Önkéntes nyugdíjpénztár Önsegélyező pénztár Egészségpénztár

150.000 Ft-ra nőtt az éves adójóváírási lehetőség!

Közeledik az év vége, s az ünnepi készülődés mellett időszerű ilyenkor az adóévhez kötött extra kedvezményeket biztosító megtakarítási lehetőségekre is gondolnunk. Annál is inkább, mert az idei évtől egységesen 150.000 Ft-ra emelkedett a pénztári befizetések után érvényesíthető adójóváírás összege. Az adójóváírási lehetőség mértéke 20%, az egyéni tagdíjbefizetések illetve az adományként teljesített összegek után. Értelemszerűen tehát 750.000 Ft befizetésével lehet a maximális lehetőséget kihasználni: 750.000 x 20% = 150.000. A 2014-es évben immár egy pénztári kapcsolat (tagsági jogviszony) is elegendő ehhez (korábban - 2013-ig - nyugdíj- és önsegélyező, vagy egészségpénztári együttes tagsággal lehetett a max. adójóváírási lehetőséget kiaknázni).

A mai banki betéti kamatlehetőségek (általában 1-2%-os éves kamatok) mellett a pénztári megtakarítások eme adójóváírási többletlehetősége a kialakult alacsony kamatkörnyezetben méginkább felértékelődött. Önmagában már ez is egy jó érv tehát, hogy miért is érdemes velünk számolnia!

Szándékolt befizetését lehetősége szerint ne halassza az utolsó napra, hiszen az adójóváírási lehetőség alapjául csak azon befizetések szolgálnak, melyek a tárgyévben be is folynak a pénztár bankszámlájára.

Nyugdíjpénztári bankszámlaszámunk: 10918001-00000003-09291000

Önsegélyező pénztári bankszámlaszámunk: 10918001-00000003-09301006

Egészségpénztári bankszámlaszámunk: 10918001-00000003-09311005

Ellehetetlenültek, de meg nem szűntek

Olybá tűnik, hogy finisébe érkezett a valamikori második pillérként kialakított, majd 2011-ben gyakorlatilag megszüntetett magánnyugdíjpénztári rendszer története. Egy törvényjavaslat szerint ugyanis végelszámolással megszűnésre lesznek kötelezve azok a magánnyugdíjpénztárak, akiknek a tagságához mérten a befizetők aránya nem éri el a 70%-ot. A javaslat ennyi, az indok pedig az, hogy befizetések hiányában a pénztárak nem tudnak megfelelően működni. Látva a javaslat körül kialakult polémiát, a szakértői és álszakértői véleményeket, nem állhatjuk meg, hogy ne szóljunk hozzá a témához. Tesszük ezt márcsak azért is, mert valamikori magánnyugdíjpénztárként (tudniillik 2012-ben látva jogszabályi tendenciákat az Életút pénztár az addigi magánnyugdíjpénztári tevékenységét beszüntette), a 3 millió feletti magánnyugdíjpénztári tagságból mára megmaradt alig 60 ezer fős érintetti kör valós érdekeit immár független szereplőként tudjuk megítélni.

Nos, itt nem arról szeretnénk szólni, hogy hol vannak azok az ígéretek, melyek a magánnyugdíjpénztárból átvitt tényleges számlafedezetek megőrzéséről, egyéni számlákra helyezéséről, örökölhetőségéről szóltak, hiszen ezek reálisan sosem voltak teljesíthetőek. Más kérdés, hogy a hanyag gazdálkodással, sőt ennél durvább vádakkal is meggyanúsított magánnyugdíjpénztárak egyike ellen azóta sem sikerült igazolni ezen vádak megalapozottságát, de ez már a múlt. És az is, hogy vajon volt-e olyan jó helyzetben nyugdíjrendszerünk 2011-ben, hogy megengedhette magánnak, hogy a tagok visszatereléséért „cserében” több, mint 200 Mrd Ft-os nyugdíjvagyonról mondott le a reálhozamok kifizethetőségével.

Most másról van szó, nevezetesen arról, hogy a rendszer teljes megszűnése 2011-óta mindmáig nem következett be, így az a mintegy 60 ezer fő, akik mindmáig kitartottak, egyszerűen púp a nyugdíjrendszer hátán. Ami egyébként igaz is, hiszen a létük bonyolítja a nyugdíjrendszert, csakhogy a „megvédjük a nyugdíjatokat” címszó alatt végrehajtott projektbe becsúszott ennyire minimális hibát lehetne talán gálánsabban is orvosolni. Merthogy a maradó tagság alapvetően nem azért nem fizet a magánnyugdíjpénztárakba tagdíjat, mert nem tartja azt célszerűnek, vagy hasznosnak, hanem azért mert nincs jogszabályilag rendezve, hogy mi lesz a befizetésüknek a sorsa. Nem beszélve a jogbiztonságról. És egy megtakarításról lévén szó egyébként sem evidencia, hogy egy már megképzett megtakarítás fenntarthatósága és a jövőbeli befizetésekkel történő gyarapítása között miért lenne összefüggés. Rácáfol a kritikákra az is, hogy az elmúlt időszakban a kedvező pénzpiaci folyamatoknak köszönhetően a magánnyugdíjpénztárak igencsak szép eredményeket értek el a befektetéseikkel.

Persze nincs megindokolva az sem, hogy miért pont 70%, hogy milyen elemzésnek az eredménye ez a kritériumérték? Ehhez képest számos álszakértőtől halljuk az érveket a javaslat megalapozottsága mellett, amit egyszerűen csak szomorúan szemlélünk. Azért lehet még fordulat a történetben, például az, hogy az érintett közösség a kritériumként felállított arányszámot teljesítve elkezd tagdíjat fizetni a magánnyugdíjpénztári számlájukra. Ez például egy jó válasz lehetne.

Ali baba vagy Kászim? - Pénzpiaci összefoglaló 2014. III. negyedév

Az elmúlt hét legnagyobb befektetési sztorija, hogy megkezdődött a kereskedés az Alibaba.com részvényeivel a New York-i tőzsdén, ami minden idők eddigi legnagyobb elsődleges részvénykibocsátása. A kínai internetes kiskereskedelmi cég részvényeinek tőzsdére kerülésével több mint 20 milliárd dollár értékben adott el részvényeket a társaság, amire nem volt még példa a szektorban. A sztori tehát adott - az első napok kereskedéséből még messzemenő következtetéseket nem lehet levonni - s reméljük, hogy hasonlóan szerencsés lesz, mint az elhíresült mesében maga Ali baba.

Rátérve pénztárunk befektetési tevékenységére viszonylag kedvező számokról számolhatunk be szeptember végéhez közeledve. A befektetési piaci lehetőségeket is befolyásoló geopolitikai konfliktus helyzetek – úgymint a kibontakozott orosz-ukrán konfliktus alakulása, a szíriai események, a születőfélben lévő iszlám állammal kapcsolatos fejlemények - ellenére a piacokon nem történtek drasztikus dolgok, a tőzsdék zömükben a pozitív tartományokban vannak, s a magyar állampapírpiac is jól teljesít ezidáig. Talán csak a forint gyengüléséről lehet negatívumként beszámolnunk, ami persze a mi vonatkozásunkban éppenhogy pozitív hatású, már amennyiben devizában fektetjük be a pénztárunk vagyona bizonyos hányadát, hiszen a deviza pozícióink forintban számolva ilyen esetben értelemszerűen többet érnek.

Ami kisebbfajta nehézséget jelent a befektetési tevékenységünk megvalósítása során az az, hogy a jegybank intézkedéseinek következtében alig maradt lehetőségünk rövid futamidejű állampapír típusú befektetésekre, s ezáltal más – ennél magasabb befektetési kockázatot jelentő - piaci szegmenseken kell a vagyonunkat befektetnünk, illetve újrabefektetnünk. Ez hosszútávon a befektetési politikák újragondolását fogja szükségessé tenni, a mennyiben a korábbi időszakban elért hozamszinteket szeretnénk továbbra is megcélozni. De egyenlőre még nem felétlenül jött el ennek az ideje.

A piaci folyamatokat a szokásos grafikonjainkon szemléltetve mutatjuk be:

A BUX index szeptemberben felkapaszkodott a pozitív tartományba, de egyenlőre nem tudott tartósan ott maradni, amiben nyilvánvalóan nagy szerepe van blue chip részvényeink áralakulására befolyással lévő kormányzati intézkedések és persze az ukrán válság közelsége és az egyes cégek ilyen irányú érintettsége is (pl. Richter, OTP). Az állampapír továbbra is kimagaslóan teljesít, mégha volt is némi lendületvesztés az elmúlt időszakban:

A forint árfolyama a dollárhoz jelentősen, de az eurohoz mérten is gyengült az év egészében, a dollár erősödése különösen a harmadik negyedévben vált látványossá:

A részvénypiaci teljesítményekben egyértelmű a kelet-európai régió lemaradása a fejlettebb régiókhoz mérten, az utóbbiak elfogadható teljesítményt mutatnak:

Ugyanez forintban denominálva kicsit másképp fest, tekintettel a forint gyengülésére:

A hazai blue chipek teljesítménye az egyedi helyzetük függvényében továbbra is jelentős eltérőségeket mutat:

A háromnegyed évhez közeledve a pénztári portfolióink az alábbi teljesítményt mutatják:

Benchmark (referenciahozam) Befektetési eredmény (hozam)
Önkéntes pénztári portfolió I. néves II. néves* III. néves* éves* I. néves II. néves* III. néves* éves*
A - pénzpiaci 0,88% 1,03% 0,86% 2,81% 0,91% 1,96% 0,84% 3,75%
B - vegyes 1,08% 4,81% 0,63% 6,60% 1,96% 3,83% 1,51% 7,46%
D - fokozott részvényhányadú 2,11% 4,37% 0,84% 7,47% 2,06% 4,92% 1,11% 8,27%
R - reálhozamot megcélzó 0,70% 1,50% 0,72% 2,94% 1,85% 2,05% 0,55% 4,51%
H - Híd beolvadó pénztár 1,25% 5,48% 0,53% 7,36% 1,47% 5,60% 0,72% 7,92%

* tört időszak, szeptember 23-i állapot szerint

Szárnyal a brazuka! - Pénzpiaci összefoglaló 2014. II. negyedév

Javában tartanak a csoportkör mérkőzései a brazíliai labdarúgó világbajnokságon, s az első hét lezárultával egyértelműen elégedettek lehetünk a látottakkal. Gólgazdag mérkőzések, látványos akciók, zseniális megoldások és a körítés is csodálatos. Igazi karneváli hangulat, a futtbal valódi ünnepe. Egy ideig a háttérbe szorulnak a társadalmi, gazdasági feszültségek is Braziliában, annak ellenére, hogy a kérdések nem oldódtak meg. Sajnos mi csak itthonról követjük az eseményeket, de a hangulat így is felemelő.

A pénzpiacok elmúlt időszaki eseményeit nézve is csupa örömködésre lehet okunk, hiszen a félév végéhez közeledve egyértelműen várakozáson felüliek a teljesítmények. Még mindig tart az amerikai piacok szárnyalása, a kamatszintek továbbra is rendkívüli alacsony szinten vannak, ami kedvezően hat a magyar állampapírpiaci teljesítményekre is.

A BUX index egy csúnya hanyatlás után tudott talpraállni, az állampapírpiac - a MAX és a CMAX index – pedig továbbra is szárnyal:

A forint árfolyama a dollárhoz és az eurohoz mérten is gyengült némileg a vizsgált időszakban:

A részvénypiaci teljesítményekben továbbra is az látszik, hogy a kelet-európai régió, s azon belül a BUX is kicsit lemaradó, de a lemaradásából sokat behozott az elmúlt időszakban:

A hazai blue chipek teljesítménye felemás, az OTP felülteljesítő, a MOL és a Richter lemaradó:

A félév végéhez közeledve a pénztári portfolióink az alábbi teljesítményt mutatják:

Benchmark (referenciahozam) Befektetési eredmény (hozam)
Önkéntes pénztári portfolió I. néves II. néves* éves* I. néves II. néves* éves*
A - pénzpiaci 0,88% 0,92% 1,81% 0,91% 1,80% 2,73%
B - vegyes 1,08% 4,55% 5,68% 1,96% 3,64% 5,67%
D - fokozott részvényhányadú 2,11% 4,28% 6,48% 2,06% 4,86% 7,02%
R - reálhozamot megcélzó 0,70% 1,70% 2,41% 1,85% 1,95% 3,84%
H - Híd beolvadó pénztár 1,25% 5,11% 6,42% 1,47% 5,24% 6,79%

* tört időszak, június 18-i állapot szerint

A tavalyi évi kedvező hozameredmények után az eddigiek alapján azt lehet mondani, hogy az idei évre is kedvezőek a kilátások, s különösen úgy, hogyha ezen eredményeket az egyébként rendkívül alacsony hozam, illetve inflációs környezethez viszonyítva értékeljük.

A kialakult helyzetet lassanként ziccerként értékeljük, s bízunk benne, hogy a karneváli hangulat az egyenes kieséses szakaszban is ki fog tartani!

Ami Szocsiból megmaradt - Pénzpiaci összefoglaló 2014. I. negyedév

2014. első negyedéve az orosz rendezésű téli olimpia helyett vélhetően az ukrán-orosz konfliktusról lesz inkább emlékezetes, s ezzel nem a sportteljesítményeket akarjuk lekicsinyleni. A krími konfliktus sajnos a régiónkra is kedvezőtlenül hatott, ami nagyon jól megmutatkozik a régiós tőzsdeindexek alakulásában. A fejlett piaci részvényindexek és a régiós indexek teljesítményei látványosan elszakadtak egymástól, amíg az amerikia indexek történelmi csúcsokat döntögetnek, addig a BUX, a CETOP egyre jobban leszakadnak. A kérdés az, hogy ha egyszercsak megérkezik a fejlett piacokra a korrekció (amire előbb-utóbb nyilvánvalóan sor fog kerülni), hogyan fognak a most is gyengélkedő említett indexek regálni. Félő, hogy még ezekről a szintekről is van tér lefelé is. Ugyanakkor a kialakult árak akár már olcsónak is tűnhetnek.

Az állampapírpiacon is a kettészakadás a legfőbb jellmező, a rövid futamidőartományban 2-3%-os a kamatszint, a hoszsabbb tartományban viszont továbbra is 5-6% az elvárt hozam. A jegybank a legutóbb kamatcsökkentésével 2,6%-ra vitte le a jegybanki alapkamat szintjét, ami újabb történelmi csúcs. A kissé már erőn felülinek tűnő kamatcsökkentési lépéseknek azért megvan a hatása a forint árfolyamára is, hiszen lassanként hozzá kell szoknunk a 310 Ft feletti euro árfolyamhoz. Nem régiben még pánikként éltük meg ezeket a szinteket, ma pedig már szinte természetesnek vesszük. Talán felmerülhet a kérdés, hogy de miért is?

A piaci folyamatokat a szokásos grafikonjainkon szemléltetve mutatjuk be – az első negyedév rövidsége miatt 2013. év elejétől szemléltetve a tendenciákat:

A forint árfolyama a dollárhoz és az eurohoz mérten is gyengült a vizsgált időtávon:

A piacok eltérősége igencsak szembeötlő:

A hazai blue chipek teljesítménye kivétel nélkül problémásnak mondható, ebben jelentős szerepe van a követett gazdaságpolitikának:

A negyedév végéhez közeledve a pénztári portfolióink az alábbi teljesítményt mutatják

Önkéntes portolióink I. negyedéves benchmark* I. negyedéves hozam*
A - pénzpiaci 0,68% 0,82%
B - vegyes 0,26% 1,15%
D - fokozott részvényhányadú 1,17% 1,16%
R - reálhozamot megcélzó 0,09% 1,72%
H - Híd beolvadó pénztár 0,41% 0,56%

* március 20-i állapot szerint

Köszönetnyilvánítás/tájékoztatás

Ezúton köszönjük meg valamennyi Ügyfelünknek és munkáltatói Partnerünknek a nemrégiben eszközölt számlaváltásunkkal kapcsolatos segítő együttműködését, melynek köszönhetően a számlaforgalmunk döntő hányada immár az új számláinkra érkezik be. Ennek köszönhetően a korábbi számláink lezárására az aktív közreműködésüknek köszönhetően az eredeti koncepciónknál korábban, várhatóan már február végével sort fogunk keríteni.

Akik ezideig még nem intézkedtek a banki állandó átutalási megbízásaik átállításáról/átirányításáról, kérjük, hogy mielőbb tegyék azt meg!

A nemrégiben postára került ügyféltájékoztatónkban az ezzel kapcsolatos tudnivalókra igyekeztünk felhívni valamennyi Ügyfelünk figyelmét.

Számos telefonos/email-es visszajelzés érkezett azügyben, hogy az adóbevallás (ABEV) programban még a régi számlaszámunkat tünteti fel az aktuális programverzió. Igen, tudunk róla, a NAV felé a törvényességi felügyeleti szervünkön (az MNB-n) keresztül megtettük a számlaváltásról a bejelentést, a szoftvercsomag vélhetően rövid időn belül frissülni fog ezügyben. De ez nem jelent semmiféle problémát, mert az adóbevallásban csak az a lényeg, hogy aki az Életút pénztárak valamelyikébe kéri az adójóváírási összegét, a megfelelő helyen (1353-02-es nyomtatvány 139. sora) az illető pénztárat tüntesse fel. Az azonosítás szempontjából a pénztáraink adószáma a releváns információ/adat, a bankszámlaszám NAV-nál történő átállításával a tényleges kiutalások már az új számláinkra fognak elindulni/megérkezni.

A 1353-as bevallás nyomtatvány pénztári vonatkozásban mindössze annyiban változott a korábbi évekhez mérten, hogy a pénztárból származó eho köteles jövedelem (ilyen tipikusan az adományi/támogatói befizetés illetve a nyugdíjpénztári szolgáltatásnak nem minősülő adó- és ehoköteles kifizetés) összegét egy külön soron (a 1353-A oldal 14. sorában) kell a bevallásba beállítani. A b oszlopban a konkrét összeg, a d oszlopban pedig annak 78%-a tüntetendő fel, mely utóbbi összeg képezi mind az adó, mind pedig az eho alapját.

Egy informatikai fejlesztésünk eredményeként az idei évtől a honlapunkon a tagi adatokon belül a kiadott éves adóigazolásokat és számlaértesítőket is elérhetővé tettük Ügyfeleinknek.

Mégegyszer megköszönjük a számlaváltással kapcsolatban tanúsított segítő együttműködésüket!

