Válaszokra várva

Lassan a végéhez közeledik a második negyedév, ami összességében visszaigazolta a befektetési piacokról korábban megfogalmazott szkeptikus álláspontunkat. A lendületes első negyedév után a bizonytalanság jelei mutatkoznak, s ez a jelző egyaránt elmondható akár magyar állampapírpiacról, akár a tőzsdeindexekről, akár a devizaárfolyamokról. A piaci trend legfőbb mozgatórugója az elmúlt időszakban a görögországi helyzet volt, de piaci aggodalmakról lehet beszélni Spanyolország és más uniós tagállamok vonatkozásában is. Az állami mentőakciókkal a piacokra bocsátott likviditás jövőbeli sorsa ugyancsak kérdéseket vet fel, s egyre bizonytalanabbnak látszik, hogy a gazdaság magára találása majd megoldja ezeket a problémákat. Nőtt ugyanis az államok eladósodottsága, s egy tartósnak mutatkozó magas munkanélküliségi ráta mellett kell/kellene a problémákat orvosolniuk.

Mindeközben Magyarországon egy kormányváltás is lezajlott, s némi kommunikációs hibának is köszönhetően a forint árfolyama jelentősen romlott. Különösen a dollárral szemben, miután az euró önmaga is gyengült a dollárral szemben. A hazai gondokat tetézi, hogy eközben a svájci frank jelentősen erősödött, ami ismét kedvezőtlenül érinti a deviza hitelek törlesztőrészleteit. Az elmúlt jó egy hónap időjárási viszontagságai mellett sem mehetünk el szó nélkül, az árvíz sújtotta régiók viszontagságain túl a mezőgazdaságunk idei évi kilátásai is jelentősen romlottak emiatt.

Májustól kezdődően az állampapírpiaci hozamok korábbi csökkenő trendje megtört, aminek hatásaként az állampapírpiaci indexekben korrekció következett be - leginkább a hosszabb futamidő tartományokban. Az éven belüli hozamszint megmaradt a jegybanki alapkamat környezetében. A jegybanki alapkamat április 27-e óta 5,25%.

A részvénypiacok esetében ugyancsak némi korrekcióról beszélhetünk, a BUX esetében az index értéke visszatért az év eleji értékéhez. A külföldi piacok teljesítménye a forint gyengülése következtében árnyaltabban jelenik meg.

A forint dollárral szembeni árfolyama a 190 alatti szintről egészen 240 Ft-ig csökkent, ami a 2009. tavaszán kialakult szintekkel vetekedik.

Pénztárunk 2. negyedéves várható hozamai a portfolióinkhoz rendelt benchmark hozamokat felülteljesítik, köszönhetően annak, hogy portfolióink kockázati szintjét számottevően csökkentettük. Ennek eredményeként a benchmarktól való első negyedéves elmaradásunkat (mi ugyanis már az első negyedévben sem osztottuk a piac rendkívül optimista hangulatát) a második negyedévben gyakorlatilag sikerült ledolgoznunk. A portfolióink összetétele így a benchmarkként meghatározott portfolió összetételnél továbbra is óvatosabb.

Továbbra is úgy látjuk, hogy számos bizonytalansági tényezővel számolni kell az elkövetkező időszakban is, ami óvatosságra int bennünket. Az országonként eltérő állami megtakarítási csomagok rontják a növekedési kilátásokat, s a napvilágot látott intézkedések (bankadó és más egyéb elvonások) a gazdasági szereplők eredménykilátásait is csökkentik. Természetesen mérlegelni kell azt is, hogy a rövid futamidőtartományban kialakult 5-6%-os nominális hozamszinttel mennyire és meddig elégedhetünk meg. Egy további hazai kérdés, hogy a pénztári tevékenység jövőjét illetően milyen kormányzati elképzelések fogalmazódnak meg közép- és hosszútávon.

Meglepően pozitív hangulat a befektetési piacokon

2010 január-februári időszaka még különösebb irány nélkül zajlott a befektetési piacokon, majd márciusban igen nagy dinamikával indultak be a piacok. A március 25-i állapot szerint az állampapír indexek közül a rövid futamidejű állampapírokat reprezentáló RMAX index 1,63%-os, a MAX Composite index 5,37%-os, a MAX index 6,33%-os növekedést ért el. A hozamgörbe ugyanis minden szegmensben lejjebb került, amivel a jegybanki alapkamat is lépést tartott. Már alig emlékszünk az épp egy éve kialakult krízishelyzetre, amikor a hozamgörbék 12-14%-os tartományba emelkedtek. Most pedig 5-7%-os hozamokról beszélhetünk.

