párhuzam sajnos atekintetben is felhozható, amely a világ dolgait, minket illetően különösen a világgazdaság, illetve a befektetési piaci történéseit/kilátásait illeti. Egyrészt az infláció meglódulása és az ezzel párhuzamosan megjelenő problémák, a hozamemelkedés, a jövedelmek és megtakarítások értékcsökkenése, másrészt az épp eszkalációs stádiumban lévő orosz-ukrán háború – az orosz értelmező kéziszótár szerint különleges katonai művelet – miatti kockázatnövekedés, harmadrészt mindezek mellé az éghajlati változások okozta problémák úgy bánnak el a megtakarításainkkal, s vele együtt a korábban jól megszokott világunkkal is, mint ahogy a hősünk tette azt három ízben is őfőméltóságú urunkkal.

Annak a történetnek happy end a vége, a most zajló folyamat sajnos még nem tart itt – hiszen most épp rajtunk, megtakarítókon verik el a port -, de talán bízhatunk abban a bölcsességben, miszerint a történelem örök körforgásban van, s így lejtmenetek után remélhetőleg újabb felívelő szakaszok következnek. A jegybanki alapkamatunkban ezt a felívelő szakaszt láthatjuk, de ez a nézőpontunkból éppenhogy hátrány. A magasabb kamatkörnyezet rontja a korábban megvásárolt kötvények érdekeltségét (miután azokat korábban kisebb hozamlehetőséggel is hajlandóak voltunk megvásárolni), rontja a részvények értékét (miután ha a biztonságosabbnak tartott állampapíron nagyobb kamatot lehet elérni, akkor minek kockázatosabb befektetésekbe fektetni), illetve rontja a finanszírozást (hiszen drágábban lehet így forráshoz, hitelhez jutni, tehát csak a nagyobb megtérüléssel kecsegtető beruházásokat érdemes elindítani). A magasabb kamat elvileg a fizetőeszköz értékeltségét javítja, de a forintunk esetében sajnos nem ezt látjuk, s mindez egyben minősíti is azokat a nem is oly régi kinyilatkoztatásokat, miszerint „sosem volt még olyan sikeres 10 éve a magyar gazdaságnak, mint amit mögöttünk tudhatunk”. Az álmoskönyv szerint ebből kódoltan azt is ki lehetett olvasni, hogy s nem is lesz ilyen még egyszer, hiszen mi magyarok ismerjük az egyszer volt Budán kutyavásár történetét is.

Szokásos aktualizált piaci grafikonjaink az alábbiak:

A grafikon dinamikája mindent elmond a helyzet súlyosságáról. S miután immár 20%-is idei inflációról szólnak az előrejelzések, van még tere a kamatemelésnek. A jó hír, ami önmagában persze rossz hír, hogy az áremelkedések nagyban lerontják a vásárlóerőt, így keresleti oldal gyengülése a további áremekedésekre fékezőleg kell, hogy hasson.

A magasabb kamatkörnyezet kedvezőtlen hatásairól előbb már szót ejtettünk, a hazai kötvény- és részvénypiac sajnos tankönyvszerűen igazolja vissza ezeket az összefüggéseket:

A fizetőeszközünk mindeközben túlzás nélkül nevezhető harmatgyengének, amiben az EU-s pénzekért folytatott iszapbírkózásunk – hogy maradjunk a sportkifejezéseknél – is szerepet játszhat. A történet sajnos erősen hajaz arra az ismert anekdotára, amikoris a banda éjjel, zárás után osztozik a pénzen, de a bőgősnek nem adnak belőle. Mi van, komám, hát nekem nem jár? – teszi fel a bőgős a kérdést, amire a prímás emígyen válaszol: – Hát járni jár, csak nem jut. De ne legyen így, persze!

Immár a recessziós félelmek is befolyással vannak a részvénypiacok alakulására, tovább rontva azok értékeltségét. A kérdés viszont mindig adott, hogy vajon eléggé olcsók-e már ahhoz, hogy érdemes legyen őket megtartani, vagy akár megvásárolni:

Forintban denominálva mindezt értelemszerűen azt látjuk, hogy a külföldi piacok teljesítményét a gyenge forint ilyenkor relatíve feljavítja:

A hazai blue-chip részvények közül az OTP mélyrepülése továbbra is tart, de a többi meghatározó papír sem büszkélkedhet az elért teljesítményével az idei évben. Innen szép fordítani, mondhatjuk minderre.

Ebben a piaci környezetben – amikor a kötvények, s itt elsősorban a magyar állampapírpiacra kell gondolni – gyakorlatilag ugyanannyit veszítettek az értékükből, mint a kockázatosabbnak számító részvények, a portfoliók részvénykitettsége különbözősége sem nagyon bír jelentőséggel, leszámítva az abszolút hozamú portfoliók stratégiáját, mint például a mi R portfoliónké is. Viszont, ha mégis jobbra fordulnak a dolgaink, mert pl. az orosz medve is belefárad egyszercsak a dolgokba, vagy mert Brüsszelben mégiscsak megembereljük magunkat, és sorolhatnánk még, akkor remélhetőleg a felfelé ág is hasonló dinamikával fog végbemenni, mint ahogy egyébként általában szokott az lenni. Addig a türelem és a remény lehet egy jó tanácsadó számunkra, pénztártagként és pénztári intézményként is.

Megszakítás