A magyar állampapírpiac jobban teljesít - Pénzpiaci összefoglaló 2013. IV. negyedév

„Hogy erre lehetett-e számítani? Vagy ezzel kellett-e számolni? Jogos a kérdés. Utólag persze mindig az okosok (okoskodók?) vannak többségben. A pénzbőség (likviditás) következtében kibontakozott kedvező nemzetközi hangulatban jelentős hozamszint csökkenés ment végbe a kötvénypiacokon, ami a magyar kötvények hozamszintjét is lefelé vitte. Ennek eredményeként a kötvények felértékelődtek. Értelemszerűen az újrabefektetésükkor viszont a korábbiaknál jóval alacsonyabb hozamszintel kell megelégedniük a ma befektetőknek. Ugyanezt látjuk a bankbetétek kamatkondíciói alakulásában is. A jegybanki alapkamat történelmi mélységbe, 3%-ra csökkent a napokban. 7%-ról 3%-ra! A rövid futamidőtartományban ezen a szinten, vagy ezalatt lehet befektetni az állampapírpiacon. Ez a jövőbeli hozamokra értelemszerűen hatással van illetve lesz. Hogy meddig tart ez az örömködés világszerte, azt nem tudni, de tény, a jegybanki pénzteremtés eredményeként mindeközben az államadósságok soha nem látott szintekre emelkedtek.

A jegybanki alapkamat alakulása:

Mit jelent mindez? Vitathatatlanu azt, hogy a kockázatmentes hozam immár jóval kisebb hozadékot biztosít a befektetők számára, mint korábban megszokhattuk. Persze a kockázatmentes hozam és az infláció viszonylatára is figyelemmel kell lenni, ami jóesetben egymással szoros összefüggésben van. Talán túl gyorsan történtek a dolgok ahhoz, hogy ez természetesnek hasson, így vélhetően egy kis időre szükség lesz még ahhoz, hogy megszokjuk az új helyzetet. Az is kérdés persze, hogy ez tartósnak fog-e bizonyulni. Az alaphelyzet pillanatnyilag tehát az, hogy van egy kifejezetten alacsony hozamlehetőség a biztonságos befektetésnek tgartott rövid futamidejű állampapírokban (alig 3%), s aki magasabb hozamra vágyik, annak veszélyesebb vizekre kell eveznie.

A szárnyaló állampapírpiachoz mérten a hazai tőzsde meglehetősen gyenge formát mutat, különösen a fejlett piacok tőzdsei teljesítményvel összehasonlításban. A közép-európai régió egészére is jellemző ez, a lengyelországi nyugdíjreform váltott ki kedvezőtlen folyamatokat a régisó indexre (CETOP-ra.). A magyar tőzsdei árfolyamokra a különadók hatnak kedvezőtlenül - A hazai tőzsde ehhez képest alig 2,2%-os hozamot tud felmutatni az év végéhez közeledve - , ami sajnos a pénztári befektetési teljesítményekre is hatással vannak.

A piaci folyamatokat a szokásos grafikonjainkon szemléltetve mutatjuk be:

A forint árfolyamában sem a dollárhoz, sem az eurohoz viszonyítva nincs drasztikus elmozdulás az év eleji szintekhez mérten:

A fejlett nemzetközi részvénypiacok továbbra is nagyon szép teljesítményeket mutatnak:

A hazai blue chipek teljesítményee – az egyedi sztorik függvényében - rendkívül érdekes képet mutatnak:

Az év végéhez közeledve a pénztári portfolióink az alábbi teljesítményt mutatják:

Benchmark (referenciahozam) Befektetési eredmény (hozam)
Önkéntes pénztári portfolió I. néves II. néves III. néves IV. néves* éves* I. néves II. néves III. néves IV. néves* éves*
A - pénzpiaci 1,75% 1,30% 1,32% 1,12% 5,60% 1,56% 1,28% 1,05% 0,75% 4,72%
B - vegyes 2,48% 0,81% 2,41% 1,93% 7,84% 3,17% -0,39% 2,73% 1,51% 7,17%
D - fokozott részvényhányadú 1,86% -1,46% 3,79% 1,98% 6,24% 1,84% -1,01% 4,22% 1,92% 7,08%
R - reálhozamot megcélzó 1,21% 0,70% 1,68% 1,01% 4,67% 2,62% 1,48% 2,51% 2,18% 9,08%
H - Híd beolvadó pénztár 3,13% 1,03% 3,01% 2,19% 9,66% 3,78% 1,57% 3,58% 2,15% 11,53%

* tört időszak, december 17-i állapot szerint

Megváltozott bankszámlaszámunk!

Ezúton hívjuk fel szíves figyelmüket arra, hogy 2013. december 12-étől számlavezetési kapcsolatunkat az UniCredit Bankhoz helyeztük át. A pénztárakra vonatkozó jogszabályi előírások szerint a pénztárnak egyetlen számlája lehet, így egy rövid átmeneti időszak után a korábbi bankszámláink megszüntetésre/lezárásra fognak kerülni. Kérjük Önöket, hogy a továbbiakban a tagdíjbefizetéseiket és egyéb utalásaikat az alábbi bankszámlaszámainkra szíveskedjenek teljesíteni, illetve a banki állandó megbízásaikat, az elektronikus banki rendszereikben a pénztárainkhoz rendelt/rögzített bankszámlaszámokat az alábbiak szerint szíveskedjenek mielőbb módosítani:

az Életút Nyugdíjpénztár új bankszámlaszáma /IBAN: HU43/ 10918001-00000003-09291000

az Életút Önsegélyező Pénztár új bankszámlaszáma /IBAN: HU26/ 10918001-00000003-09301006

az Életút Egészségpénztár új bankszámlaszáma /IBAN: HU04/ 10918001-00000003-09311005

Együttműködésüket ezúton is megköszönjük!

Év vége/Adóoptimalizálás!

A 2013-as év végéhez közeledve ezúton hívjuk fel szíves figyelmét a pénztári tagsággal összefüggő - a naptári évhez kötődő - adóoptimalizálási lehetőségekre. A 2013-as évben is az előző évekhez hasonlóan érvényesíthető az egyéni tagdíjként befizetett összegek (valamint a támogatói adomány összege után) a 20%-os mértékű adójóváírás, amit a személyi jövedelemadóról szóló törvény 44/a. §-a szabályoz.

Praktikusan a maximális adójóváírási lehetőség érvényesítéséhez a 2020. előtt nyugdíjkorhatárukat betöltőknek 650.000 Ft-ot lehet érdemes befizetniük (650.000 Ft x 20% = 130.000 Ft), amennyiben egyidejűleg nyugdíjpénztári és önsegélyező/egészségpénztári tagsággal is rendelkeznek, úgy pedig 750.000 Ft-ot (750.000 Ft x 20% = 150.000 Ft), feltéve, hogy ekkora adókötelezettséggel egyébként rendelkeznek, hiszen legfeljebb a megfizetendő adót lehet a pénztári számlára visszairányítani. A 2019. után nyugdíjkorhatárukat betöltőknek 500.000 Ft-ot lehet érdemes befizetniük (500.000 Ft x 20% = 100.000 Ft), amennyiben egyidejűleg nyugdíjpénztári és önsegélyező/egészségpénztári tagsággal is rendelkeznek, úgy pedig 600.000 Ft-ot (600.000 Ft x 20% = 120.000 Ft). "Kettős" tagság megléte esetén a maximális adójóváírási lehetőség érvényesítéséhez a törvény szövegezéséből következően az egyik (bármelyik) tagság vonatkozásában is legalább 100.000 Ft befizetése szükségeltetik. Azaz pl. 500.000 Ft + 100.000 Ft, vagy 300.000 Ft+300.000 Ft befizetése is 120.000 Ft adójóváírásra ad jogosultságot, de 580.000 Ft + 20.000 Ft befizetés után csak 104.000 Ft adójóváírás vehető igénybe (max. 100.000 Ft+20.000 Ft x 20%=100.000 Ft+4.000 Ft).

Az adójóváírás lehetősége a jelenleg megfigyelhető csökkenő kamatszint időszakában (lásd. jegybanki alapkamat, banki betéti kamatok csökkenése) méginkább felértékeli a pénztári megtakarításokat, hiszen alacsonyabb kamatszint mellett értelemszerűen magasabb az ebből származó hozzáadott-érték hatás. Ráadásul itt nincs kamatadó és eho teher sem.

Fontos továbbá, hogy az adójóváírás alapjául szolgáló összegnek a tárgyévben be is kell folynia (érkeznie) a pénztári számlára. A napon belüli banki elszámolási rendre való áttérés ezesetben kitolja a rendelkezésre álló határidőt, de mindenképp érdemes figyelemmel lenni az év végi banki nyitvatartásra is.

Befizetéseket a pénztár bankszámlaszámaira tudják teljesíteni.

A szándékolt tagdíjösszeg bármelyik CIB Bankfiókban is befizethető a megadott bankszámlaszámokra, ezesetben kérjük, hogy a tagi azonosítóját, vagy az adóazonosítóját szíveskedjen feltüntetni a befizetési bizonylat közlemény rovatában. A készpénzes befizetés a befizető számára természetesen ingyenes. Pénztárunk székhelyén is állunk Ügyfeleink rendelkezésére az üzleti nyitvatartási időben. Az év végi nyitvatartásunk: 2013.12.30-án (hétfőn) 8.00 - 16.30 között, 2013.12.31-én (kedden) 8.00 - 15.00 között.

Az adójóváírás alapjául szolgáló ezévi befizetése aktuális összegéről a honlapunkon a tagi adatainál informálódhat.

Végezetül szíves tájékoztatásul megjegyezzük, hogy a jövő évtől (tehát majd már a 2014. évben eszközölt befizetések után) az adójóváírási lehetőség az önkéntes pénztári befizetések után egyszerűsödik, illetve bővül, hiszen a nemrégiben elfogadott 2014. évi adótörvényekben kortól (a nyugdíjkorhatár elérte idejétől) függetlenül illetve akár egy pénztári tagság esetében is egységesen 150.000 Ft-ra módosul a maximálisan érvényesíthető összeg (azaz jövőre 750.000 Ft befizetésével lehet majd kihasználni a teljes lehetőséget). De ez a változás az idei év végi befizetések szempontjából még érdektelen.

Pénztárunk/pénztáraink iránti bizalmát ezúton is megköszönve kívánok Önnek és családjának a magam és a munkatársaim nevében is Békés Karácsonyt és sikerekben gazdag Boldog Új Esztendőt!

Tényleg felzárkóztunk? - Pénzpiaci összefoglaló 2013. III. negyedév

„A valaha volt legalacsonyabb magyar alapkamatot 4,75 százalékra csökkentették” szóltak a szenzációgyanús szalagcímek április végén... ma pedig már 3,6%-nál tartunk! Az olcsó pénz – merthogy az alacsony kamatszint a forráshoz jutás költségeit mérsékli, ezáltal olcsóbb beruházási lehetőséget, vagy éppen hitelből olcsóbban finanszírozott keresletet generálva – a gazdaság növekedését igyekszik előserkenteni, s a mostani rezsicsökkentéses inflációt csökkentő időkben ez akár működhet is. A mi oldalunkról – mint intézményi befektetők – mindez azt eredményezi, hogy egyre kisebb hozamot tudunk csak elérni a kockázatmentesnek tekinthető rövid futamidejű állampapírokon. Hiszen a kamatszinttel együtt ezek hozama is fokozatosan csökken. Ebből a szempontból nézve dinamikus léptekkel zárkózunk fel a fejlett piacokhoz, illetve azok kamatszintjéhez, köszönhetően a tavaly 7%-ról elkezdett kamatcsökkentési ciklusnak, amely immár felére vitte le a jegybanki kamatszintet. Hogy ez a folyamat hoszútávon is fenntartható lesz-e, azt a jövő fogja eldönteni. A kockázatmentes hozam csökkenése értelemszerűen el kell hogy gondolkoztassa a megtakarítókat, hiszen minél alacsonyabb a megtakarítás hozadéka, annál kevésbé érdemes azt fenntartani. A helyzeten úgy tudunk változtatni, ha magasabb hozammal kecsegtető, de értelemszerűen magasabb kockázatot is jelentő befektetéseket keresünk. A dilemma persze az, hogy ha a kockázat irányába lépünk, nem kockáztatunk-e túlságosan sokat?

A jegybanki alapkamat alakulása:

A fenti dilemmával pénztárunk döntéshozói is szembesülnek, a pénztár befektetési politikája egésze, s persze az egyes választható portfoliók tekintetében is. A kockázatoktól védett befektetéseink ugyanis immár feleakkora hozamot hoznak, mint volt az alig egy éve.

Mindeközben a tőzsdénk (s a teljesítményét mutató BUX index) továbbra is felelmás képet mutat, ráadásul a közép-kelet-európai régió sem fest túlságosan jól, nemrégiben a lengyelországi nyugdíjreform hírei okoztak jelentős árfolyamcsökkenést az érintett befektetésekben (a régiós index (CETOP) -10%-os szinten ragadt. Mindeközben a fejlett piacok tőzsdéin szinte töretlen a jó hangulat, mind az európai (német), mind az amerikai tőzsdemutatók történelmi csúcsszinteken vannak. Nagy kérdés, hogy lehet-e innét még feljebb lépni, vagy pedig a korrekció időszaka fog ránk köszönteni.

A piaci folyamatokat a szokásos grafikonjainkon szemléltetve mutatjuk be:

A kötvénypiacon elindult hozamemelkedés a kötvényindexek csökkenését eredményezte, így mára eltűnt a hosszú futamidőtartományok hozamtöbblete. A hazai tőzsde a június eleji ezévi csúcsáról pár nap alatt drasztikusan korrigált.

A forint árfolyama az euroval szemben ismét a 300–as szint közelébe gyengült, ami az idei legerősebb szintjétől 6%-kal tér el, noha a mostani érték nem extrém, s az év eleji szinttől is alig 2%-kal tér csak el.

A nemzetközi részvénypiacok a régió piacainál jobban teljesítettek, de az irányok hasonlóak. Ezen a deviza árhatások sem változtatnak jelentősen.

A hazai blue chipek teljesítménye egyáltalán nem fest biztatóan, ami egyértelműen a szabályozói környezetnek tudható be.

Ebben az időszakban a portfolióink az alábbi teljesítményt érték el:

Benchmark (referenciahozam) Befektetési eredmény (hozam)
Önkéntes pénztári portfolió I. néves II. néves III. néves* éves* I. néves II. néves III. néves* éves*
A - pénzpiaci 1,75% 1,30% 1,26% 4,37% 1,56% 1,28% 1,05% 3,94%
B - vegyes 2,48% 0,81% 2,68% 6,08% 3,17% -0,39% 3,23% 6,09%
D - fokozott részvényhányadú 1,86% -1,46% 4,23% 4,61% 1,84% -1,12% 4,46% 5,19%
R - reálhozamot megcélzó 1,21% 0,70% 1,73% 3,68% 2,60% 1,47% 2,18% 6,38%
H - Híd beolvadó pénztár 3,13% 1,03% 3,40% 7,72% 3,80% 1,56% 3,34% 8,94%

* tört időszak, szeptember 24-i állapot szerint

Az ehomentesség egy újabb érv a pénztári megtakarítások mellett

6% önmagában nem nagy hányad, mindenesetre a 16%+6% együttesen már az egyötödét teszi ki a befektetés hozadékának, ami mégiscsak elgondolkodtató lehet a befektetési alternatívák rangsorolásakor.

Az elmúlt időszakban a kamatszint csökkenését követhettük nyomon, ami a meghatározó jegybankok pénzkínálata drasztikus nögvelésének a jótékony következménye, így általánosságban olcsóvá vált a finanszírozás. A megtakarítók oldaláról ez persze problémaként jelenik meg, hiszen kénytelenek kisebb hozamokkal (kamatokkal) beérniük. Ugyanez a tendencia érvényesült idehaza is, a jegybanki alapkamat, az állampapír befektetések hozamlehetősége és vele együtt a banki betétek kamatszintje is csökkent. Az olcsóbbá váló forráslehetőség a beruházási kedv javulásán, s azon keresztül a növekedésen keresztül kellene, hogy kifejtse a jótékony hatását, mindezek azonban egyenlőre váratnak magukra. A megtakarítói oldalon is hasonló hatásokat lehetne várni, hiszen minél kisebb a megtakarítás hozadéka (márpedig csökkenő kamatszint mellett erről is szó van), annál kevesebb érv szól mellette. A jövedelmünknek azt a részét, amit nem takarítunk meg, azt alapvetően elköltjük, vagyis a fogyasztás kikényszerítése szándékáról is szó van a fenti változásokban.

A megtakarítás nominális hozadéka helyett az inflációval korrigált reálhozam az igazi értékmérő, hiszen önmagában a magas hozam mit sem ér, ha az infláció elviszi annak hasznát, s egyenlőre az alacsony inflációs számok adnak teret az alacsonyabb kamatszintnek. De hogy ez meddig lesz így, az kérdés.

A pénzforgalom különadókkal terhelése végső soron ugyancsak a hosszabb távú megtakarításokat részesíti előnyben, hiszen minél rövidebb a megtakarítás futamideje, annál inkább nagyobb a pénzforgalmi díjból származó relatív veszteség, mindez gátat szab az ún. hozamvadászatnak, amikor rövidebb időszakokra is érdemes volt a pénzeket mozgatni a hozamkülönbözetből származó haszon maximalizálása érdekében.

Az alacsony kamatkörnyezet – mely megítélésünk szerint korántsem biztos, hogy hosszú távon is fenntartható lesz – a pénztári befektetési stratégiákra is hatással van, hiszen a hozaméhség előbb-utóbb a kockázatosabb befektetési instrumok irányába fogja terelni a befektetési döntéseket. A kamatszint csökkenésével így gyakorlatilag eljutunk oda, hogy a befektetési stratégiák közelíteni fognak a nemzetközileg elfogadott hosszútávú befektetési stratégiákhoz. Korábban a jogalkotó részéről is kifogásként merült fel (lásd magánnyugdíjpénztári kötelező befektetési irányelvek), hogy a pénztárak miért nem tartanak több részvényt? Amíg állampapíron is magas nominális hozamokat lehet elérni, addig kisebb a ráutaltság, hogy a további haszon reményében kockázatot keressen vagy vállaljon fel a megtakarítás tulajdonosa.

Nemcsak az időjárás szélsőséges - Pénzpiaci összefoglaló 2013. II. negyedév

Nem mintha összefüggés lenne köztük, mégis szinte párhuzamot vonhatunk az elmúlt napok időjárása és a pénzpiacokon kibontakozott „fronthatás” között. A nyári hőség után beköszöntő zivataros időszakkal együtt a pénzpiacokon is borússá vált a hangulat, s egy hihehetlenül optimista időszak végének trendfordulója látszik kibontakozni. Egyenlőre még nem tudni, hogy egy szimpla korrekcióról van-e szó, s az milyen mértéket fog ölteni, vagy pedig valóban trendfordulóhoz értünk. Mi magunk régóta hangoztatjuk – s ez a korábbi jelentéseinkben nyomon is követhető -, hogy szkeptikusak vagyunk azzal a folyamattal kapcsolatban, amelyik a jegybankok pénzkínálatának drasztikus emelésével igyekszik urrá lenni a világgazdaság gyengeségein. Akkor is, ha az elmúlt időszak megcáfolt minket, hiszen mind a kötvény-, mind a részvénypiacokon látványos emelkedés bontakozott ki. Mégis, valahogy nem múlt el a bizonytalanságérzetünk, s az elmúlt napok történései a kialakult állapot törékenységét mutatják.