A részvénypiacokon is hasonló irányú folyamatok zajlottak le, január-februárban még nem látszott, hogy milyen irányban fog kitörni a BUX, majd márciusban felfelé vette az irányt az index. Olyannyira, hogy a március 25-i záróérték 18%-os növekedést eredményezett az év eleji induló értékhez mérten. 25.000 pont felett utoljára 2008. januárjában járt az index, s onnét esett le egészen 10.000 pont alá, majd jutott el ismét erre a szintre. Joggal merül fel a kérdés, hogy hogyan kell mindezt minősíteni? Ha a válság az elhíresült „W” alakzat szerint fog lefolyni, akkor ideje óvatosnak lennünk, ha nem akkor felesleges aggódnunk.

A nemzetközi részvénypiacok is lokális csúcsaikon vannak, ugyanakkor a forint árfolyamának változása ezen indexek forintosított teljesítményét némileg befolyásolta. Az MSCII forintosított időszaki teljesítménye 6,78%, míg a CETOP-é 9,36%. 1 USA dollár 2010. elején 188 Ft-ot, jelenleg 198 Ft-ot, 1 Euro 2010. elején 271 Ft-ot, jelenleg 263 Ft-ot ér.

Pénztárunk I. negyedéves várható hozamai ugyan jók, de elmaradnak a portfoliókhoz rendelt benchmarkoktól. Ennek az oka az, hogy a kialakult rendkívül pozitív befektetői hangulatban mi nem látjuk a valódi tartalmat, akár a világ, akár hazánk gazdasági helyzetét szemlélve a piacok ilyen mértékű szárnyalása indokoltságában mi kételkedünk. A portfolióink összetétele így a benchmarkként meghatározott portfolió összetételnél lényegesen óvatosabb.

A pillanatnyi helyzet azt mutatja, hogy 2010 elején nem az óvatos befektetési politika volt az igazán eredményes, de ebből még hosszútávú következtetéseket talán korai lenne levonnunk. Láthatóan a befektetők kockázatvállalási hajlandósága jelentősen megemelkedett az elmúlt időszakban, amiben vélhetően az is szerepet játszik, hogy a kockázatmentes kamatszint látványosan csökkent. Elég ha azt vesszük, hogy bizonyára nem vagyunk hozzászokva az 5-6%-os állampapírpiaci kamatszinthez, vagy ennél alacsonyabb banki betétkamatokhoz sem, pedig nemzetközi összehasonlításban ezek a mértékek sem nevezhetők alacsonynak. Az új helyzethez nem egyszerű „akklimatizálódni”, s nyilvánvalóan ez is hatással van a kockázatvállalási hajlandóságra. Mi mindenesetre érdeklődve szemléljük, hogy a töretlennek látszó pozitív befektetési hangulat tovább fog-e tartani, vagy a szkeptikusoknak lesz igazuk.

A szuperbruttósítás pénztári kihatásai

A 2010-es év egyik nagy „vívmánya” az összevont adóalap megállapítása során bevezetett ún. szuperbruttósítás. A megemelt jövedelemsávok és csökkenő adókulcsok adóterhelést csökkentő hatását ez az enyhén szólva trükkös módszer - nevezetesen az adóalap ekként történő megnövelése - értelemszerűen lerontja. Első olvasatban egyszerű a képlet, hiszen a jövedelmet meg kell szorozni 1,27-el, s ez után kell éves 5.000.000 Ft-ig 17%-os, afölött 32%-os adóval számolni, csakhogy egyes esetekben .máshogy kell számolni.

A személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény 29. §-a ugyanis úgy rendelkezik, hogy „ha a jövedelem után a magánszemély kötelezett a társadalombiztosítási járulék, az egészségügyi hozzájárulás megfizetésére (kivéve, ha azt költségként számolja el, vagy azt számára megtérítették), jövedelemnek a megállapított jövedelem 78%-át kell tekinteni”. Az önkéntes nyugdíjpénztár esetében a várakozási idő leteltét követően történő nyugdíjszolgáltatásnak nem minősülő kifizetés éppen ilyen jövedelmet képez, ezért az alábbiakra hívjuk fel a figyelmet:

• Eddigiekben a tőkét is érintő kifizetés során a jövedelem (egyúttal adóalap) megegyezett az igénybevett adóköteles tőke összegével (az adókötelezettséget bonyolítja, hogy a tőkerészből történő kifizetés 11 éven belül 100%-osan, 11 év után évente 10%-kal csökkenően adóköteles, de ezzel itt most nem foglalkoznánk). Ha valaki tehát pl. a tagsága 11. évében 100.000 Ft tőkéhez is hozzá kívánt férni ilyen jogcímen, akkor ebből 100.000 Ft jövedelme keletkezett, mely után a pénztár 36%-os (külön nyilatkozat esetén 18%-os) mértékű adóelőleget, számszerűen tehát 36.000 Ft-ot vont le, s az igény után a tagot 11%-os, azaz 11.000 Ft eho kötelezettség terhelte.
• 2010-től a szuperbruttósítás miatt egy ugyancsak 100.000 Ft-nyi adóköteles tőkét érintő kifizetés során a következő elszámolási adatok adódnak:
• • A kifizetésből származó jövedelem a tőkerész után annak 78%-ával megegyezően 78.000 Ft-ra adódik.
  • A 27%-os adóalap-növelés figyelembevételével az összevont adóalapot képező jövedelem így 78.000 x 1,27 = 99.060 Ft lesz.
  • Az összevont adóalapot képező jövedelem után a pénztár a tag részéről az igénybejelentésen, vagy külön nyilatkozatban megadottak szerint számolja el a 17%-os, vagy 32%-os mértékű adót. Első esetben 16.840 Ft, a második esetben 31.699 Ft adóelőleg kerül levonásra a kifizetendő összegből.
    
    Az egészségügyi hozzájárulásról szóló 1998. évi LXVI. törvény 3. §-a értelmében a magánszemély ezen kifizetés után az adóelőleg alapját képező jövedelem után 27%-os mértékű egészségügyi hozzájárulást köteles fizetni. Az eho szempontjából tehát az alap nem kerül szuperbruttósításra, azaz a fenti példánál maradva
  • A kifizetésből származó jövedelem után fizetendő eho összege 78.000 Ft x 27%= 21.060 Ft-ra adódik. Az eho-t a pénztár nem vonja le, miután e vonatkozásban nem minősül kifizetőnek. Az eho teljesítéséről a tagnak kell gondoskodnia. Az eho összegét a kifizetésről kiadott igazolás természetesen tartalmazza.

Nos, nem egyszerű tehát a helyzet, nyilván az adóköteles kifizetési igényt kérő tagok is szembesülni fognak ezzel a kifizetői igazolásuk kézhezvételekor. Hogy a foganatosított jogszabályváltozások az adórendszerünk sokat hangoztatott egyszerűsítése irányába történtek volna, azzal kapcsolatban kételkedésünket fejezzük ki.

Felmerülhet a kérdés, hogy a 2010-es adózási feltételek kisebb, avagy nagyobb terhelést jelentenek-e a fenti példa vonatkozásában. Lássuk az eredményt:

Mindkét adókulcs esetében nagyobb a terhelés tehát az előző évhez mérten, ugyanakkor az alacsonyabb kulcsú adósáv 1.900.000 Ft-ról 5.000.000 Ft-ra történő kitolásával számos esetben előállhat, hogy az idén első sávba tartozó jövedelem előző évben még a második sávba esett volna. Ezt is tekintetbe véve igazából nem lehet egyértelmű választ adni a felvetett kérdésre.

Egyértelmű viszont, hogy irracionálisnak tekinthető, ha a nyugdíjpénztárban megképződött megtakarításunkhoz ekkora terheket vállalva kívánunk hozzáférni. Ellenben a megtakarítás eredeti funkciójával, a nyugdíjjogosultság birtokában történő hozzáféréssel, amikor ugyanez az összeg mentesül mindenféle adó- és eho terhektől.