Hosszabb távon is komoly problémát jelenthet, hogy a pénzkínálatnak köszönhetően a kötvénypiacok felértékelődésével együtt értelemszerűen lecsökkentek a jövőbeli hozamlehetőségek – jó példa erre a hazai hozamkörnyezet csökkenése is -, azaz a megtakarításokon elérhető hozamok a befektetőket dilemma elé állítják. Minden befektető reálhozam elérésére törekszik, de minél kisebb a kamatszint, annál kisebb ennek a lehetősége. Persze ezen javíthat az inflációs környezet javulása, de az infláció sem csökkenthető a végtelenségig. S amikor a pénzáram a korábbi időszakhoz képest ellenkező irányt vesz fel, az általában problémákkal szokott járni. Elég volt néhány nap elbizonytalanodás és máris felerősödtek a figyelmeztető hangok. Legújabban Kína növekedési kilátásaival és pénzügyi stabilitásábval kapcsolatban, de az európai gazdaságok sem duzzadnak túlzottan az erőtől.

Ami a hazai gazdasági környezetet illeti – unortodoxia ide vagy oda -, ugyancsak törékenynek ítéljük meg a helyzetet, ráadásul számunkra, mint intézményi megtakarítókra rendkívül kedvezőtlenül hatnak azok az intézkedések, amelyek potenciális befektetési céljainkat (tőzsdei részvénytársaságok részvényeit) sújtják. A pénzügyi tranzakciós adó emelése és a kamatjövedelmek eho terhelésének ötlete ugyancsak közvetlenül hat a tevékenységünk hatékonyságára. De nyilván nem vagyunk ezzel egyedül.

A piaci folyamatokat a szokásos grafikonjainkon szemléltetve mutatjuk be:

A kötvénypiacon elindult hozamemelkedés a kötvényindexek csökkenését eredményezte, így mára eltűnt a hosszú futamidőtartományok hozamtöbblete. A hazai tőzsde a június eleji ezévi csúcsáról pár nap alatt drasztikusan korrigált.

A forint árfolyama az euroval szemben ismét a 300–as szint közelébe gyengült, ami az idei legerősebb szintjétől 6%-kal tér el, noha a mostani érték nem extrém, s az év eleji szinttől is alig 2%-kal tér csak el.

A nemzetközi részvénypiacok a régió piacainál jobban teljesítettek, de az irányok hasonlóak. Ezen a deviza árhatások sem változtatnak jelentősen.

A hazai blue chipek teljesítménye egyáltalán nem fest biztatóan, ami egyértelműen a szabályozói környezetnek tudható be.

Ebben az időszakban a portfolióink az alábbi teljesítményt érték el:

Önkéntes portolióink I. negyedéves benchmark I. negyedéves hozam II. negyedéves benchmark* II. negyedéves hozam*
A - pénzpiaci 1,75 % 1,56 % 1,13% 1,19 %
B - vegyes 2,48 % 3,17 % -0,03 % -0,37 %
D - fokozott részvényhányadú 1,86 % 1,84 % -1,48 % -0,85 %
R - reálhozamot megcélzó 1,21 % 2,60 % 0,51 % 1,43 %
H - ex. Híd pénztári 3,13 % 3,80 % -0,14 % 1,08 %

* június 21-i állapot szerint

Pénzpiaci összefoglaló 2013. I. negyedév

Egy kis elméleti összefoglaló: a világgazdaság a 2007-es gazdsági válságból történő kilábalás útján továbbra is növekedési problémákkal küzd, s emiatt az eladósodottsági problémák megoldása/megoldhatósága meglehetősen nehéz. Az eladósodottság ugyanis egy hányadost jelent, amit az adósság és a megtermelt javak (GDP) hányadosával jellemeznek. Értelemszerűen vagy a számlálót (magát az adósságot) kell csökkenteni, vagy pedig a vetítési alapot (a GDP-t) kell emelni ahhoz, hogy eredményül egy kisebb számot kapjunk. A növekedés beindítását (pontosabban a kialakult problematikus helyzet megoldását) a fejlett gazdaságok jegybankjai a pénzkínálat növelésével igyekeznek elérni, azaz pénzt pumpálnak a piacokra, ami a kereslet-kínálat törvénye szerint csökkenti a pénz értékét. Ez két úton valósul meg, egyrészt csökken a kamatszint, másrészt megjelenik ezáltal egy inflációs hatás. Hogy miért cél az infláció? Azért, mert az inflációval az adósság visszafizetése olcsóbbá válik, hiszen azt a pénzt, amit holnap törlesztésként a hitelezőnek vissza kell fizetnünk kevesebbet ér. És miután a GDP-t folyó áron számítjuk, az adósságmutató hányadosát direkt módon is csökkenti ez, miután a nevező emelkedik az infláció következtében. Persze ennél jóval összetettebb és bizonytalanabb rendszerről van szó, itt csak azt szerettük volna megvilágítani, hogy miről is szól a mostani időszak.

Néhány grafikon a kamatszint csökkentése alátámasztásául a 2008-2013. közötti időszakra vonatkozóan:

Ehhez képest nincs mit csodálkozni azon, hogy honi viszonylatban is hasonló tendfenciát figyelhetünk meg:

2013. március 26-i ülésén a jegybank monetáris tanácsa 5%-ra csökkentette a jegybanki alapkamatot, ami történelmi mélypontnak számít. Immár 8. hónapja tart tehát a havonkénti 0,25%-os kamatcsökkentési periódus idehaza. S hogy mi teszi ezt lehetővé? Természetesen az, hogy minden relatív, azaz ez a történelmi mélypontnak számító alacsony kamatszint is jóval magasabb, mint az említett fejlett piacokon államkötvények által kínált/elérhető hozam. S, hogy meddig folytatható ez? Nos,ez már egy problematikusabb kérdés, hiszen hozam-kockázat viszonyáról van valójában szó. A pénzbőség, az állampapírokon elérhető egyre alacsonyabb hozam növeli a befektetők kockázati étvágyát, s mindez az eszközárak emelkedésében jelenik meg. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint az alábbi két grafikon:

Akkor tehát joggal merül fel a kérdés, hogy hol itt a probléma? Sajnos ott, hogy ha mégsem éri utól a növekedés révén a javak mennyisége a mögöttes pénz mennyiségét, akkor ezek egyensúlyi arányának a megváltozása előbb-utóbb az infláció felgyorsulását fogja kiváltani, ami a megtakarítók szempontjából negatív következmény.

A most lejátszódó folyamatot pénzügyi elnyomásnak (financial repression) szokták nevezni, hiszen egy olyan mesterséges környezet létrehozásáról van szó – szabályozással, monetáris politikával, adóztatással – az államok, illetve jegybankjaik részéről, amikor a megtakarítók nem tudnak jelentős kockázat vállalása nélkül pozitív reálhozamot elérni. Kénytelenek tehát kockázatot vállalni. Hogy ez az út elvezet-e a növekedéshez (jóesetben igen), vagy a folyamatok rossz irányt vesznek, a jövő kérdése. Mi mindenesetre egyre nagyobb aggodalommal figyeljük az eseményeket, s reménykedünk, hogy az aggodalmunk feleslegesnek fog bizonyulni.

A piacok alakulásáról a szokásos grafikonjaink:

A hazai állampapírpiacon a rövidebb futamidőtartományban a jegybanki alapkamatcsökkenéssel párhuzamosan csökkent a hozamszint, a hosszabb futamidőtartományban viszont megtört ugyanez a tendencia. A budapesti értéktőzsde részvényindexe a januári látványos emelkedésből február-márciusban csökkenő irányba váltott, s március közepére gyakorlatilag eltűnt az idei eredménye.

A forint árfolyama mind az EUR-hoz, mind az USD-hez képest jelentősen csökkent.

A benchmarkunkban szereplő nemzetközi tőzsdeindexek közül egyértelműen a fejlett piaci részvényindexek teljesítettek jobban.

A hazai blue-chip részvények teljesítménye nagyob vegyes képet mutat, mindegyiknek megvan a maga oka, illetve előzménye. Ami leginkább aggasztó, hogy a piaci forgalom jelentősen lecsökkent a hazai parketten, így kisebb volumenű ügyletek is jelentősen eltéríthetik az árfolyamokat.

Ezen piaci környezetben a küföldi kitettséggel rendelkező portfolióink teljesítettek jobban, mindegyik a benchmarkjukhoz közeli hozamot tudott elérni március vége előtt alig egy héttel. A portfolióink benchmark hozamai:

*nem évesített hozam

A 2012-es adóbevallás pénztári vonatkozásai

Pénztárunk idén is a jogszabályi előírásoknak megfelelően január 31-éig megküldte a pénztártagok 2012-es befizetések utáni adójóváírási lehetőség érvényesíthetőségének alapbizonylatául szolgáló adóigazolásait. Bár a határidő még nem sürgető, de nem érdemes az utolsó pillanatra hagyni az adóbevallás elkészítését, főleg abban az esetben, ha adóvisszatérítésre is sor kerül, ugyanis ilyenkor az adóhatóságtól is előbb tud megérkezni a visszaigényelt összeg. Jelen cikkünkkel az adóbevallás pénztári vonatkozásaihoz szeretnénk segítséget nyújtani.

Az adójóváírás érvényesítése

A tavalyi évhez hasonlóan személyi jövedelemadó bevallására szolgáló nyomtatványon az egyéni befizetések 20%-a utáni kedvezményt, valamint az egészség- és önsegélyező pénztári lekötések 10%-a utáni kedvezmény a 1253-02-es lapon kell feltüntetni.

132. sor: Az önkéntes kölcsönös nyugdíjpénztárba befizetett összeg utáni rendelkezési jogosultság

Ha Ön önkéntes kölcsönös nyugdíjpénztár tagja, akkor a befizetett összeg alapján rendelkezési jogosultság illeti meg. A rendelkezési jog alapjául az Ön által befizetett tagdíj, valamint az Ön egyéni számláján az adóévben támogatói adomány és más jogcímen jóváírt, egyéb jövedelemként adóköteles a pénztár által kiadott igazolásban szereplő összegek szolgálnak.

A kedvezmény mértéke a pénztár által kiadott igazoláson szereplő, a rendelkezési jogosultságra jogosító összeg 20%-a, ezt kell a 132. sorba a „c” oszlopba beírnia. Ha a pénztár igazolásán támogatói adomány és más jogcímen jóváírt, egyéb jövedelemként adóköteles összeg is szerepel, akkor azt ne felejtse el a bevallása 12. sorában is feltüntetni, mert az Önnél egyéb összevonás alá eső jövedelemnek minősül. A pénztár az igazoláson csak a december 31-ig átutalt, illetőleg befizetett tagdíjat igazolja.

Az ezen a jogcímen Önt megillető összeg nem lehet több mint 100 000 forint. Ha a 132. sorban szereplő összeg 100 000 forintnál kevesebb, erre a kisebb összegre, ha több, akkor a 100 000 forintra teheti meg a rendelkező nyilatkozatát.

Kedvezőbb szabály vonatkozik azokra, akik a rájuk vonatkozó nyugdíjkorhatárt 2020. január 1 –e előtt töltik be (145. sor). Ha Ön is ebbe a korcsoportba tartozik, akkor az Ön esetében a rendelkezésre jogosító legmagasabb összeg nem 100 000, hanem 130 000 forint lehet.

A 1253-02-es lap 144 sorában lehet megadni, ha valaki időközben már nyugdíjszolgáltatás okán megszüntette a tagságát, ezesetben az adójóváírás kiutalása közvetlenül a jogosult személy bankszámlájára/postacímére fog megtörténni. Fontos viszont, hogy ez a lehetőség csak a nyugdíjszolgáltatásban részesültek számára áll fenn, ha valaki a várakozási idő letelte jogán szüntette meg a tagságát a pénztárban, az adójóváírásra jogosulatlanná válik. Ő a bevallásában emiatt nem is rendelkezhet az adójáról.

Amennyiben Ön a nyugdíjpénztári tagsága mellett egészség és/vagy önsegélyező pénztárnak is a tagja, és e tagságával, tagságaival összefüggésben is jogosult a rendelkezési jog gyakorlására, akkor az együttesen érvényesíthető kedvezmény (137. sor) legmagasabb összege 120 000 forint, ha Ön az Önre vonatkozó nyugdíjkorhatárt 2020. január 1-e előtt tölti be, akkor pedig 150 000 forint lehet (145. sor).

133. sor: Önkéntes kölcsönös egészségpénztárba és/vagy önsegélyező pénztárba befizetett összeg utáni rendelkezési jogosultság

Ha Ön önkéntes kölcsönös egészségpénztárnak, önsegélyező pénztárnak vagy mindkettőnek a tagja, akkor a pénztár vagy pénztárak által kiadott igazolás alapján jogosult rendelkezési jogát gyakorolni.

A kedvezmény az igazoláson, igazolásokon feltüntetett, a rendelkezés alapjául szolgáló összeg 20%-a, de legfeljebb 100 000 forint lehet. Amennyiben Ön a nyugdíjkorhatárt az Önre irányadó szabályok szerint 2020. január 1-e előtt tölti be (145. sor), akkor a kedvezmény legmagasabb összege 130 000 forint lehet.

A kedvezmény összegét e sor „b” oszlopába írja be. Abban az esetben, ha Ön az egészségpénztárnál lévő egyéni számláján lévő összeget vagy annak egy részét lekötötte, vagy a prevenciós szolgáltatásra tekintettel is kedvezményt kíván érvényesíteni, akkor ügyeljen arra, hogy az egészségpénztárakkal, valamint – feltéve, hogy önsegélyező pénztári tagságára tekintettel is kíván a rendelkezési jogával élni, – az önsegélyező pénztárakkal kapcsolatos kedvezmény együttes összege sem haladhatja meg a 100 000, illetőleg a már említett feltétel megléte esetén a 130 000 forintot. A lekötött összeghez, valamint a prevenciós szolgáltatáshoz kapcsolódó rendelkezési jogra vonatkozó tudnivalókat a 134. és a 135. sorhoz készült magyarázatból ismerheti meg.

Amennyiben Ön az önkéntes nyugdíjpénztári befizetésekre tekintettel is gyakorolja a rendelkezési jogát, akkor a kedvezmények együttes összege (137. sor) nem lehet több 120 000, illetőleg a 2020. január 1-e előtti Önre vonatkozó nyugdíjkorhatár (145. sor) esetén a 150 000 forintnál, ezért ennek a sornak a kitöltésénél erre is legyen figyelemmel.

A kedvezmény alapjául szolgáló összeggel kapcsolatos részletesebb tudnivalókat a 132. sorhoz fűzött magyarázat tartalmazza.

134. sor: Az önkéntes kölcsönös egészségpénztárban, önsegélyező pénztárban lekötött összeg kedvezménye

Amennyiben Ön az egészségpénztárnál, önsegélyező pénztárnál vezetett egyéni számláján a fennálló számlakövetelésből az Ön által meghatározott összeget legalább 24 hónapra lekötötte, akkor az adóév utolsó napján lekötött számlakövetelésként kimutatott összeg 10%-a további rendelkezésre jogosítja a lekötés évéről szóló adóbevallásban. A pénztár által kiállított igazoláson feltüntetett összeg 10%-át e sor „b” oszlopában kell szerepeltetnie.

Amennyiben a 24 hónapos időtartamon belül a lekötést akár részben is megszűnteti (feltöri), az ezen a címen igénybe vett kedvezményt 20%-kal növelt összegben kell visszafizetnie! A 20%-kal növelt összeget a feltörés évéről szóló adóbevallásban kell szerepeltetnie, és a bevallás benyújtására nyitva álló határnapig kell megfizetnie. A lekötött összeg feltöréséről a pénztár az állami adóhatóság részére adatot szolgáltat. Amennyiben Ön a 2010-es és/vagy a 2011-es évről szóló bevallásában ezen a címen adókedvezményt érvényesített, és a lekötött összeget akár részben is feltörte, akkor olvassa el az 52. sorhoz fűzött magyarázatot is

Tekintettel az esetleges visszafizetési kötelezettségre ebben a sorban csak akkor szerepeltessen adatot, ha e többletkedvezménnyel együtt sem haladja meg az egészség- és önsegélyező pénztárhoz kapcsolódó kedvezmény együttes összege – a 135. sorban szerepeltethető prevenciós szolgáltatás utáni kedvezményre is tekintettel – a 100 000, illetőleg a 130 000 forintot, továbbá nyugdíjpénztári tagsághoz kapcsolódó kedvezménnyel együtt a 120 000, illetőleg a 150 000 forintot.

135. sor: Az önkéntes kölcsönös egészségpénztár, önsegélyező pénztár prevenciós szolgáltatásának kedvezménye

Ha Ön önkéntes egészségpénztár, önsegélyező pénztár tagjaként az egyéni számlája terhére a külön törvényben meghatározott prevenciós szolgáltatásban részesült, akkor a megbízása alapján a pénztár által kifizetett összeg 10%-át további kedvezményként érvényesítheti. A kedvezményre jogosító összeget a pénztár az igazoláson külön feltünteti.

Amennyiben Ön ezen a címen is jogosult kedvezményre, ügyeljen arra, hogy az e sor „b” oszlopában, valamint a lekötött összeghez kapcsolódó 134. sorban feltüntetendő kedvezménnyel együtt sem haladhatja meg az egészség és önsegélyező pénztárhoz kapcsolódó kedvezmény együttes összege a 100 000, illetőleg a 130 000 forintot, valamint a nyugdíjpénztári tagsággal összefüggő kedvezménnyel együtt, a 120 000, illetőleg a 150 000 forintot.

A 10 éves kifizetések szja terhe

Adóköteles kifizetés esetén évközben, a kifizetéssel egyidőben megküldésre kerültek az adóbevalláshoz szükséges igazolások. Egy példán bemutatva mutatjuk meg, hogy az igazoláson szereplő összegeket az adóbevallás mely soraiban kell szerepeltetni.

13. sor: Egyéb jogcímen kapott jövedelem, amely után a magánszemély kötelezett az eho megfizetésére

Ebben a sorban csak akkor szabad jövedelmet feltüntetnie, ha a 2012. adóévben olyan egyéb jövedelmet szerzett, amely után Ön kötelezett az egészségügyi hozzájárulás (eho), illetve a szociális hozzájárulási adó megfizetésére.

A „b” oszlopba az egyéb jövedelemből származó bevételt, az igazolt kiadást a „c” oszlopba írja be. A „d” oszlopba jövedelemként a bevételből a kiadás levonása után maradt összeg 78%-át kell beírnia.