Fentiekkel nem kívánunk senkit sem befolyásolni a pénztári megtakarítása felhasználási szándékában, csak szeretnénk ha ki-ki logikusan venné számba annak ilyen kihatásait is.

Várakozáson felüli teljesítmény a 2009-es évben

A megváltozott gazdasági környezet kedvezőtlen hatásaival való szembesülés, s ennek következményeként elszenvedett 2008-as hozamadatok ismeretében vélhetően nem sokan voltak 2009. tavaszán, akik esélyét látták annak, hogy a befektetési piacok alig fél év alatt azokra a szintekre térhetnek vissza, mint ahogy az bekövetkezett. Szerencsére így történt és elmondhatjuk, hogy pénztárunk valamennyi portfoliója esetében pozitív hozamról számolhatunk be a 2008-2009-es időszakot tekintve. Ha csak a 2009-es évet nézzük, akkor azt kell mondanunk, hogy ez az év lesz a pénztár 15 éves története során a legjobb befektetési teljesítményt eredményező éve. Persze volt honnét javulni, hiszen 2008-ban csak az "A" pénzpiaci portfoliónk tudta függetleníteni magát a bekövetkezett eseményektől.

Alig két hét van hátra a 2009-es évből, így az eddig elért eredmény vélhetően már nem fog jelentősen változni a hátralévő időszakban. Lássuk, hogyan is állunk:

A harmadik negyedévet követően az addigi szárnyalás ugyan megállt, de továbbra is eredményes időszakot tudhatunk magunk mögött. A kamatkörnyezet az állampapír befektetéseink felértékelődését eredményezte, a részvénypiacok pedig magasabban állnak a harmadik negyedéves fordulónapi értéküknél. Az aktuális (2009.12.10-i) állapot szerint a portfolióink referenciahozamai - amik a ténylegesen hozamoktól számottevően nem tér el - az alábbiak:

A részvénykitettség tehát még ebben az időszakban is a portfolió előnyére vált. Ha a fenti adatokat az előző időszaki adatokhoz hozzámérjük, akkor igazán elégedettek lehetünk:

Ez azt jelenti, hogy az önkéntes pénztári B portfolió idén már 22%-os, a D 25%-os, az R 18%-os hozamnál tart.

A jó eredmények értelemszerűen a kedvező piaci környezetnek tudhatók be, amit jól mutatnak akár az állampapír piaci-, akár a részvénypiaci indexek:

Az elért eredmények ellenére a véleményünk továbbra sem változott, azaz nem gondoljuk, hogy a kialakult gazdasági válság ilyen egyszerűen elmúlt volna. Megítélésünk szerint egy olyan lendületes emelkedés következett be a piacokon, ami mögött nincs megfelelő reálgazdasági teljesítmény. A munkanélküliség és egyéb gazdasági adatok láttán ezen emelkedések már-már irreálisnak tűnhetnek, és óvatosságra intenek.

Az idei jó teljesítmény vélhetően a 2010-es hozamlehetőségekre is hatással lesz, hiszen egy kedvező piaci helyzetből kell kiindulnunk - szemben a 2008. év végére kialakult helyzettel. Ebből következően a 2010-es várakozásaink az idei évnél szerényebb hozamokat sejtetnek, ami összhangban van az állampapírpiacon végbement hozamcsökkenéssel is.

Mi történt a harmadik negyedévben?

Egyre optimistábbak az elemzők a globális gazdaság helyzetét illetően, s ez az optimizmus az értékpapírpiacokon is érezteti hatását. Az óvatosabbak viszont kizárólag a piacokra bepumpált likviditásbőség eredményének tudják be a kialakult helyzetet, s további óvatosságra intenek.

Az elmúlt időszak piaci mutatói valóban derűlátásra adhatnak okot, hiszen mind a részvénypiacokon, mind az állampapírpiacon komoly lendületet vettek a folyamatok. A BUX index szeptember közepére a 21 ezres szint közelébe emelkedett, ami a június 30-i értékéhez mérten 35%-os emelkedést jelent. Az állampapírpiacon dinamikus hozamcsökkenési periódus indult el, ami az állampapírpiaci befektetéseket is felértékelte. A MAX Composite index a féléves fordulónaphoz viszonyítva 8,5%-kal, a MAX index 9,5%-kal nőtt.