Ha az egészségügyi hozzájárulás, illetve szociális hozzájárulási adó költségként elszámolható, vagy azt Önnek megtérítették, akkor a 78%-os szabályt nem alkalmazhatja.

Ne felejtse el a 1253-09-es egészségügyi hozzájárulás lapot kitölteni, mert az ilyen jogcímen kapott egyéb jövedelmek esetében a 27%-os ehot Önnek kell bevallania és megfizetnie!

Az önkéntes kölcsönös biztosító pénztár által nyújtott, szolgáltatás adókötelezettsége

A nem nyugdíjszolgáltatásként (kiegészítő nyugdíjként) kifizetett (juttatott) adóköteles bevételek kapcsán a kötelező várakozási időszak számítására vonatkozó szabályok.

Egyéb jövedelemnek minősül és ebben a sorban kell bevallania az önkéntes kölcsönös nyugdíjpénztár által a kötelező várakozási időszak leteltét követően, nem nyugdíjszolgáltatásként (kiegészítő nyugdíjként) kifizetett (juttatott) adóköteles összeget is. Amennyiben Ön a kötelező várakozási idő leteltének évében, vagy az azt követő évben vett fel adóköteles összeget, annak egésze jövedelem, míg a kötelező várakozási idő leteltét követő második évtől a jövedelem évente 10-10%-kal csökken. A kötelező várakozási időszak letelte évét követő tizenegyedik évben az ilyen bevételt a jövedelemszámítás során már nem kell figyelembe venni.

Előzőektől eltérően kell megállapítani az adókötelezettséget a nyugdíjszolgáltatásnak nem minősülő kifizetés azon részére, amelyet a 2007. december 31-ét követően teljesített befizetések (jóváírások) alapján fizetett ki a pénztár. Az említett befizetések (jóváírások) alapján megszerzett jövedelem – a tagsági jogviszony időtartamától függetlenül – teljes egészében adóköteles.

Az önkéntes kölcsönös pénztártól megszerzett egyéb jövedelem után Önnek 27%-os mértékű egészségügyi hozzájárulást is kell fizetnie, ezért feltétlenül olvassa el a 1253-09-es laphoz fűzött magyarázatot.

Az önkéntes kölcsönös biztosítópénztár által nyújtott szolgáltatás (kifizetés, juttatás), ha az nem törvényben meghatározott szolgáltatási körében és feltételekkel nyújtott a Szja-törvény szerinti adómentes szolgáltatás, szintén egyéb jövedelemként adóköteles.

Nemcsak a maják tévedtek

Néhány nappal a 2012-es évzárás előtt immár kimondhatjuk: nemcsak a maják tévedtek. Mert bizony 2012. december 21-én mégsem lett világvége, igaz nem is erről szólt eredetileg a történet, csak hát sokan félremagyarázták, mert annak nagyobb volt a hírértéke. Hogy magunkat igazoljuk, mi az év elején elkészített éves tájékoztatónkban a racionalitás talaján maradtunk, íme a bizonyíték:

Az is a racionalitás mellett szólt, hogy az idei évben érdemes lesz óvatosnak lennünk, mert számos veszély leselkedett a befektetési piacokon. Az európai adósságválság mellett az amerikai költségvetési problémákon túl maga a magyar gazdaság helyzete is ugyanezen álláspont indokoltságát erősítette. Aztán az év eleji emelkedő hozamszint, gyengülő forint után egy látványos rally következett be főképp a magyar állampapírpiacon, de a forint árfolyamában is. S mindez annak ellenére, hogy közben kiderült, hogy mégsem lesz IMF megállapodásunk, vagyis valójában az ezügyben szkeptikusok prognózisa következett be, csakhogy a piacok minderre épp ellenkezőleg reagáltak, mint ahogy azt várni lehetett. De azért ne igyunk előre a medve bőrére, mert a fundamentumok szintjén továbbra is halmozottan fennállnak a problémák, csakhogy a világ tőkepiacain a helyét kereső pénzbőség hátrébb sorolta ezen közgazdasági alapvetéseket.

A kedvező hangulatnak köszönhetően a 2012. évi hozamaink magasan a várakozásaink felett alakulnak, de ennek ellenére továbbra sem gondoljuk azt, hogy a problémák megoldódtak volna. Bátraké a szerencse, mondhatjuk erre, de a bátorság és a vakság között mégiscsak megfontolandó különbséget tenni. Az idei év pénzpiaci folyamatai és akár az előző év folyamatai között igen markáns a különbség, ami voltaképpen egyetlen következtetés levonására alkalmas, nevezetesen arra, hogy a dolgokat hosszabbtávon érdemes szemlélni. S ez tipikusan igaz a nyugdíjpénztári megtakarítás esetében is.

Az év piaci történései grafikusan, illetve számokban:

A hazai részvénypiaci index (BUX) alig 5%-os éves teljesítményéhez képest az állampapír index (MAX) 20%-os hozamot ért el. Ehhez persze hozzá tartozik az is, hogy volt honnét javulni, hiszen 2011-ben ugyanez az index alig 1,5%-os hozamot, de idén minden várakozást felmúlt a kamatszint látványos csökkenésének köszönhetően. A kérdés, hogy van-e innét tovább javulnia a hozamszintnek? Másképp megfogalmazva ugyanezt, meddig lehet még csökkenteni a jegybanki alapkamatot anélkül, hogy ez a forint árfolyamára kedvezőtlenül vissza ne hasson? Ezekre a kérdésekre 2013-ban kaphatjuk meg a választ.

A forint közel 10%-kal erősödött mind az euro-hoz, mind az USD-hez mérten az idei évben, ami ugyancsak látványos teljesítménynek mondható. Itt is meg kell azért jelezni, hogy 2011-ben épp ellenkezőleg, akkor hasonló mértékű gyengülést figyelhettünk meg.

A nemzetközi tőzsdék és a BUX teljesítménye az év döntő hányadában hasonló tendenciákat mutatott, viszont az utolsó negyedévben igen látványos a hazai tőzsde alulteljesítése a nemzetközi piacokhoz mérten. Vélhetően az ágazati különadók kedvezőtlen hatása mutatkozik meg mindebben.

A forint közel 10%-os erősödése viszont azt eredményezi, hogy a külföldi befektetések tényleges forintban számolt hozama ennyivel szerényebb lett.

Lehetünk-e bármiben biztosak?

Ismét eltelt egy negyedév, s gyakorlatilag semmivel nem vagyunk okosabbak, mint korábban. Az európai makrogazdasági környezet optimizmusra nem igazán adhat okot, a piacok mégis kifejezetten jól tartják magukat. Amerika egyenesen szárnyal, a tengerentúli tőzsdeindexek csúcsokra járnak. A jegybankok likviditásbővítő lépései egyértelműen jól hatottak a piacokra. De vajon megoldják-e ezek a fennálló problémákat?

Idehaza ugyancsak a bizonytalanság az egyetlen biztos dolog. Nem tudni, hogy lesz-e – s ha igen, milyen feltételekkel - IMF megállapodás, s emiatt a jövő évi költségvetés számai sem tekinthetők kőbe vésettnek, mint ahogy a kormánypártok illetékeseitől megtudhattuk a héten. Ehhez képest a forint kifejezetten jól tartja magát, az állampapírpiacunk pedig az egyik legjobb időszakát tudhatja maga mögött. Valami mégis azt mondatja velünk, hogy ez túl szép ahhoz, hogy igaz legyen. De nem szeretnénk persze vészmadarak lenni.

A negyedév piaci történései grafikusan, illetve számokban:

A hazai részvénypiaci index (BUX) sokat javult a negyedév eleji szintjéről, ismét 10%-os éves hozamnál tartózkodik. Az állampapírpiac tovább menetelt a harmadik negyedévben is, a MAX index 15%-os hozamot tud felmutatni, igaz, hogy ebben részben belejátszik az előző évi elmaradás korrekciója is. De ilyen teljesítményre kevesen gondolhattak az év elején, s bevalljuk, mi magunk sem gondoltuk ezt. Egy nagyon magas hozamszintről tudott csökkenni a hazai állampapírpiaci hozamszint, s ennek a célnak a további ösztönzését mutatja a jegybanki alapkamat legutóbbi csökkentése is.

A forint kifejezetten jól tartja magát mind az euroval, mind a dollárral szemben, mindkettőhöz képest mintegy 10%-kal erősödött, az év eleji árfolyamához mérten. Az igazi kérdés persze az, hogy valóban lesz-e IMF megállapodás, illetve a kamatcsökkentési szándékra hogyan reagál az árfolyam. A legutóbbi jegybanki alapkamat csökkentéskor gyengülés következett be, de az hamar megszűnt.

A nemzetközi tőzsdék és a BUX teljesítménye hasonló tendenciákat mutatnak, kérdés, hogy van-e még helye az emelkedésnek.

A forint 10%-os erősödése eredményeként a tőzsdei teljesítményeket forintosítva a BUX mutatja a legjobb eredményt mintegy 10%-kal.

Továbbra is nagyon nagy a szórása a hazai blue-chip részvények teljesítményének, az MTelekom 20%-os veszteségével szemben OTP árfolyama ugyanekkora mértékben tudott emelkedni:

Pályázati kiírás letétkezelési szolgáltatásra

A pályázat lezárult.

Megoldásra várva

2012. második negyedéve végéhez közeledve elmondható, hogy igazából semmit sem sikerült megoldaniuk eddig az európai döntéshozóknak, így az eurózóna sikeres válságkezelésével kapcsolatos kételyek csak fokozódtak. Görögországról újabban Spanyolországra terelődött a figyelem, ami gazdasági súlyánál, népességénél fogva igencsak kedvezőtlen fejlemény. Mindennek egyenes következménye, hogy az adósságválságtól leginkább sújtott dél-európai országok kilábalási esélyei romlottak, s ennek következtében a finanszírozási költségei emelkedtek. Jól érzékelteti a helyzet komolyságát, hogy az eurózóna harmadik (olasz) és negyedik legnagyobb (spanyol) gazdaságának állampapírpiacain a 10 éves államkötvény hozam ismét 6% felé emelkedett (az olaszok esetében 6,1%, a spanyolok esetében 6,7%). Mindez természetesen hatással van Magyarország finanszírozási feltételeire és lehetőségeire is.

A hazai helyzetre ugyancsak a bizonytalanság a leginkább megfelelő kifejezés, hiszen az IMF/EU tárgyalásokról kevés konkrétumot lehet tudni, mindössze a szándékról tudunk, bár el kell ismerni, hogy ennek kormányzati kommunikációja kedvezően hatott a megítélésünkre, ami a forint árfolyamának javulásában és a hozamok bizonyos mértékű csökkenésében is megmutatkozott.

Ebben a környezetben a részvénypiacok lefelé vették az irányt, nem beszélve az árupiacokról, ahol a részvénypiacoknál is komolyabb korrekcióra került sor.

Június utolsó hetében kerül sor az Európai Unió vezetőinek legújabb csúcstalálkozójára, amitől sokan azt várják, hogy áttörést hoz végre az eurózóna válságkezelésében. Mi is ugyanezt a véleményt osztjuk, s bízunk benne, hogy a döntéshozók a felelősségüknek megfelelően állnak az előttük álló feladathoz és sikerül valamilyen kiutat találni a mostani helyzetből.

A negyedév piaci történései grafikusan, illetve számokban:

A hazai részvénypiaci index (BUX) gyakorlatilag elvesztette az év elején elért nyereségét, ma az év eleji értékénél alacsonyabb szinten áll. Az állampapírpiac ezzel szemben rendkívül jól teljesített, az április második felében az EU-tól kapott, az IMF/EU tárgyalások megkezdésére vonatkozó szabad jelzés hatására bekövetkezett javulás átmeneti gyengülés után a mai napig is kitart.

A forint árfolyama meglehetősen változékonyan alakult, az euroval szemben 283 Ft-os április végi lokális csúcsáról június elején a spanyol bankmentő csomag hírére kialakult pesszimista piaci légkör hatására 307 Ft-ig gyengült, majd onnét ismét új erőre kapott és újra a 284 Ft-os érték közelébe erősödött. Ilyen változékony környezetben a devizában denominált befektetések értelemszerűen sokat javíthatnak és ronthatnak is a befektetési hatékonyságon:

A nemzetközi tőzsdék és a BUX teljesítménye összességében hasonló tendenciákat mutat ebben az időszakban is. A kép sajnos nem nevezhető biztatónak:

A forint erősödése annyit javított a BUX helyzetén, hogy forintban kifejezve kisebb lemorzsolódást mutat, mint a más devizákban denominált piacok részvénypiaci indexei:

A hazai tőzsdén a blue-chip részvények teljesítménye jelentős eltér egymástól, igaz, időközben került sor az osztalékok kifizetésére, ami például az Mtelekom esetében 8% feletti osztalékhozamot jelent:

Lendületes első negyedév, de láttunk már ilyet

Alig egy hét van hátra az első negyedévből és befektetési piacok jócskán rácáfoltak a pesszimistákra. Pedig nem így indult az év, január első heteiben jelentősen gyengült a forint és a magyar állampapírpiacon is jelentős hozamemelkedés, ezzel együtt árfolyamcsökkenés ment végbe, s a tőzsdei részvényárfolyamok is a minuszos tartományba kerültek. Aztán valahogy megtört ez a negatív hangulat és január második felétől az előző 2011-es év első negyedévében látott pozitív tendenciák bontakoztak ki. Erősödött a forint, mérséklődtek az állampapírpiaci hozamok és jelentősen emelkedtek a részvényárfolyamok. Ebben nyilván jelentős szerepet játszik a nemzetközi hangulat javulása, köszönhetően az európai központi monetáris politika likviditásjavító intézkedéseinek. .Fontos fejlemény az is, hogy Görögország adósságválsága vonatkozásában is előrelépés történt – még akkor is, ha ennek a végleges sikerességét korai lenne kimondani.

Ebben a kusza befektetési környezetben előre látni meglehetősen nehéz, de mintha az kristályozódna ki, hogy erre a hektikusságra hosszabb távon is kénytelen leszünk berendezkedni. Emlékezhetünk rá, hogy 2011 milyen pozitívan indult, s aztán mi lett belőle az év második felére. Reméljük, hogy idén máshogy fog folytatódni az év, de mindenesetre nagyot léptünk előre az eltelt rövid időszakban, s a kialakult szintekről ugyanezt a dinamikát nyilvánvalóan egyre nehezebb lesz megismételni. De beszéljünk inkább a számokról:

A hazai részvénypiaci index az eltelt 2,5 hónap alatt 14%-os növekedést mutat, az állampapírpiaci indexek pedig 5% közelében állnak. Az előző évi kedvezőtlen piaci teljesítményeknek tehát egy jelentős hányadát ledolgozták a piacok.

De azért az figyelmeztető lehet, hogy januárban az állampapírok hozamszintje a hosszabb futamidőtartományban 10%-nál magasabb szintre emelkedett, ma is 8,5% körül található. Ez az ára a gazdaságpolitikánknak, ami bárhogy is szépítjük, mégiscsak egy komoly terhet jelent a finanszírozásban. Az IMF megállapodásnak épp az lenne a hozadéka, hogy ennél lényegesen alacsonyabb kamatteherrel lehetne az államadósságot finanszírozni:

A forint árfolyamával kapcsolatos aggodalmak a mai árfolyamszinteket figyelembe véve indokolatlannak bizonyultak, hiszen az év eleji szintekhez mérten a forint mind a dollárral, mind az euróval szemben 6%-nál nagyobb mértékben erősödött. A devizatartásnak is megvannak tehát a maga problémái illetve költségei, bár vitathatatlan, hogy a diverzifikációnak nem feltétlenül csak a nagyobb eredmény, hanem a portfolió biztonsága is a célja lehet.

A nemzetközi tőzsdék és a BUX teljesítménye hasonlóan alakult, azaz a piaci optimizmust nem idehaza kell keresnünk. Kérdés, hogy vajon mennyire lesz tartós, vagy hosszútávú ez a kedvező trend:

A forint erősödése értelemszerűen a hazai részvénypiac többletteljesítményét okozta a devizában denominált piacok forintra átszámított eredményéhez mérten:

A hazai tőzsdén a blue chip részvények teljesítménye viszonylag hasonlóan alakult, egyedül az OTP árfolyama tér el ettől, pozitív irányban:

A kialakult kedvező környezetben pénztárunk valamennyi portfoliója jól teljesített, az elért hozamok értelemszerűen a kockázatosabb portfoliók esetében mutatnak jobb eredményt:

Önkéntes pénztári portfolió Benchmark* Elért hozam*
A - pénzpiaci 1,81% 1,78%
B - vegyes 5,28% 4,52%
D - fokozott részvényhányadú 5,75% 5,78%
R - reálhozamot megcélzó 3,37% 2,35%
H - Híd beolvadó pénztári vegyes 5,30% 5,32%

* nem végleges, március 19-i állapot szerint

Az „R” portfoliók benchmark hozamtól való elmaradása nem szorul magyarázatra, hiszen erre a portfoliónkra épp az abszolút hozamú befektetési szemlélet jellemző, aminek a haszna a kedvezőtlen időszakokban látszik meg igazán. A „B” portfolió esetében a benchmarkhoz képest továbbra is inkább az óvatosság irányában alakítottuk ki a portfoliónkat, ami 2011-ben egyértelműen az előnyünkre vált, s látunk esélyt arra, hogy az idei év egészében is sikeres lehet egy ilyen megközelítés, főleg az első negyedévben már elért eredmények birtokában. De hogy így lesz-e, azt az idő fogja majd eldönteni.

Aktuális hírlevelünket itt érheti el!

Nincs miért szégyenkeznünk

A Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete a mai napon tette közzé a pénztári szektor 2011. éves hozamadatait. Eszerint az elmúlt évben a hazai magánnyugdíjpénztárak klasszikus portfólióinak összesített, vagyonnal súlyozott nettó hozama 4,16%, kiegyensúlyozott portfólióinak hozama mínusz 0,12%, növekedési portfólióinak hozama pedig mínusz 3,89% volt. A szektor egészére nézve a vagyonnal súlyozott nettó átlaghozam mínusz 2,87% volt.

Ehhez képest pénztárunk az alábbi hozamokat érte el, ami talán önmagáért beszél:

  • Klaszikus portfolió: + 6,70%
  • Kiegyensúlyozott portfolió: + 8,54%
  • Növekedési portfolió: + 8,96%

Árnyalja az elért eredményeket az, hogy az év elején még egy kedvező befektetési környezetben gazdálkodhattak a pénztárak, ami az év utolsó harmadában jelentősen megváltozott. Emiatt a magánnyugdíjpénztári szektorban a társadalombiztosítás rendszerébe visszalépett tagok vagyona a május végi vagyonértéken még egy kedvező pillanatban került átadásra/elszámolásra. Ennek köszönhetően a reálhozamok elszámolása is viszonylag kedvező helyzetben történhetett meg. A maradó tagok esetében az év második felében a piaci hangulat romlása hatására inkább vagyonvesztésről lehet szó, amit az Életútban a végelszámolás időszakára kialakított abszolút konzervatív befektetési stratégiánknak köszönhetően sikeresen védtünk ki.

Az önkéntes nyugdíjpénztárak éves szinten 0,98% nettó átlaghozamot értek el – áll a PSZÁF közleményében. Ehhez képest sem kell szégyenkeznünk, hiszen egy portfolióinkat leszámítva, ugyancsak a hozamrangsor élmezőnyében végeztünk, jelentősen felülmúlva a pénztári szektor átlaghozamát:

  • „A” pénzpiaci portfolió: + 6,19%
  • „B” vegyes portfolió: + 4,60%
  • „D” fokozott részvényhányadú portfolió: - 1,58%
  • „R” reálhozamot megcélzó portfolió: + 5,65%

Ennél is lényegesebb talán, hogy a hosszútávú (10 évre) számolt átlagos éves hozammutatóban egyértelműen az élmezőnybe tartozunk.

A részletes nyugdíjpénztári hozamadatok elérhetők a PSZÁF honlapján:

http://www.pszaf.hu/intezmenyeknek/penztarak/publikaciok

A 2011-es adóbevallás pénztári vonatkozásai

Pénztárainknak a jogszabályi előírások szerint január 31-éig kell postázniuk a 2011-es befizetések utáni adójóváírási lehetőség érvényesíthetőségének alapbizonylatául szolgáló adóigazolásokat. A személyi jövedelemadó bevallására szolgáló 1153-as nyomtatványon ezt a 1153-02-es lapon kell feltüntetni.

Az alábbiakban egy példán keresztül adunk segítséget az adóbevallás kitöltéséhez:

Tételezzük fel, hogy Minta Pintyőke pénztártagunk gondolva a nyugdíjas éveire, 2011-ben 500 ezer Ft-ot fizetett be az önkéntes nyugdíjpénztárunknál vezetett számlájára. Munkáltatójától is kapott havi 12 ezer Ft munkáltatói hozzájárulást, de ezt az adóbevallásban nem kell szerepeltetnie. A nyugdíjpénztár adóigazolása eszerint 500 ezer Ft-os befizetésről kerül kiállításra, ami után 2011-ben 20%-os adójóváírásra vált jogosulttá. Ezt a 100 ezer Ft-os összeget a bevallás 132. sorában kell feltüntetnie.

Ügyfelünk a nyugdíja biztonsága mellett a gyógyszerkiadásai finanszírozásában is él az önkéntes pénztári befizetések adójóváírási lehetőségével, ezért az önsegélyező pénztárunknak is tagja, ahol a gyógyszerszámláit folyamatosan elszámolja. Ezek finanszírozására 2011-ben 100 eFt-ot fizetett be önsegélyező pénztárunkba, s erről ugyancsak adóigazolást kapott. Az utóbbi 100 eFt befizetése után az SZJA bevallásban a 133. sorban tüntetheti fel annak 20%-át, azaz 20 ezer Ft-ot. Összességében tehát 120 ezer Ft adójáról rendelkezhet, amit a 138. sorban állíthat be az adóbevallásába.

A bevallás 139. sorában kell megadnia, hogy melyik pénztári számlájára kéri vissza ezt a 120 eFt-ot az adóhatóságtól (a NAV-tól). Ha elektronikus formában készíti el a bevallást, akkor elegendő a választott pénztár adószámát beírnia ide, s ezalapján a pénztár nevét és bankszámlaszámát a nyomtatvány kitöltő program automatikusan megjeleníti. Nevezett személy választhat, hogy a két pénztár közül melyik pénztárba kéri az adójóváírását, hiszen mindkettőbe volt befizetése.

A 1053-02-es lapon a C mezőben a 144 sorban lehet megadni, ha valaki időközben már nyugdíjszolgáltatás okán megszüntette a tagságát, ezesetben az adójóváírás kiutalása közvetlenül a jogosult személy bankszámlájára/postacímére fog megtörténni. Fontos viszont, hogy ez a lehetőség csak a nyugdíjszolgáltatásban részesültek számára áll fenn, ha valaki a várakozási idő letelte jogán szüntette meg a tagságát a pénztárban, az adójóváírásra jogosulatlanná válik. Ő a bevallásában emiatt nem is rendelkezhet az adójáról.

A 145. sorban lehet feltüntetni, ha valaki 2020. előtt tölti be az öregségi nyugdíjkorhatárt. Az ő esetükben ugyanis a 100 eFt-os adójóváírási összeghatár 130 ezer Ft, több típusú pénztárban együttesen 120 eFt helyett pedig 150 eFt.

A 2011-es adóbevallásban egy új jogcímen is szert lehet tenni adójóvíárásra, nevezetesen azoknak, akik magánnyugdíjpénztári tagságukat visszalépéssel megszüntették és a tagi kifizetésük (a reálhozamuk és a tagdíjkiegészítésük) összegét önkéntes nyugdíjpénztári számlára utaltatták. Esetükben ugyancsak 20%-os adójóváírás érvényesíthető max. 300 ezer Ft összegben. Az adóbevallásban ezt ugyanitt – a 1053-02-as lapon - lehet feltüntetni, példaként egy 300 ezer Ft-os reálhozam összeg után ekként (300.000 x 20%=60.000 Ft):

Az adójóváírást az adóhatóság a bevallás benyújtását követő 30. napig (de legkorábban márciustól) köteles teljesíteni, amennyiben az adózónak nem áll fenn tartozása. Az adójóváírások március elejétől érkeznek be folyamatosan a pénztárba, az összegek levonás nélkül kerülnek jóváírásra a tagok számláin.

Az adóköteles pénztári kifizetések esetén a pénztár a kifizetés megtörténtével egyidejűleg állít ki kifizetői igazolást, aki ilyen jogcímű kifizetésben részesült az év során, ezen igazolásban szereplő adatok szerint kell az ebből származó jövedelmét a bevallásban feltüntetnie a pénztár, mint kifizető által levont adóelőleggel együtt. Erre a 1153-as nyomtatvány 12. sora (egyéb jogcímen kapott jövedelem) szolgál. A d. oszlopba kerül a szuperbruttósított jövedelemösszeg, az a. oszlopba annak az alapja (1,27-ed része). A pénztár által a kifizetéskor levont adóelőleg összegét a 1153-B lap 55. sorában kell a munkáltató által levont adóelőleg összegével összevontan feltüntetni.

Az ezen adóköteles kifizetésekkel összefüggő 27%-os egészségügyi hozzájárulási kötelezettséget a 1153-09-es lapon kell feltüntetni a 287. sorban. Az eho megfizetési kötelezettsége a tagra hárul, a megfizetett eho-t a 294. sorban kell szerepeltetni.

Köszöntjük a beolvadó Híd Nyugdíjpénztár tagjait!

Közgyűléseink döntése értelmében 2012. január 1-jétől a Híd Önkéntes Nyugdíjpénztár a pénztárunk keretein belül folytatja a tevékenységét. Ezúton köszöntjük tagjaink között az érintett Ügyfélkört!

A beolvadás technikailag 2012. első munkanapján, azaz január 2-án ment végbe oly módon, hogy a Híd Nyugdíjpénztár vagyona egy új önálló választható portfolióként jelenik meg a pénztárunk vagyonában. A „H” választható portfolió megtartja az eddigi befektetési politikáját és befektetési célkitűzését azzal, hogy immár a Concorde Alapkezelő kezelésébe került, miután pénztárunk velük áll vagyonkezelési kapcsolatban. Reméljük, hogy vagyonkezelőnk szaktudása a portfolió jövőbeli teljesítményén számszerűen is meg fog tudni mutatkozni. Mint minden más választható portfoliónk esetében is a következő negyedévtől már ezt a portfoliót is választhatják az Életút korábbi tagjai és viszont, a volt Híd tagok az Életút egyéb portfolióit is választhatják.

Az érintett ügyfélkör januárban fog egy részletes tájékoztatást kapni a beolvadással kapcsolatos tudnivalókról, amiben talán a legfontosabb az, hogy a pénzforgalmukat át kell irányítani az Életút pénztár bankszámlájára, illetve a 2011. évi szja bevallásukban is már a jogutód Életút Nyugdíjpénztárat kell feltüntetniük pénztárként. Az adóigazolások ekként kerülnek kibocsátásra.

Reméljük, hogy a csatlakozó ügyfélkör megelégedéssel fogja konstatálni a beolvadás következtében megnyíló új lehetőségeket, az internetes számlalekérdezhetőséget, a tagi kölcsön lehetőségét és a választható portfoliós befektetési rend adta többletlehetőségeket.

A munkáltatói partnereknek ezzel kapcsolatban mindössze annyi a többletfeladatuk, hogy tagdíjbevallásaikat illetve befizetéseiket mielőbb átirányítsák az Életút pénztár felé. Erről ők is írásban lesznek természetesen tájékoztatva.

Eredményes pénztártagságot és kiemelkedő pénztári hozamokat kívánunk Mindannyiuknak!

Eddig ez egy jó negyedév, de vajon merre tovább?

Közeleg az év vége, s az utóbbi napokban mintha meghallgatást nyert volna a befektetők imája, hiszen egy kisebb fajta Mikulás-rali bontakozott ki a tőzsdéken, igaz nem egyértelmű egyelőre, hogy vajon mindez nemcsak a korábbi jelentős esések korrekciója?

Az év egészét nézve a szokásos grafikonjaink jelentős pozitívumot nem igazán mutatnak, viszont oldódott valamit a feszültség a szeptember végi állapotokhoz mérten. Az EU mégiscsak letett az asztalra egy megoldási javaslatot, mégha a megvalósítás egyelőre várat is magára. Honi gazdasági viszonyainkat illetően viszont továbbra is azt lehet mondani, hogy „csapataink harcban állnak”, aminek a végkifejlete jelentős bizonytalanságot hordoz magában.

De a nemzetközi porondon is nyitottak a kérdések, akár az amerikai gazdaságot, a szükségessé váló fiskális reformokat, akár az európai adósságválságot, s újabban a kínai gazdasággal kapcsolatos várakozásokat illetően is.

A piaci folyamatokról az alábbi grafikonok árulkodnak:

Jól látható, hogy az év második felében összességében is kedvezőtlen tendenciák bontakoztak ki mind állampapír, mind pedig részvény fronton. Az előbbinek az időközbeni hozamemelkedés az oka, ami jól megfigyelhető valamennyi futamidő tartományban:

Ezzel próbál lépést tartani a jegybank is az alapkamat emelésével, ami december 20-ától 7%-ra módosult:

Ezek a tendenciák a banki betétek kamatszintjében is nyilvánvalóan megjelennek.

A nemzetközi tőzsdék és a BUX teljesítménye az év első felében szinte megegyezően alakult, majd az utóbbi időben az európai részvényindex, lemaradása figyelhető meg. Ezen belül is a közép-európai (CETOP) régió részvényindexe méginkább, érdekes módon a BUX-hoz képest is.

Valamelyest módosítja az eredményszámokat, ha ezeket az indexeket a saját devizájukról forintra számítjuk át. Az eltérést a forint időközbeni gyengesége okozza:

Ugyanakkor az is megfigyelhető, hogy csak a negyedik negyedévet nézve a BUX index 11%-kal került feljebb a harmadik negyedévi záró értékéhez képest. Ennél is nagyobb a pozitív korrekció a nemzetközi indexekben, kivéve a CETOP-ot. Az állampapírpiacunk ezzel szemben egyértelműen gyengélkedik:

A hazai részvények közül a MOL emelkedett a legjobban az elmúlt időszakban.

Mindezen piaci körülmények között pénztárunk ugyan valamennyi portfoliójában a benchmarkja feletti teljesítményt tudott elérni, de nem túl kedvező az összkép. Láthatóan az idei év azoknak kedvez/kedvezett, akik az óvatosság mellett döntöttek:

Benchmark (referenciahozam) Befektetési eredmény (hozam)
Önkéntes pénztári portfolió I. néves II. néves III. néves IV. néves* éves* I. néves II. néves III. néves IV. néves* éves* "siker"
A - pénzpiaci 1,58% 1,48% 1,29% 0,73% 5,17% 1,53% 1,47% 1,48% 1,36% 5,97% 0,79%
B - vegyes 3,74% 0,78% -4,02% 0,33% 0,69% 2,37% 1,57% -1,78% 2,24% 4,41% 3,73%
D - fokozott részvényhányadú 2,66% 0,62% -5,22% -0,57% -2,64% 2,84% 0,63% -4,63% -0,70% -1,99% 0,65%
R - reálhozamot megcélzó 1,72% 1,03% -3,38% 1,60% 0,88% 1,80% 1,04% 1,12% 1,30% 5,36% 4,49%

*tört időszak, december 19-i állapot szerint

A „B” és az „R” portfoliók benchmarkhoz képesti többletteljesítménye visszaigazolta korábbi aggályainkat a befektetési kilátásokat illetően, egyedül a fokozott részvényhányadú portfoliónk nem tudott ez ellen számottevően védekezni. De ennek a portfoliónak épp az a célja, hogy a kedvező időszakokban nyújtson kiemelkedő teljesítményt.

A 2012-es évre vonatkozó várakozásaink nem egyértelműek. Ha megoldódik az EU adósságválsága, amihez a legkézenfekvőbb megoldás a likviditás bővítése, akkor egy jó évre számítunk, ugyanúgy, ahogy volt már ez korábban is egy-egy gyengébb teljesítményű év után. Azonban a kialakult gazdasági környezet, a devizahitelek problémája, a gazdasági növekedés elmaradása, valamint a honi gazdaságpolitika sajátossága kockázatot mutat, ami miatt folytatódhat az idei évi fokozatos visszaesés.

Ha év vége, akkor adójóváírás. Használja ki Ön is a 20%-os extra lehetőséget!

Közeleg az év vége, ami az ünnepi készülődés mellett egyúttal a szokásos éves számvetést is aktuálissá teszi. Ezzel kapcsolatban hívjuk fel szíves figyelmét arra, hogy amennyiben a 20%-os adójóváírási lehetőséget az idei évre vonatkozóan is szándékában áll kihasználni, úgy erre a naptári év utolsó munkanapjáig nyílik lehetősége. A januárban kiadandó adóigazolásainkban ugyanis a korábbi évek gyakorlata szerint a pénztár bankszámlájára még az idei évben befolyt befizetéseket vehetjük figyelembe. Az egyéni befizetések 20%-os adójóváírási lehetősége a nemrégiben elfogadott SZJA törvény értelmében jövőre sem változik, a maximális 100 ezer Ft-os keretösszeg kihasználásához tehát 500 ezer Ft-ot kell befizetni. A nyugdíjkorhatárt 2020-ig betöltők (praktikusan az 1956. január 1-je előtt születettek) esetében a keretösszeg 130 ezer Ft (ennek realizálásához 650 ezer Ft befizetésével, többes - eltérő típusú - pénztári tagság esetén pedig 100+20 ezer Ft=120 ezer Ft illetve az idősebbek esetében 130+20 ezer Ft=150 ezer Ft.

Nem befolyásolja mindezt a magánnyugdíjpénztárakból az önkéntes pénztári számlára kért reálhozam illetve tagdíjkiegészítés összege, mely után ugyancsak 20%-os adójóváírás érvényesíthető az előbbieken felül további 300 ezer Ft összeghatárig.

Változás viszont 2012-től, hogy a béren kívüli juttatásokat sajnos újabb terhek sújtják. Eszerint a béren kívüli juttatások esetében a kedvezményes adóztatás alá eső együttes juttatási érték nem haladhatja meg az évi 500 ezer forintot. A vonatkozó adómérték a 2011-es szabályozáshoz képest nem változik, az effektív adókulcs 19,04% (=1,19x16%) marad, azonban 2012. január 1-jétől minden esetben 10%-os egészségügyi hozzájárulás terheli a béren kívüli juttatás adóalapként meghatározott összegét, amely a bruttó juttatási érték 119%-a. Így tehát az alapösszegre vetítve 11,9%-os többletteherrel kell/lehet majd számolni. Az éves 500 ezer forintos értékhatár feletti béren kívüli juttatások esetében a kifizetőt terhelő adó mértéke ugyancsak 19,04%, ezekre viszont már 27%-os egészségügyi hozzájárulást kell majd megfizetni, ugyancsak az adóalapként meghatározott összegre vetítve.

Érinti-e a nyugdíjjogosultság változása az önkéntes nyugdíjpénztári megtakarításhoz való hozzáférési lehetőséget?

A Magyar Közlöny 148. (2011. december 9. péntek-i) számában jelent meg „a korhatár előtti öregségi nyugdíjak megszüntetéséről, a korhatár előtti ellátásról és a szolgálati járandóságról” szóló 2011. évi CLXVII. törvény, amely a nyugdíjjogosultság feltételeit szabályozza újra. A törvény értelmében korhatár előtti öregségi nyugdíj 2011. december 31-ét követő kezdő naptól már nem állapítható meg, a 2012. január 1-jét megelőző kezdő naptól megállapított korhatár előtti öregségi nyugdíjak esetében viszont a korhatár előtti öregségi nyugdíj kezdő napján hatályos szabályokat kell alkalmazni. A jogszabályváltozás értelmében bizonyos eseteket leszámítva 2012. január 1-jétol az 1950. évben vagy azt követően születettek eddigi korengedményes nyugdíja korhatár előtti ellátásra változik. Az 1955. évben vagy azt követően születettek szolgálati nyugdíja pedig szolgálati járandósággá alakul át.

Joggal merül fel a kérdés, hogy mennyiben érintik ezek a változások az önkéntes nyugdíjpénztári megtakarításhoz való hozzáférési jogosultságot. Nos, a jogalkotó ezt a kérdést megnyugtatóan rendezte, miután a hivatkozott jogszabály 43. §-usa az alábbiakat mondja ki:

Az Önkéntes Kölcsönös Biztosító Pénztárakról szóló 1993. évi XCVI. törvény 2. § (5) bekezdésének a) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:

(E törvény alkalmazásában a kiegészítő nyugdíjpénztárnál)

„ a) nyugdíjkorhatár: a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló törvény szerinti öregségi nyugdíjkorhatár, továbbá az az időpont, amelytől a pénztártag öregségi nyugdíjban, korhatár előtti ellátásban, szolgálati járandóságban, balettművészeti életjáradékban, átmeneti bányászjáradékban, a Magyar Alkotóművészeti Közalapítvány által folyósított ellátásokról szóló kormányrendelet alapján folyósított öregségi, rokkantsági nyugdíjsegélyben (nyugdíjban), növelt összegű öregségi, munkaképtelenségi járadékban vagy nyugdíj előtti álláskeresési segélyben részesül. A nyugdíjkorhatár betöltése után a pénztártag a várakozási idő időtartamától függetlenül jogosulttá válik a nyugdíjszolgáltatásra.”