Eltérő a vélemény arról, hogy ezek az eredmények mennyiben a nemzetközi kedvező hangulatnak s mennyiben a hazai költségvetési hiány leszorítása érdekében hozott intézkedéseknek az eredményei-e, mindenestre most az év eleji helyzetnél lényegesen nyugodtabb körülmények között lehet megfontolnia kinek-kinek, hogy a jövővel kapcsolatos befektetési várakozásához melyik pénztári portfolió felel meg a leginkább.

Ha lényeges korrekció nem következik be a III. negyedév fordulónapjáig hátralévő alig egy hét alatt, akkor az előző negyedévhez hasonlóan az aktuális negyedévben is értelemszerűen a részvénytúlsúlyos portfoliók biztosítják a magasabb hozamot. Portfolióink szeptember 18-áig számolt referenciahozamai az alábbiak (Fontos megjegyezni, hogy a referenciahozam nem azonos a ténylegesen elért hozammal, de általában a kettő azért közel van egymáshoz):

Miről van tehát szó? Az aktuális negyedévben (csak a negyedév alatt!) csaknem akkora a befektetési eredmény, mint a sokat kárhoztatott 2008-as teljes évben elszenvedett veszteség. Az igazi kérdés természetesen az, hogy vajon meddig tarthat ez az optimizmus? Vajon tényleg ennyi lett volna a gazdasági válság?

A kedvező nemzetközi hangulat lehetőséget teremtett a jegybanki alapkamat csökkentésére, amire a negyedév folyamán két lépésben is sor került. Július 28-án 9,5%-ról 100 bázisponttal (8,5%-ra), majd augusztus 25-től további 50 bázispontra (8,0%-ra) csökkent az irányadó kamatláb. Az elemzők várakozása szerint a Monetáris Tanács szeptember végén újabb kamatcsökkentést fog eszközölni. A csökkenő kamatszint az állampapírpiaci hozamgörbéket is látványosan átalakította:

Megítélésünk szerint mind a részvénypiacon, mind az állampapírpiacon olyan gyors ütemben megy végbe a javulás, ami óvatosságra inthet. Befektetési döntéseinkben ezen véleményünknek hangot is adunk.

Mennyit ér a korlátozott hozzáférhetőség?

Az önkéntes nyugdíjpénztári megtakarítási forma jelen szabályozás szerinti hozzáférhetőségi korlátait - nevezetesen, hogy a hozamhoz a 10 éves várakozási idő letelte után három éves gyakorisággal lehet hozzáférni, a tőke nem nyugdíjszolgáltatásként való felvételét ráadásul adókötelezettség terheli - többek kritikával illetik, bár megítélésünk szerint azok teljességgel méltányosnak mondhatók, ha figyelembe vesszük, hogy milyen kedvezmények párosulnak a konstrukcióhoz. Ennek számszerűsítésére álljon itt egy egyszerűsített séma:

Kalkulációnknál nem vettük figyelembe a béren kívüli juttatásként szóba jöhető munkáltatói hozzájárulást, hiszen az nem mindeni számára adott. A nyugdíjpénztári befizetések adókedvezménye, nem különben a pénztári befektetések kamatadó mentessége ugyanakkor minden adófizető honfitársunk tekintetében kedvező körülményként vehető figyelembe. Felállított modellünkben a kérdéses pénztártag éves 100 eFt-ot szán nyugdíjelőtakarékosságára, melyet 3%-os működési levonással ír jóvá nyugdíjpénztára a számláján. Az illető jövedelemmel rendelkezik, így a befizetés utáni évenkénti 30 eFt-os adójóváírásra igényt is tart. A megtakarítási számlán jóváírt pénztári hozamot a.) esetben 6%-osnak, b.) esetben 8%-osnak vettük, ami abszolút nem túlzó elvárás a pénztári befektetési hatékonysággal szemben.

A pénztári megtakarítási számlán jóváírt hozam kamatadó mentességet élvez, azaz az évenkénti hozam 20%-a többleteredményt jelent más azonos hatékonyságú befektetési formával szemben. Az első megközelítésben mindössze ezt, a másodikban ezt és az adójóváírás összegét együttesen tekintettük többleteredménynek. Kalkulációnk eredménye az alábbi:

6%-os nominális hozamelvárás mellett tehát az adójóváírást figyelmen kívül hagyva közel 10%-jak, azt is figyelembe véve mintegy 21%-kal jobb megtérülést biztosít a pénztári befektetési mód, mint azonos befektetési teljesítményű más (nem támogatott) megtakarítási forma. Érdemes azt is aláhúznunk, hogy ez a többlethatékonyság igazából nem is függvénye a befektetési idő hosszának, hiszen már néhány év viszonylatában is ehhez a mértékhez közelítenek a számok.