Így tehát mindazoknak, akik eddigiekben jogosultak lettek volna a pénztári megtakarításukhoz nyugdíjszolgáltatásként való hozzáférésre, most új feltételekkel kell szembenézniük. A korhatár előtti nyugdíjszolgáltatások ugyan továbbra is figyelembe vehetők, azonban a rokkantsággal kapcsolatos ellátások alapján ezután a pénztár csak a Magyar Alkotóművészeti Közalapítvány által folyósított ellátásokat veheti figyelembe szolgáltatás nyújtásakor.

Az adójóváírás és ami mögötte van

Az adótörvények évenkénti módosítása évről-évre visszatérően felveti a kérdést a pénztártagjainkban is, hogy vajon mi várható a következő évben az adójóváírási lehetőség tekintetében. A Napi Gazdaság folyóirat nemrégiben megjelent cikke szerint évek óta szinte változatlan az adójóváírásra feljogosító befektetések/megtakarítások által generált adókedvezményi volumen. Nem kétséges, hogy a mostani gazdasági környezet nem kedvez a hosszútávú megtakarításoknak, noha nyilvánvalóan egyre nagyobb szükség lenne ezekre, de a lehetőségek behatárolják mindezt. Évek óta tartó folyamat, hogy egyre kevesebb magánszemély részesül ilyen kedvezményben - vagyis egyre kevesebben áldoznak erre -, most pedig itt egy újabb bizonytalansági tényező, nevezetesen, hogy vajon a deviza hitelek végtörlesztése milyen mértékben fogja érinteni ezeket a bevált megtakarítási formákat.

Megdöbbentő, hogy a megtakarítási hajlandóságra ösztönzésként ható kedvezmény (adójóváírás) volumene 2010-ben mindössze 13 milliárd Ft volt. Megítélésünk szerint ez nem egy nagy áldozat annak érdekében, hogy az országunk illetve azon belül az egyes szektorok mostanában sokat szapult eladósodottsága forrását minél nagyobb arányban hazai megtakarításokból igyekezzünk megteremteni. Ez az összeg önmagában sem sok, de ugyanerre a következtetésre juthatunk akkor is, ha a teljes szja bevételhez (1486 milliárd Ft) viszonyítjuk mindezt. Az említett összegből 10 milliárd Ft-ot tesz ki az önkéntes pénztári befizetések utáni adójóváírás és 3 milliárd Ft-ot a nyugdíj-előtakarékossági számlákra történt befizetések utáni adójóváírás.

Ugyanezek az adatok grafikusan megjelenítve az alábbi tendenciát mutatják:

Az elmúlt négy év adatait nézve mindössze az értékelhető pozitívumként, hogy a kialakult válság nem zúzta szét a megtakarítási hajlandóságot illetve kedvet, vagyis a tudatos megtakarítók ezekben a nehéz időszakokban is igyekeznek optimalizálni a befektetési döntéseiket (a biztosítások utáni kedvezmény megszűnése a jogszabályi változások következménye).

Az önkéntes pénztári vonatkozásokra fókuszálva azt lehet mondani, hogy az elmúlt 4 évben gyakorlatilag stagnált az adójóváírási volumen. De mi a helyzet az Életút pénztárak esetében? A saját számaink kicsit más képet festenek, de ennek is megvannak a maga okai:

Az önkéntes nyugdíjpénztárunkban a taglétszám csökkenése következtében csökkent a tagdíjvolumen is, így értelemszerűen csökkent az azok után érvényesített adójóváírási volumen is.

Az önsegélyező pénztárunkban épp ellenkezőleg, az egyéni tagdíjfizetési hajlandóság növekedett, leszámítva a 2007-től jelentősen megnyirbált szolgáltatási jogcímlehetőségek miatt bekövetkezett tagdíjvolumen csökkenést. 2009-2010-ben egyértelműen növekvő tendencia szerint alakul a tudatos tagdíjfizetési hajlandóság.

Az egészségpénztárunkban egy alacsony volumenről indult a tevékenységünk, s ennek megfelelően növekvő tendenciát mutat a az adójóváírási volumenünk is.

Hogy igenis van összefüggés az önkéntes pénztárakban történő megtakarítási hajlandóság és annak járulékos előnyei között, azt mi sem bizonyít jobban, mint a tagdíjbefizetések után megnyíló adójóváírási lehetőség és a ténylegesen igénybe vett adójóváírási volumen egymáshoz mérteni viszonyszáma. A PSZÁF ágazati összesítő adatai alapján az egyéni tagdíjbefizetések évente 30-50 MrdFt-ot értek el. Itt figyelembe kell venni, hogy mindig az előző éves tagdíjbevétel után lehet érvényesíteni az adójóváírási lehetőséget, azaz a 2007-es adójóvíárási összeghez az előző évi, tehát a 2006. évi tagdíjbefizetési adatokat kell hozzárendelni, és így tovább évről évre. A táblázatunkban ekként vettük számításba az adatokat.

Mindebből azt a következtetést vonhatjuk le, hogy valóban lényeges szerepet játszik az adójóváírás lehetősége az önkéntes pénztári megtakarításokban, hiszen a 2009-es befizetések után 2010-ben már 95%-os arányban történt meg az adójóváírási lehetőség érvényesítése. Teljes lefedettségre egyébként sincs lehetőség, hiszen az egyéb feltételek következtében nem mindenki jogosult egyáltalán adójóváírás igénybevételére.

Mindezek indokolttá teszik, hogy a pénztári megtakarítási formához kapcsolódó adózási feltételek esetleges módosítása során a jogalkotó körültekintően járjon el, mert ha valóban fontosnak tartja az öngondoskodás szerepét, akkor nem hagyhatja figyelmen kívül a fenti adatokból is levonható konzekvenciákat. Ez abban is megmutatkozik, hogy amint egy ilyen kedvezmény eltűnik a rendszerből, az érintett összeg nem jelenik meg más soron. A biztosításokhoz kapcsolódó szja kedvezmény például 2009 óta nem érvényesíthető, s ez nem azt a hatást hozta, hogy az adott összeg legalább bizonyos hányadban áttevődött más kedvezményekhez, hanem azt, hogy ahogy volt, eltűnt - persze biztosítást továbbra is kötnek emberek.

Csak emlékeztetni szeretnénk rá, hogy a 2011-es befizetések után már nem 30%-os, hanem 20%-os adójóváírási kedvezmény érvényesíthető, ugyanakkor a magánnyugdíjpénztári reálhozamok után is ugyanekkora extra adójóváírás érvényesítő idén azoknak, akik ezen összegüket önkéntes nyugdíjpénztárba kérték.

A devizahitel végtörlesztés nyugdíjpénztári aspektusai

A devizahitelek rögzített árfolyamon történő végtörlesztésére kialakított jogi szabályozással a kormány rendkívüli módon avatkozott bele a bankok és az ügyfeleik között fennálló szerződéses jogviszonyba, ami nyilvánvalóan komoly hatással lesz a megtakarítási piacra is. A magánnyugdíjpénztári rendszer ellehetetlenítése után most az önkéntes pénztári rendszernek okozhat ez kihívást, hiszen az érintettek részben a megtakarításaikból fogják a végtörlesztésüket finanszírozni, amiben az önkéntes nyugdíjpénztárakban felgyülemlett mintegy 840 Milliárd Ft-os vagyonnak is szerepe lehet.

Elgondolkodtató, hogy a túlzott eladósodottság okán kialakult és a kormány által folyamatosan kárhoztatott helyzet orvoslására kialakított koncepció vajon hogyan szolgálja a megtakarításokba vetett bizalomnak a megőrzését, ami nélkül nehéz lesz előrébb jutnunk. Mert félreértés ne essék, a hiteleknek forrásoldala is kell, hogy legyen, s megtakarítások nélkül kudarcra vagyunk ítélve. S bárhogy is nézzük, a magánnyugdíjpénztári vagyon ebben a „harcban” már felhasználtatott.

Érdeklődve várjuk, hogy a magánpénztári rendszer átalakítása közepette az öngondoskodás fontosságát hangsúlyozó kormányzati nyilatkozatokkal vajon hogyan lesz összhangban az önkéntes pénztári megtakarításokra vonatkozó jogszabály várható módosítása. Egy nemrégiben napvilágot látott kutatás szerint a magyar felnőtt lakosságnak alig a fele rendelkezik megtakarított vagyonnal, amelynek összege a legtöbb esetben kevesebb, mint félmillió forint. Az önkéntes pénztárak ezt az űrt töltik be akkor, amikor viszonylag kisösszegű, de rendszeres megtakarításokra biztosítanak lehetőséget, átvállalva a megtakarítás befektetésével kapcsolatos feladatokat.

A végtörlesztéssel kapcsolatos döntésük során az érintetteknek számos kérdést kell mérlegelniük, s azokban, akiknek van, a nyugdíjpénztári megtakarításuk erre a célra történő felhasználása is felvetődhet. Feltéve természetesen, hogy a hozzáférési lehetőségük már megnyílt, azaz a várakozási idejük már letelt, avagy nyugdíjjogosultak. Feltételezhető, hogy a veszteségmentesen és gyorsan mobilizálható megtakarítások fognak az előtérbe kerülni, s ilyennek tekinthető az önkéntes pénztárban a várakozási idő feltételéhez kötött hozzáférési lehetőség is, amennyiben a felhalmozott hozamban gondolkodunk. A tőkerész felélésével együttjáró adó- és eho kötelezettség felvállalása előtt ugyanakkor célszerűnek tartjuk mérlegelni az ebből származó felesleges veszteségeket is. Nem beszélve arról, hogy ezzel a döntéssel a korábban kitűzött megtakarítási cél is veszendőbe megy.

Pénztárunk a jogszabályi feltételek között tagi kölcsön lehetőségét is biztosítja tagjainak, amely valóban könnyen hozzáférhető különösebb hitelvizsgálati procedúra nélkül és a díjterhelése is előnyös. A folyósított kölcsöneink díja a jegybanki alapkamat plusz 3%-ban – (aktuálisan 9%-ban) van meghatározva. Mindeközben a folyósított tagi kölcsön fedezetét képező pénztári megtakarítás továbbra is a tulajdonosának termeli a hozamot. A tagi kölcsönök volumene ugyan jogszabályilag behatárolt, de esetünkben még jócskán van lehetőségünk annak emelésére. A végtörlesztés forrásainak számbavétele során érdemes lehet ebben is gondolkodni, ahelyett, hogy felélnénk a nyugdíjcélú megtakarításainkat. Mert gyanítható, hogy a kialakult forrásszűkös helyzetben a megtakarítások méginkább fontossá válnak.

Ismét a bizonytalanság az úr

Alig 1 héttel 2011. harmadik negyedéve letelte előtt egyértelműen elmondható, hogy a borúlátás lett úrrá a világ részvénypiacain, miután az európai adósságválság továbbra is megoldatlan, s Görögország adósságának rendezésére nem sikerült megnyugtató választ adni. Mindezek mellett recessziós félelmek is vannak, mind az USA, mind pedig az európai övezet országait illetően. A bizonytalan gazdasági környezet következtében az árupiacokon is korrekciós folyamatok indultak, az 1900 dollár fölé szárnyaló arany ára néhány nap alatt csaknem 1700 dollárig hanyatlott. A romló gazdasági kilátások következtében a kockázatosabb eszközosztályokból, illetve periférikus piacokról tőkekivonás indult el, ami érzékenyen érinti az olyan piacokat, mint amilyen hazánké is.

Ráadásul idehaza a kormányzati gazdaságpolitika zavarossága is borzolja a befektetők idegeit. A devizahitelek végtörlesztésére kialakított koncepció jelentős terheket ró a bankszférára, aminek következményeit egyenlőre nem lehet megbecsülni. A forint árfolyama szeptemberben jelentősen csökkent valamennyi meghatározó devizával szemben, ami egyébként nem lóg ki a felzárkózó piacok devizáinak leértékelődési tendenciáitól. A hazai tőzsdei árfolyamok súlyos korrekciókat szenvedtek el, az OTP árfolyama gyakorlatilag megfeleződött, de a többi részvény árfolyamáról sem lehet semmi jót elmondani.

Az állampapírpiac állja ezideig egyedül a sarat ebben a nehéz időszakban, bár már ott is látszódnak a problémák, a hosszabb futamidő tartományokban intenzív hozamemelkedés következett be szeptember második felében.

A negyedéves fordulónaphoz közeledve beigazolódni látszik a befektetési környezettel kapcsolatban általunk korábban hangoztatott szkepticizmus, s a pillanatnyi pozíciók szerint az óvatosság vezetett a jobb eredményre. Ugyanakkor olyan gyorsan megy végbe az árfolyamok lemorzsolódása - hasonlóan a 2008-ban már megélt folyamatokhoz -, hogy mindez megteremti a lehetőségét immár az építkezésnek is. Pénztárunk ezen elvtől vezérelve igyekszik megvalósítani a befektetési politikáját, amely az egyes választható portfolióinkban az alábbi eredményeket mutatják a negyedév végéhez közeledve:

Benchmark (referenciahozam) Befektetési eredmény (hozam)
Önkéntes pénztári portfolió I. néves II. néves III. néves* IV. néves éves* I. néves II. néves III. néves* IV. néves éves*
A - pénzpiaci 1,58% 1,48% 1,22% 4,35% 1,53% 1,47% 1,34% 4,40%
B - vegyes 3,74% 0,78% -3,23% 1,17% 2,37% 1,57% -1,44% 2,48%
D - fokozott részvényhányadú 2,66% 0,62% -4,24% -1,08% 2,84% 0,63% -3,49% -0,12%
R - reálhozamot megcélzó 1,72% 1,03% -3,11% -0,43% 1,80% 1,04% 1,92% 4,83%

* tört időszak, szept. 21-i állapot szerint

Valamennyi portfoliónk tehát a referenciahozam feletti eredményt ért el, s a D portfoliót leszámítva továbbra is pozitív hozamot mutat. Mindeközben túl vagyunk immár egy 30%-os piaci korrekción. Hogy ez kevés, vagy sok-e azt a jövő fogja eldönteni, de megítélésünk szerint és tanulva a 2008-ban lezajlott eseményekből a korrekció egyben a jövőbeli lehetőségeket is felértékeli, amit érdemes beépíteniük a tagoknak is az esetleges portfolióváltási döntéseikbe.

A piaci folyamatokról az alábbi grafikonok árulkodnak:

A BUX index tehát a második negyedév elejéig tartó látványos erősödés után egy drasztikus csökkenésbe ment át, eközben az állampapírpiac jól teljesített egészen szeptember elejéig:

Gyakorlatilag nincs különbség a hazai, a közép-európai vagy az európai tőzsdeindexek alakulásában, ettől némileg eltér az MSCI globális tőzsdeindex, amiben a dollár erősödése is szerepet játszik:

A forint árfolyama az év közepéig tartó erősödés után lejtmenetbe kapcsolt, s szeptember végére már lemaradásba került mind az eurohoz, mind a dollárhoz viszonyítva:

A hazai tőzsdeindex vezető papírjai mindegyike veszteséget mutat az év eleji szintekhez képest, a MOL és az OTP a 20%-os pozitív tartományból került -30%-os állapotba:

Bár egyértelműen kedvezőtlenek a folyamatok, immár esélyét látjuk annak, hogy mégiscsak normalizálódik a helyzet és megtörik az elmúlt időszaki trend. Az árfolyamok csökkenésének gyorsulása, a forgalom volumene ugyanis ilyen jeleket is mutat. A folyamatokat tehát úgy is lehet tekinteni, hogy megteremtődik az esélye a helyzet kedvezőre fordulásának. Mi egyértelműen bízunk is ebben.

Hogyan alakult a II. negyedév?

2011. második negyedéve viszonylag nyugalomban telt a befektetési piacokon, annak ellenére, hogy az amerikai gazdasággal kapcsolatosan egyre több szakértő fejti ki borúlátását, az Eurozónát illetően pedig Görögország helyzete rontotta időről-időre a piacok hangulatát. Némi csökkenést mutatnak ugyan a nemzetközi indexek a második negyedévben, de ez nem számottevő, határozott tendenciákról egyáltalán nem lehet beszélni.

Idehaza a kormány az EU elnökség feladatai ellátása mellett a Széll Kálmán terv megvalósításán munkálkodott, ami kedvező nemzetközi fogadtatást nyert, s az állampapírpiac és a forint árfolyama is alapvetően a jó arcát mutatta. Ráadásul június elején sor került a magánnyugdíjpénztárak vagyonának az átadására is, mintegy 3.000 milliárd forint-ot kitevő vagyontömegben. Ennek következtében - az államhoz visszakerülő nyugdíjvagyon állampapírban fennálló részével, 1.345 milliárd forinttal, a korábbi 81%-os szintről 77%-os szintre csökken hazánk adósságrátája.

Szinte minden szakértő azt hangsúlyozza, hogy a lépés Magyarország megbízhatóságát javítja a bizonytalannak tűnő külső környezetben, csak épp arról nem nagyon esik szó, hogy az átvett vagyon állampapír része – ami most az adósságrátát csökkenti – az államnak kivel szembeni fizetési kötelezettségét is jelentette? Merthogy nem a magánnyugdíjpénztárakkal, mint ahogy az a kommentárokban elhangzik, hanem a pénzári tagokkal szembeni kötelezettséget. Ez a vagyon ugyanis eddigiekben az övék volt. Félreértés ne essék, ha az érintettek mégiscsak igényt tartanának a nyugdíjukra, akkor ez a kötelezettség – kvázi tartozás – ettől mit sem változhatott. Mondhatja bárki hogy más az implicit és más az explicit adósság, a lényeg nem ebben van, hanem abban, hogy számszerűsíthető-e egy követelés, vagy sem. Függetlenül attól, hogy annak ki az adósa.

A piacok alakulását az alábbi grafikonokon szemléltetjük:

A hazai tőzsdeindex vezető papírjai közül a Richter idei árfolyammozgása továbbra is elszakad a többiekétől.

Fentiek alapján továbbra sem látunk indokot arra, hogy az óvatosság politikáján változtassunk. Azt gondoljuk, hogy akkor járunk el helyesen, ha megvárjuk, hogy a piacok a valódi arcukat megmutassák.

A második negyedév végéhez közeledve a választható portfolióink benchmarkjai és elért hozamai az alábbi képet mutatják:

Benchmark (referenciahozam) Befektetési eredmény (hozam)
Önkéntes pénztári portfolió I. néves II. néves* III. néves IV. néves féléves* I. néves II. néves* III. néves IV. néves féléves*
A - pénzpiaci 1,58 % 1,19 % 2,80 % 1,53 % 1,25 % 2,80 %
B - vegyes 3,74 % 1,03 % 4,81 % 2,37 % 1,31 % 3,71 %
D - fokozott részvényhányadú 2,66 % 1,03 % 3,72 % 2,84 % 1,21 % 4,08 %
R - reálhozamot megcélzó 1,72 % 0,90 % 2,63 % 1,80 % 1,35 % 3,17 %

* tört időszak, jún.15-i állapot szerint

2011. első negyedévi befektetési környezet

2011. első negyedéve sem telt unalmasan a befektetési piacokon, amit lassanként már természetesnek is kell vennünk. Idehaza a magánnyugdíjpénztári átalakulás mellett a Széll Kálmán tervben megfogalmazott elképzelések napvilágra kerülése az, ami leginkább befolyással bírt a piacokra. Az utóbbi kedvező fogadtatást kapott a külföldi elemzésekben, bár nem tudni, hogy a részletek tisztázódása nem okoz-e majd meglepetést, illetve csalódást az érintettek számára.

A magánnyugdíjpénztári átalakulás a finisébe érkezett, eldőlt, hogy a 3 milliós tagságnak mindössze 3%-a ragaszkodott a megtakarításához, azaz május végi fordulónappal mintegy 2,8 MrdFt vagyon kerül át az állam tulajdonába. Ma már szinte semmi kétség nem férhet hozzá, hogy a folyamatot jogi akadályok nem fogják megállítani, s úgy látszik, hogy a piaci szereplők e nem mindennapi forráselvonásnak már csakis a pozitív oldalával törődnek. A magánpénztárak által átadott vagyon egy része direkt módon csökkenteni fogja az államadósságot, egy másik része pedig piaci értékesítés révén fogja javítani a költségvetés finanszírozását. Cserébe a 2,9 millió állampolgártársunkkal szembeni nyugdíjfizetési kötelezettségért. Ami kétséget kizáróan nem most, hanem egy későbbi időszakban jelenti majd a költségvetési terhek növekedését. Persze addig még számos indok lehet rá, hogy miként módosuljon a nyugdíjrendszerünk.

A fentieknek köszönhetően akár az állampapírpiacon, akár a részvénypiacon általunk megkérdőjelezett optimizmus uralkodik, amiben még a márciusi sajnálatos japán földrengés és annak következményei sem tudott tartósan törést okozni.

Az állampapírpiaci hozamszint csökkenése, illetve a BUX index relatív teljesítményét (időszaki hozamát) mutatja az alábbi grafikon:

Pedig közben Észak-Afrikában forradalmi hullám tört ki, Algériában jelenleg polgárháború dúl, aminek megfékezésébe az ENSZ katonai akcióval avatkozott be, s mindeközben az olaj ára a hordónkénti 100 dolláros ár fölé emelkedett. A japán események kapcsán némi pánik alakult ki a világ tőzsdéin, de időközben gyakorlatilag már az azt megelőző időszaki értéküket mutatják a tőzsdeindexek:

A BUX relatív felülteljesítését akár az MSCI, akár a CETOP, vagy az Euro Stoxx indexekhez a forint mondhatni szárnyalása okozta. Mind a dollárhoz, mind az eurohoz képest számottevően felértékelődött március második felére:

A hazai tőzsdeindex vezető papírjai közül a Richter árfolyama került külön útra, amiben közrejátszik a Széll Kálmán tervben megjelent azon elképzelés, mely a hazai gyógyszerkassza finanszírozásának karcsúsítását célozza meg.

Ebben a környezetben mi továbbra is az óvatosság politikáját valljuk, mert meggyőződésünk szerint a piacok számottevő kockázatokkal terheltek. Március 24-i hír, hogy Portugáliában lemondott a miniszterelnök, miután a parlament nem fogadta el a beterjesztett megszorító csomagot, s erre az egyik hitelminősítő intézet le is minősített a portugál adósságbesorolást.

Az első negyedév végéhez közeledve a választható portfolióink benchmarkjai és elért hozamai az alábbi képet mutatják:

Önkéntes pénztári portfolió Benchmark* Elért hozam*
A - pénzpiaci 1,41 % 1,39 %
B - vegyes 3,00 % 2,11 %
D - fokozott részvényhányadú 2,01 % 2,38 %
R - reálhozamot megcélzó 1,33 % 1,90 %

* nem végleges, március 22-i állapot szerint

A „B” portfoliónk marad el a benchmark hozamától, ami az óvatosságunk következménye. De a piacok volatilitása miatt ezek a hozamadatok pillanatról pillanatra változnak.

A 2010-es adóbevallás pénztári vonatkozásai

Pénztáraink a jogszabályi előírások szerint január 31-ét megelőzően postára adták a 2010-es befizetések utáni adójóváírási lehetőség érvényesíthetőségének alapbizonylatául szolgáló adóigazolásokat. A személyi jövedelemadó bevallására szolgáló 1053-as nyomtatványon ezt a 1053-02-es lapon kell feltüntetni.

Az alábbiakban egy példán keresztül adunk segítséget az adóbevallás kitöltéséhez:

Tételezzük fel, hogy Előrelátó János pénztártagunk gondolva a nyugdíjas éveire, 2010-ben 100 ezer Ft-ot fizetett be az önkéntes nyugdíjpénztárunknál vezetett számlájára. Munkáltatójától is kapott havi 12 ezer Ft munkáltatói hozzájárulást, de ezt az adóbevallásban nem kell szerepeltetnie. A nyugdíjpénztár adóigazolása eszerint a 100 ezer Ft-os befizetésről kerül kiállításra, ami után 2010-ben 30%-os adójóváírásra vált jogosulttá. Ezt a 30 ezer Ft-os összeget a bevallás 132. sorában kell feltüntetnie.

Előrelátó úr a nyugdíja biztonsága mellett az egészségére is igyekszik oda figyelni, ezért rendszeresen eljár úszni. Ezen kiadásait az egészségpénztári számlájáról finanszírozza, aminek fedezetéül az egészségpénztárba is éves 100 eFt-ot fizetett be, erről ugyancsak adóigazolást kapott. Ráadásul a kisebbik lánya májusban gyermeket vár, s a gyermekáldás költségeinek finanszírozásában szeretne leánya segítségére lenni. Az önsegélyező pénztárban is számlát nyitott, hogy a gyermekszületési támogatás szolgáltatást leendő nagypapaként majd igénybe vegye, aminek fedezetéül ugyancsak 100 ezer Ft-ot fizetett be az önsegélyező pénztárunkba.

A két utóbbi összesen 200 eFt befizetése után Előrelátó úr az SZJA bevallása 133. sorában is szerepeltethet 200 eFt x 30%= 60 ezer Ft-ot, így összességében 90 ezer Ft adójáról rendelkezhet, amit a 138. sorban be is kell állítania.

A bevallás 139. sorában kell megadnia, hogy melyik pénztári számlájára kéri vissza ezt a 90 eFt-ot az adóhatóságtól (idén már a NAV-tól). Előrelátó úr elektronikus formában készíti el a bevallását, ezért elegendő a választott pénztára adószámát beírnia ezen sorba, s az alapján a pénztár nevét és bankszámlaszámát a nyomtatvány kitöltő program automatikusan megjeleníti. Miután mindhárom pénztárban adójóváírásra feljogosító befizetése volt, így bármelyiket megadhatja az adójóváírás helyeként.

A 1053-02-es lap alsó részén (a 144 sorban) lehet megadni, ha valaki időközben már nyugdíjszolgáltatás okán megszüntette a tagságát, ezesetben az adójóváírás kiutalása közvetlenül a jogosult személy bankszámlájára/postacímére fog megtörténni. Fontos viszont, hogy ez a lehetőség csak a nyugdíjszolgáltatásban részesültek számára áll fenn, ha valaki a várakozási idő letelte jogán szüntette meg a tagságát a pénztárban, az adójóváírásra jogosulatlanná válik. Ő a bevallásában emiatt nem is rendelkezhet az adójáról.

A 145. sorban lehet feltüntetni, ha valaki 2020. előtt tölti be az öregségi nyugdíjkorhatárt. Az ő esetükben ugyanis a 100 eFt-os adójóváírási összeghatár 130 ezer Ft, több típusú pénztárban együttesen 120 eFt helyett pedig 150 eFt.

Az adójóváírást az adóhatóság a bevallás benyújtását követő 30. napig (de legkorábban márciustól) köteles teljesíteni, amennyiben az adózónak nem áll fenn tartozása. Az adójóváírások március elejétől érkeznek be folyamatosan a pénztárba, az összegek levonás nélkül kerülnek jóváírásra a tagok számláin.

Az adóköteles pénztári kifizetések esetén a pénztár a kifizetés megtörténtével egyidejűleg állít ki kifizetői igazolást, aki ilyen jogcímű kifizetésben részesült az év során, ezen igazolásban szereplő adatok szerint kell az ebből származó jövedelmét a bevallásban feltüntetnie a pénztár, mint kifizető által levont adóelőleggel együtt. Erre a 1053-as nyomtatvány 17. sora (egyéb jogcímen kapott jövedelem) szolgál. A d. oszlopba kerül a szuperbruttósított jövedelemösszeg, az a. oszlopba annak az alapja (1,27-ed része). A pénztár által a kifizetéskor levont adóelőleg összegét a 1053-C lap 65. sorában kell a munkáltató által levont adóelőleg összegével összevontan feltüntetni.

Az ezen adóköteles kifizetésekkel összefüggő 27%-os egészségügyi hozzájárulási kötelezettséget a 1053-09-es lapon kell feltüntetni a 287. sorban. Az eho megfizetési kötelezettsége a tagra hárul, a megfizetett eho-t a 294. sorban kell szerepeltetni.

Már 2011-re érdemes figyelni

A negyedik negyedév alig 1 héttel az év vége előtt ismét inkább az útkeresés időszakáról szólt a befektetési piacokon, semmint a határozott trendekről. Igaz, hogy tengerentúli részvényindexek a legjobb arcukat mutatják, de más piacokon felemás helyzet alakult ki. A honi dolgokat tekintve pedig egyértelműen kedvezőtlen dolgokról számolhatunk be. A válságadók újabb hulláma közvetlenül is hatást gyakorolt a vezető részvények nyereségtermelő képességére, s miután a blue chip részvények többsége érintett ebben, a hazai tőzsdeindex is veszített az értékéből. Talán ennél is lényegesebb történet a magánnyugdíjpénztári szektor megszűntetése céljával hozott intézkedéscsomag. Ebben közvetlenül is érintve vagyunk mint magánnyugdíjpénztár, de itt csak a befektetési piacokra gyakorolt esetleges kedvezőtlen hatását említjük meg. Mintegy 3.000 milliárd Ft-os vagyonról van szó ugyanis, amelynek állami tulajdonba vonása mind az állampapírpiacra, mind a honi részvénypiacra számottevő hatást fog gyakorolni. A részvénypiacokon eladási nyomás következhet be, hiszen az állam vélhetően előbb-utóbb meg fog szabadulni az ily módon birtokába került részvénypakettnek. Az állampapírpiacról pedig ugyancsak eltűnik egy jelentős keresletet biztosító szereplő. A kialakult helyzetben továbbra is úgy gondoljuk, hogy helyén való az óvatosság, s itt még nem is szóltunk az Unió egyes államaival kapcsolatos finanszírozási problémákról, aggodalmakról.

A piacok bizonytalanságát jól megmutatják az egyes részpiacok teljesítményének alakulása:

Újabban a jegybank és a kormány közötti véleménykülönbség erősödésének a jelei látszanak, aminek a fejleménye, hogy a jegybanktanács immár két lépésben a jegybanki alapkamat esetenkénti 0,25%-0,25%-os emeléséről döntött, legutóbb december 20-án.

Ebben a környezetben – a negyedik negyedévből eddig eltelt időszakban – újfent a konzervatív portfoliók hozták a jobb eredményt, de köszönhetően az idei évre kitűzött óvatosságunknak, a magasabb részvényarányú portfolióink is elfogadható szinten teljesítettek. Az egyes negyedéveket elemezve az látszik, hogy a jó első negyedévet egy kedvezőtlen második negyedév követett, a harmadik ismét kedvezően alakult, s a negyedik újfent inkább kedvezőtlen. Ez a „hullámvasút” is azt mutatja, hogy nem látszik igazából a befektetési piacok iránya. Jó hír eközben, hogy valamennyi portfoliónk benchmark vagy afölötti hozamot ért el, s a piaci mozgásoknál számottevően kisebb ingadozással.

A 2011-es évre előre tekintve azt gondoljuk, hogy nem lesz egy könnyű év annak dacára, hogy a gazdasági növekedési mutatók kezdenek jól alakulni. Törékenynek látjuk ugyanis a kialakult helyzetet, s idehaza a kormány által február-márciusra ígért strukturális reformintézkedések is váratnak ezidáig magukra. Bár a nyugdíjrendszer átalakítása is felfogható reform intézkedésként, de a nemzetközi elemzői vélemények inkább arról szólnak, hogy nem ilyen megoldásokat támogatnak. A helyzet tisztázódásáig a befektetési kockázataink minimalizálására koncentrálunk, miután ez a stratégiánk 2010-ben is eredményesnek bizonyult.

Felértékelődhet az öngondoskodás szerepe

Látva a magánnyugdíjpénztárakkal kapcsolatos kormányzati lépéseket, joggal merül fel sokakban a kérdés, hogy vajon milyen jövőt szán a törvényalkotó ezeknek az intézményeknek. Az eddigi kormányzati kommunikációból is kitűnik, hogy az önkéntes pénztárakat, az általuk kezelt megtakarításokat semmiféle módon nem érinti a nyugdíjrendszer tervezett átalakítása, sőt kinyilvánítják, hogy ezeket erősíteni szándékoznak. Remélhetőleg hihetünk ezen kinyilatkozásokban és valóban méginkább fontos szerepet fognak betölteni az öngondoskodás ezen formái. Az, hogy a tervezett nyugdíjrendszer kétpillérűvé válik, nyilvánvalóan felértékeli a megmaradó pillérek, így az önkéntes nyugdíjpénztárak jelentőségét.

Ezzel kapcsolatos változás, hogy a nyugdíjpénztári munkáltatói hozzájárulások adóterhe 2011-ben némileg mérséklődik, miután a jelenlegi 25%-os céges adókötelezettség – a kafeteria juttatásokkal azonosan – helyébe a hozzájárulás 1,19-szeresére vetített 16%-os adókulcsú terhelés lép életbe. Egységnyi munkáltatói hozzájárulás után tehát 19,04%-os adókötelezettség párosul, ami a jelenlegi 25%-nál kisebb terhelést jelent.

Az egyéni befizetések után igénybe vehető adójóváírás mértéke ugyanakkor 20%-ra mérséklődik a jelenlegi 30%-ról. Ez indokolható talán azzal, hogy az adóterhelés is csökken, hiszen egységesen 16%-os szja kulcs kerül bevezetésre, aminek a szuperbruttósítást is figyelembe véve lényegében 20,32%-os személyi jövedelemadó terhelésről beszélhetünk. Az adójóváírás mértékének jövő évtől bekövetkező csökkenése egyúttal indokolttá teheti annak megfontolását, hogy aki egyéni tagdíjfizetést is vállal az önkéntes pénztárak bármelyikébe, azt idén méginkább megtegye, akár az év utolsó napjaiban is, hiszen az idén december 31-ig eszközölt befizetések után még 30%-os adójóváírást tud érvényesíteni.

Pénztárunk az üzletpolitikájában is figyelemmel kíván lenni eme változásra, hiszen 100 ezer Ft adójóváíráshoz 2011-ben már 500 ezer Ft egyéni tagdíjbefizetés szükségeltetik, szemben a jelenlegi 334 ezer Ft-tal. Erre reagálva a jelenlegi tartalékképzési rendünket egy 99,5%-os fedezeti megtérülést biztosító tartaléksáv kialakításával alakítjuk át – feltételezve, hogy decemberi közgyűlésünkön ez támogatást fog kapni.

Reméljük, hogy a lépés tagjaink nyugdíjelőtakarékossági hajlandóságára kedvezően fog hatni.

Egy másik – a tagok körében vélhetően kedvező fogadtatást nyerő – üzletpolitikai döntésünk, hogy a tagi kölcsön lehetőségének feltételrendszeréből kikerül a folyamatos tagdíjfizetési feltétel. Mostantól a tagdíjat nem fizetők is jogosulttá válnak a tagi kölcsönre, de ők a tagdíjfizetési kötelezettségüknek eleget tevő tagokhoz mérten magasabb kölcsönkamattal és folyósítási díj ellenében jogosultak kölcsönre.

Kinek, mennyi lehet idén a személyi jövedelemadó kedvezmény?

Korábbi évekhez hasonlóan az önkéntes pénztárba történő egyéni befizetés után továbbra is érvényesíthető a 30%-os adókedvezmény. A maximálisan igénybe vehető összeg mértéke sem változott, viszont a nyugdíjkorhatár emelésével vannak olyan tagok, akik korábbi években nagyobb összegű visszatérítést kérhettek, de 2010-től már nem felelnek meg az ehhez szükséges kritériumoknak.

A jogszabály úgy rendelkezik, hogy a maximálisan igénybe vehető mérték 100 ezer forint, több különböző típusú önkéntes pénztári tagság esetén (az egyik mindenképp önkéntes nyugdíjpénztári) 120 ezer forint. Ennél magasabb mértékű kedvezményt tud érvényesíteni az, aki 2020. január 1 előtt éri el a rá eső öregséginyugdíj-korhatárt. Ebben az esetben 130 ezer forint, illetve több különböző típusú önkéntes pénztári tagság esetén 150 ezer forint vehető maximálisan igénybe. Az öregségi nyugdíjkorhatár fokozatosan kerül emelésre 62 évről 65 évre:

Ez azzal jár, hogy 1952-ben, vagy az után születettek esetében változik a korhatár és csak azok felelnek meg a 2020. január 1-ig betöltött nyugdíjkorhatárnak, akik 1955.december 31-ig születtek meg.

Tehát az a pénztártag, aki 1956-ban vagy 1957-ben született, a korábbi években még a magasabb összegű adókedvezménnyel élhetett, de a nyugdíjkorhatár emelése miatt 2010-re már csak kisebb összegről rendelkezhet.

Háromnegyed éves előzetes hozamok

A harmadik negyedév végéhez közeledve a befektetési piacok ismét a szebbik arcukat mutatják. Legalábbis a második negyedéves csökkenés után az indexek ismét felfelé vették az irányt, s akár a részvénypiacok, akár az állampapírpiac kedvezően alakulnak. Pedig számos kedvezőtlen tényezővel továbbra is számolnunk kell, gondoljunk akár a munkanélküliség, akár az államadósságok magas szintjére. A meghatározó piaci indexek esetében ez egyelőre nem fedezhető fel, egyedül az arany emelkedő ára – ami immár elérte az 1 300 dolláros unciánkénti szintet – mutatja azt, hogy azért az óvatosságnak is helye van.

Az európai országok a költségvetési hiányaik lefaragása céljából sorra jelentik be a megszorító intézkedéseiket, amelyek nyilvánvalóan kedvezőtlenül fognak hatni a gazdaságok élénkülésére. A magyarországi helyzet még nem látszik tisztán, miután a kormány a jövő éves költségvetési terveit csak az októberi önkormányzati választások után fogja kinyilvánítani.