A 8%-os nominális hozamelvárásnál is hasonló eredményre jutunk, ami a modellünk feltételeiből egyenes következik is:

Hogy megéri-e ekkora többlethatékonyságért a korlátozott hozzáférhetőséget felvállalni, azt kinek-kinek a saját értékítéletére bízzuk.

Cafeteria és béren kívüli juttatás

A 2010. évi adóváltozások között szerepel az eddigi adómentes béren kívüli juttatások megszüntetése, ami várhatóan hatással lesz az önkéntes pénztári munkáltatói hozzájárulások mértékére, volumenére is. Az ezen a jogcímen juttatott összegek (de ide sorolták be az üdülési csekket, a melegétel-utalványt, valamint a helyi közlekedési bérlettérítést is) kedvezményes adókulcs alá fognak esni, az adó mértéke 25%-os lesz. Más elemek (ilyen pl. a hidegétel-utalvány) viszont 54%-os kulccsal fognak adózni.

Aktuális tehát a kérdés, hogy vajon megéri-e a jövőben a cégeknek az eddigiek során kialakított juttatási rendszereiket fenntartani? Más megközelítésben úgy merül fel a kérdés, hogy vajon a pénztártagok munkáltatói hozzájárulásra való igénye nem szenved-e csorbát az új feltételrendszerben?

A módosulás egyértelműen rontja, illetve csökkenti a munkáltatói hozzájárulásban rejlő költséghatékonyság eddigi mértékét, hiszen 1 egységnyi hozzájárulás jövőre 1,25 egységnyi ráfordításba fog kerülni, de ez még mindig számottevően jobb, mint 1 egységnyi nettó bérjövedelem ráfordítás igénye.

Hogy a kialakított mértékű adóteherrel kapcsolatban a munkáltatók milyen álláspontra helyezkednek, hogy a kedvezményesen adózó természetbeni juttatások utáni 25%-os adót felvállalják-e, vagy azt a juttatás volumenének csökkentésével "kompenzálják", még nem látható. Egyes szakértői vélemények szerint a béren kívüli juttatások, különösen az alkalmazottak nyugdíj-előtakarékosságához való hozzájárulás a pénzügyi eredményén túl olyan motivációs eszközei is a cégeknek, amelyeket továbbra is meg fognak tartani. Különösen fontos lehet ez egy olyan gazdasági periódusban, mint amilyen a mostani, amikor is az egyéni élethelyzetekre adott eltérő válaszok a hosszútávú megtakarítások vonatkozásában is új helyzetet teremtettek.

A válság tanulságai

Egyes vélemények szerint a globális gazdaság már kifelé tart a több évtizede nem látott válságából, amit bizonyos mutatók alá is támasztanak. Ugyanakkor még korántsem egyértelmű, hogy a gazdasági visszaesés csillapítására hozott intézkedések utóhatásai milyen folyamatokat indítanak be. Pénztárunk 2008. évi tevékenységén is komoly nyomokat hagyott a pénzpiacok hanyatlása, az idei év eddig eltelt időszaka viszont ismét az eredményességről szól. A rendkívüli helyzetben több olyan kérdésre is választ kaptunk, amelyek tanulságul szolgálhatnak a jövőre is.

Tevékenységünk 1994. év indulása óta 2008-ig egyetlen évben sem fordult elő, hogy éves viszonylatban ne pozitív hozamot értünk volna el. Ez nyilvánvalóan fokozta az ügyfélkörünkben is azt a hibás képzetet, hogy egy nyugdíjpénztári megtakarítás csakis pozitív hozamú lehet. A válság előtti utolsó időszakban a részvénypiacok dinamikus növekedése a hozamversenyben való helytállás okán ráadásul a befektetési politikák kockázatvállalási hajlandóságának növekedéséhez vezetett ebben a szférában is. Pénztárunk már 2003. óta kínál választható portfoliókat ügyfeleinek, csakhogy egy olyan időszakban, amikor szinte mindig a nagyobb kockázatot felvállaló portfoliók hozták a magasabb hozamot, háttérbe szorul a kockázatvállalás mikéntje. Ügyfeleink is azt láthatták, hogy a legkonzervatívabb portfoliók teljesítménye elmaradt a részvényeket is tartalmazó portfoliók hozamaitól, ami egyébként teljesen rendbenlévő dolog, csakhogy egy idő után háttérbe szorulhat, hogy ez nem feltétlenül mindig van így.

Aztán eljött a minden várakozást felülmúló piaci hanyatlás, amely olyan stádiumban érte el a szférát, amikor a pénztárak részben a jogalkotói elvárások (lásd magán-nyugdíjpénztári befektetési szabályozás), részben a korábbi időszakok teljesítménye okán viszonylag magas kockázati hajlandóságot mutattak.

Azonnal át is rajzolódtak a választható portfoliók teljesítménymutatói, hiszen míg a 2008-as évben a legkonzervatívabb "A" portfoliónk mentesíteni tudta magát a veszteségektől, a többi portfolió negatív hozamot ért el, s ez még 2009. első negyedévében is tovább folytatódott, majd 2009. második negyedévében a piacok fordulásának köszönhetően a veszteségek komoly hányada ledolgozásra kerülhetett:

Az ügyfelek magatartásából az derült ki, hogy nagyon alacsony a tudatosság a portfoliók megválasztásában, sokkal inkább a múltbéli hozamok, mintsem a preferált kockázati szint alapján választanak ügyfeleink portfoliót. Az elmúlt időszakban a legdrámaibb körülmény talán az volt, hogy a biztonságosnak vélt állampapír befektetésekhez is járul kockázat, ráadásul nem is akármekkora, hiszen a hazai állampapírpiaci indexek immár két esetben is mintegy 10%-os értékcsökkenést szenvedtek el.

Egy önkéntes nyugdíjpénztári megtakarítás optimális befektetési kockázati szintje szempontjából kevésbé releváns a tag kora, hiszen épp az elmúlt időszak bizonyította be, hogy a tagság számottevő része nem nyugdíjelőtakarékosságként tekint erre a befektetési formára. Elszomorító, hogy alig néhány %-os - és remélhetőleg csak átmenetinek tekinthető - befektetési veszteség elegendő ok ahhoz, hogy az egyébként adómentességet élvező befektetésüket sokan a 36%-os adóteher és további 11%-os eho kötelezettséget is felvállalva építsék le. Ezt semmiképpen nem nevezhetjük racionális magatartásnak.

A pénztárak ügyfélkörének döntő hányadát képező aktív munkavállalói kör számára nemcsak a válságra való tekintettel, de a társadalombiztosítási nyugdíjrendszerek előtt álló kihívások okán is időszerű kérdés a nyugdíjelvárásuk újragondolása, hiszen láthatóan a korábbiaknál többet kell megtakarítaniuk ahhoz, hogy életszínvonalukat nyugdíjas korukban is fenntarthassák. S itt nem hazai vonatkozásokról, hanem világviszonylatban látható tendenciákról van szó. Ezzel azt is mondjuk, hogy havi 1.000 Ft-os nagyságrendű nyugdíjcélú megtakarítási hajlandóság mellett hiú ábránd érdemi nyugdíjelőtakarékosságról beszélni.

A pénztári megtakarítások ebben a válságos időszakban semmivel sem teljesítettek rosszabbul, mint más befektetési formák - természetesen a befektetési kockázati szintjükkel megfeleltetve, sőt a portfoliók aktív menedzselésével enyhítették a válság okozta veszteségeket. A 2009. második és jelenleg tartó harmadik negyedévében bekövetkezett kedvező piaci hangulatváltás megteremtette az esélyét annak, hogy nyugodt körülmények között ki-ki saját kockázatviselő hajlandóságát a pénztári portfoliója vonatkozásában is újragondolhassa. A mögöttünk álló időszaknak reményeink szerint annyi pozitívuma mindenképpen lesz, hogy az ügyfélkörnek egy számottevő hányada befektetési tudatossága a korábbiaknál lényegesen magasabb szintre kerülhet.