Önkéntes nyugdíjpénztárunk harmadik negyedéves várható hozamai a portfolióinkhoz rendelt benchmark hozamok körüli szinten alakulnak, ez alól csak a „B portfolió mutat némi elmaradást. Ez annak tudható be, hogy a piacokkal szembeni pesszimizmusunkat ebben a portfolióban tudjuk leginkább leképezni.

Mi továbbra is úgy véljük, hogy helyénvaló az óvatosság a kialakult helyzetben, s a jelenlegi piaci optimizmus könnyen törékennyé válhat akár rövid távon is.

Válaszokra várva

Lassan a végéhez közeledik a második negyedév, ami összességében visszaigazolta a befektetési piacokról korábban megfogalmazott szkeptikus álláspontunkat. A lendületes első negyedév után a bizonytalanság jelei mutatkoznak, s ez a jelző egyaránt elmondható akár magyar állampapírpiacról, akár a tőzsdeindexekről, akár a devizaárfolyamokról. A piaci trend legfőbb mozgatórugója az elmúlt időszakban a görögországi helyzet volt, de piaci aggodalmakról lehet beszélni Spanyolország és más uniós tagállamok vonatkozásában is. Az állami mentőakciókkal a piacokra bocsátott likviditás jövőbeli sorsa ugyancsak kérdéseket vet fel, s egyre bizonytalanabbnak látszik, hogy a gazdaság magára találása majd megoldja ezeket a problémákat. Nőtt ugyanis az államok eladósodottsága, s egy tartósnak mutatkozó magas munkanélküliségi ráta mellett kell/kellene a problémákat orvosolniuk.

Mindeközben Magyarországon egy kormányváltás is lezajlott, s némi kommunikációs hibának is köszönhetően a forint árfolyama jelentősen romlott. Különösen a dollárral szemben, miután az euró önmaga is gyengült a dollárral szemben. A hazai gondokat tetézi, hogy eközben a svájci frank jelentősen erősödött, ami ismét kedvezőtlenül érinti a deviza hitelek törlesztőrészleteit. Az elmúlt jó egy hónap időjárási viszontagságai mellett sem mehetünk el szó nélkül, az árvíz sújtotta régiók viszontagságain túl a mezőgazdaságunk idei évi kilátásai is jelentősen romlottak emiatt.

Májustól kezdődően az állampapírpiaci hozamok korábbi csökkenő trendje megtört, aminek hatásaként az állampapírpiaci indexekben korrekció következett be - leginkább a hosszabb futamidő tartományokban. Az éven belüli hozamszint megmaradt a jegybanki alapkamat környezetében. A jegybanki alapkamat április 27-e óta 5,25%.

A részvénypiacok esetében ugyancsak némi korrekcióról beszélhetünk, a BUX esetében az index értéke visszatért az év eleji értékéhez. A külföldi piacok teljesítménye a forint gyengülése következtében árnyaltabban jelenik meg.

A forint dollárral szembeni árfolyama a 190 alatti szintről egészen 240 Ft-ig csökkent, ami a 2009. tavaszán kialakult szintekkel vetekedik.

Pénztárunk 2. negyedéves várható hozamai a portfolióinkhoz rendelt benchmark hozamokat felülteljesítik, köszönhetően annak, hogy portfolióink kockázati szintjét számottevően csökkentettük. Ennek eredményeként a benchmarktól való első negyedéves elmaradásunkat (mi ugyanis már az első negyedévben sem osztottuk a piac rendkívül optimista hangulatát) a második negyedévben gyakorlatilag sikerült ledolgoznunk. A portfolióink összetétele így a benchmarkként meghatározott portfolió összetételnél továbbra is óvatosabb.

Továbbra is úgy látjuk, hogy számos bizonytalansági tényezővel számolni kell az elkövetkező időszakban is, ami óvatosságra int bennünket. Az országonként eltérő állami megtakarítási csomagok rontják a növekedési kilátásokat, s a napvilágot látott intézkedések (bankadó és más egyéb elvonások) a gazdasági szereplők eredménykilátásait is csökkentik. Természetesen mérlegelni kell azt is, hogy a rövid futamidőtartományban kialakult 5-6%-os nominális hozamszinttel mennyire és meddig elégedhetünk meg. Egy további hazai kérdés, hogy a pénztári tevékenység jövőjét illetően milyen kormányzati elképzelések fogalmazódnak meg közép- és hosszútávon.

Meglepően pozitív hangulat a befektetési piacokon

2010 január-februári időszaka még különösebb irány nélkül zajlott a befektetési piacokon, majd márciusban igen nagy dinamikával indultak be a piacok. A március 25-i állapot szerint az állampapír indexek közül a rövid futamidejű állampapírokat reprezentáló RMAX index 1,63%-os, a MAX Composite index 5,37%-os, a MAX index 6,33%-os növekedést ért el. A hozamgörbe ugyanis minden szegmensben lejjebb került, amivel a jegybanki alapkamat is lépést tartott. Már alig emlékszünk az épp egy éve kialakult krízishelyzetre, amikor a hozamgörbék 12-14%-os tartományba emelkedtek. Most pedig 5-7%-os hozamokról beszélhetünk.

A részvénypiacokon is hasonló irányú folyamatok zajlottak le, január-februárban még nem látszott, hogy milyen irányban fog kitörni a BUX, majd márciusban felfelé vette az irányt az index. Olyannyira, hogy a március 25-i záróérték 18%-os növekedést eredményezett az év eleji induló értékhez mérten. 25.000 pont felett utoljára 2008. januárjában járt az index, s onnét esett le egészen 10.000 pont alá, majd jutott el ismét erre a szintre. Joggal merül fel a kérdés, hogy hogyan kell mindezt minősíteni? Ha a válság az elhíresült „W” alakzat szerint fog lefolyni, akkor ideje óvatosnak lennünk, ha nem akkor felesleges aggódnunk.

A nemzetközi részvénypiacok is lokális csúcsaikon vannak, ugyanakkor a forint árfolyamának változása ezen indexek forintosított teljesítményét némileg befolyásolta. Az MSCII forintosított időszaki teljesítménye 6,78%, míg a CETOP-é 9,36%. 1 USA dollár 2010. elején 188 Ft-ot, jelenleg 198 Ft-ot, 1 Euro 2010. elején 271 Ft-ot, jelenleg 263 Ft-ot ér.

Pénztárunk I. negyedéves várható hozamai ugyan jók, de elmaradnak a portfoliókhoz rendelt benchmarkoktól. Ennek az oka az, hogy a kialakult rendkívül pozitív befektetői hangulatban mi nem látjuk a valódi tartalmat, akár a világ, akár hazánk gazdasági helyzetét szemlélve a piacok ilyen mértékű szárnyalása indokoltságában mi kételkedünk. A portfolióink összetétele így a benchmarkként meghatározott portfolió összetételnél lényegesen óvatosabb.

A pillanatnyi helyzet azt mutatja, hogy 2010 elején nem az óvatos befektetési politika volt az igazán eredményes, de ebből még hosszútávú következtetéseket talán korai lenne levonnunk. Láthatóan a befektetők kockázatvállalási hajlandósága jelentősen megemelkedett az elmúlt időszakban, amiben vélhetően az is szerepet játszik, hogy a kockázatmentes kamatszint látványosan csökkent. Elég ha azt vesszük, hogy bizonyára nem vagyunk hozzászokva az 5-6%-os állampapírpiaci kamatszinthez, vagy ennél alacsonyabb banki betétkamatokhoz sem, pedig nemzetközi összehasonlításban ezek a mértékek sem nevezhetők alacsonynak. Az új helyzethez nem egyszerű „akklimatizálódni”, s nyilvánvalóan ez is hatással van a kockázatvállalási hajlandóságra. Mi mindenesetre érdeklődve szemléljük, hogy a töretlennek látszó pozitív befektetési hangulat tovább fog-e tartani, vagy a szkeptikusoknak lesz igazuk.

A szuperbruttósítás pénztári kihatásai

A 2010-es év egyik nagy „vívmánya” az összevont adóalap megállapítása során bevezetett ún. szuperbruttósítás. A megemelt jövedelemsávok és csökkenő adókulcsok adóterhelést csökkentő hatását ez az enyhén szólva trükkös módszer - nevezetesen az adóalap ekként történő megnövelése - értelemszerűen lerontja. Első olvasatban egyszerű a képlet, hiszen a jövedelmet meg kell szorozni 1,27-el, s ez után kell éves 5.000.000 Ft-ig 17%-os, afölött 32%-os adóval számolni, csakhogy egyes esetekben .máshogy kell számolni.

A személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény 29. §-a ugyanis úgy rendelkezik, hogy „ha a jövedelem után a magánszemély kötelezett a társadalombiztosítási járulék, az egészségügyi hozzájárulás megfizetésére (kivéve, ha azt költségként számolja el, vagy azt számára megtérítették), jövedelemnek a megállapított jövedelem 78%-át kell tekinteni”. Az önkéntes nyugdíjpénztár esetében a várakozási idő leteltét követően történő nyugdíjszolgáltatásnak nem minősülő kifizetés éppen ilyen jövedelmet képez, ezért az alábbiakra hívjuk fel a figyelmet:

  • Eddigiekben a tőkét is érintő kifizetés során a jövedelem (egyúttal adóalap) megegyezett az igénybevett adóköteles tőke összegével (az adókötelezettséget bonyolítja, hogy a tőkerészből történő kifizetés 11 éven belül 100%-osan, 11 év után évente 10%-kal csökkenően adóköteles, de ezzel itt most nem foglalkoznánk). Ha valaki tehát pl. a tagsága 11. évében 100.000 Ft tőkéhez is hozzá kívánt férni ilyen jogcímen, akkor ebből 100.000 Ft jövedelme keletkezett, mely után a pénztár 36%-os (külön nyilatkozat esetén 18%-os) mértékű adóelőleget, számszerűen tehát 36.000 Ft-ot vont le, s az igény után a tagot 11%-os, azaz 11.000 Ft eho kötelezettség terhelte.
  • 2010-től a szuperbruttósítás miatt egy ugyancsak 100.000 Ft-nyi adóköteles tőkét érintő kifizetés során a következő elszámolási adatok adódnak:
    • A kifizetésből származó jövedelem a tőkerész után annak 78%-ával megegyezően 78.000 Ft-ra adódik.
    • A 27%-os adóalap-növelés figyelembevételével az összevont adóalapot képező jövedelem így 78.000 x 1,27 = 99.060 Ft lesz.
    • Az összevont adóalapot képező jövedelem után a pénztár a tag részéről az igénybejelentésen, vagy külön nyilatkozatban megadottak szerint számolja el a 17%-os, vagy 32%-os mértékű adót. Első esetben 16.840 Ft, a második esetben 31.699 Ft adóelőleg kerül levonásra a kifizetendő összegből.

      Az egészségügyi hozzájárulásról szóló 1998. évi LXVI. törvény 3. §-a értelmében a magánszemély ezen kifizetés után az adóelőleg alapját képező jövedelem után 27%-os mértékű egészségügyi hozzájárulást köteles fizetni. Az eho szempontjából tehát az alap nem kerül szuperbruttósításra, azaz a fenti példánál maradva
    • A kifizetésből származó jövedelem után fizetendő eho összege 78.000 Ft x 27%= 21.060 Ft-ra adódik. Az eho-t a pénztár nem vonja le, miután e vonatkozásban nem minősül kifizetőnek. Az eho teljesítéséről a tagnak kell gondoskodnia. Az eho összegét a kifizetésről kiadott igazolás természetesen tartalmazza.

Nos, nem egyszerű tehát a helyzet, nyilván az adóköteles kifizetési igényt kérő tagok is szembesülni fognak ezzel a kifizetői igazolásuk kézhezvételekor. Hogy a foganatosított jogszabályváltozások az adórendszerünk sokat hangoztatott egyszerűsítése irányába történtek volna, azzal kapcsolatban kételkedésünket fejezzük ki.

Felmerülhet a kérdés, hogy a 2010-es adózási feltételek kisebb, avagy nagyobb terhelést jelentenek-e a fenti példa vonatkozásában. Lássuk az eredményt:

Mindkét adókulcs esetében nagyobb a terhelés tehát az előző évhez mérten, ugyanakkor az alacsonyabb kulcsú adósáv 1.900.000 Ft-ról 5.000.000 Ft-ra történő kitolásával számos esetben előállhat, hogy az idén első sávba tartozó jövedelem előző évben még a második sávba esett volna. Ezt is tekintetbe véve igazából nem lehet egyértelmű választ adni a felvetett kérdésre.

Egyértelmű viszont, hogy irracionálisnak tekinthető, ha a nyugdíjpénztárban megképződött megtakarításunkhoz ekkora terheket vállalva kívánunk hozzáférni. Ellenben a megtakarítás eredeti funkciójával, a nyugdíjjogosultság birtokában történő hozzáféréssel, amikor ugyanez az összeg mentesül mindenféle adó- és eho terhektől.

Fentiekkel nem kívánunk senkit sem befolyásolni a pénztári megtakarítása felhasználási szándékában, csak szeretnénk ha ki-ki logikusan venné számba annak ilyen kihatásait is.

Várakozáson felüli teljesítmény a 2009-es évben

A megváltozott gazdasági környezet kedvezőtlen hatásaival való szembesülés, s ennek következményeként elszenvedett 2008-as hozamadatok ismeretében vélhetően nem sokan voltak 2009. tavaszán, akik esélyét látták annak, hogy a befektetési piacok alig fél év alatt azokra a szintekre térhetnek vissza, mint ahogy az bekövetkezett. Szerencsére így történt és elmondhatjuk, hogy pénztárunk valamennyi portfoliója esetében pozitív hozamról számolhatunk be a 2008-2009-es időszakot tekintve. Ha csak a 2009-es évet nézzük, akkor azt kell mondanunk, hogy ez az év lesz a pénztár 15 éves története során a legjobb befektetési teljesítményt eredményező éve. Persze volt honnét javulni, hiszen 2008-ban csak az "A" pénzpiaci portfoliónk tudta függetleníteni magát a bekövetkezett eseményektől.

Alig két hét van hátra a 2009-es évből, így az eddig elért eredmény vélhetően már nem fog jelentősen változni a hátralévő időszakban. Lássuk, hogyan is állunk:

A harmadik negyedévet követően az addigi szárnyalás ugyan megállt, de továbbra is eredményes időszakot tudhatunk magunk mögött. A kamatkörnyezet az állampapír befektetéseink felértékelődését eredményezte, a részvénypiacok pedig magasabban állnak a harmadik negyedéves fordulónapi értéküknél. Az aktuális (2009.12.10-i) állapot szerint a portfolióink referenciahozamai - amik a ténylegesen hozamoktól számottevően nem tér el - az alábbiak:

A részvénykitettség tehát még ebben az időszakban is a portfolió előnyére vált. Ha a fenti adatokat az előző időszaki adatokhoz hozzámérjük, akkor igazán elégedettek lehetünk:

Ez azt jelenti, hogy az önkéntes pénztári B portfolió idén már 22%-os, a D 25%-os, az R 18%-os hozamnál tart.

A jó eredmények értelemszerűen a kedvező piaci környezetnek tudhatók be, amit jól mutatnak akár az állampapír piaci-, akár a részvénypiaci indexek:

Az elért eredmények ellenére a véleményünk továbbra sem változott, azaz nem gondoljuk, hogy a kialakult gazdasági válság ilyen egyszerűen elmúlt volna. Megítélésünk szerint egy olyan lendületes emelkedés következett be a piacokon, ami mögött nincs megfelelő reálgazdasági teljesítmény. A munkanélküliség és egyéb gazdasági adatok láttán ezen emelkedések már-már irreálisnak tűnhetnek, és óvatosságra intenek.

Az idei jó teljesítmény vélhetően a 2010-es hozamlehetőségekre is hatással lesz, hiszen egy kedvező piaci helyzetből kell kiindulnunk - szemben a 2008. év végére kialakult helyzettel. Ebből következően a 2010-es várakozásaink az idei évnél szerényebb hozamokat sejtetnek, ami összhangban van az állampapírpiacon végbement hozamcsökkenéssel is.

Mi történt a harmadik negyedévben?

Egyre optimistábbak az elemzők a globális gazdaság helyzetét illetően, s ez az optimizmus az értékpapírpiacokon is érezteti hatását. Az óvatosabbak viszont kizárólag a piacokra bepumpált likviditásbőség eredményének tudják be a kialakult helyzetet, s további óvatosságra intenek.

Az elmúlt időszak piaci mutatói valóban derűlátásra adhatnak okot, hiszen mind a részvénypiacokon, mind az állampapírpiacon komoly lendületet vettek a folyamatok. A BUX index szeptember közepére a 21 ezres szint közelébe emelkedett, ami a június 30-i értékéhez mérten 35%-os emelkedést jelent. Az állampapírpiacon dinamikus hozamcsökkenési periódus indult el, ami az állampapírpiaci befektetéseket is felértékelte. A MAX Composite index a féléves fordulónaphoz viszonyítva 8,5%-kal, a MAX index 9,5%-kal nőtt.

Eltérő a vélemény arról, hogy ezek az eredmények mennyiben a nemzetközi kedvező hangulatnak s mennyiben a hazai költségvetési hiány leszorítása érdekében hozott intézkedéseknek az eredményei-e, mindenestre most az év eleji helyzetnél lényegesen nyugodtabb körülmények között lehet megfontolnia kinek-kinek, hogy a jövővel kapcsolatos befektetési várakozásához melyik pénztári portfolió felel meg a leginkább.

Ha lényeges korrekció nem következik be a III. negyedév fordulónapjáig hátralévő alig egy hét alatt, akkor az előző negyedévhez hasonlóan az aktuális negyedévben is értelemszerűen a részvénytúlsúlyos portfoliók biztosítják a magasabb hozamot. Portfolióink szeptember 18-áig számolt referenciahozamai az alábbiak (Fontos megjegyezni, hogy a referenciahozam nem azonos a ténylegesen elért hozammal, de általában a kettő azért közel van egymáshoz):

Miről van tehát szó? Az aktuális negyedévben (csak a negyedév alatt!) csaknem akkora a befektetési eredmény, mint a sokat kárhoztatott 2008-as teljes évben elszenvedett veszteség. Az igazi kérdés természetesen az, hogy vajon meddig tarthat ez az optimizmus? Vajon tényleg ennyi lett volna a gazdasági válság?

A kedvező nemzetközi hangulat lehetőséget teremtett a jegybanki alapkamat csökkentésére, amire a negyedév folyamán két lépésben is sor került. Július 28-án 9,5%-ról 100 bázisponttal (8,5%-ra), majd augusztus 25-től további 50 bázispontra (8,0%-ra) csökkent az irányadó kamatláb. Az elemzők várakozása szerint a Monetáris Tanács szeptember végén újabb kamatcsökkentést fog eszközölni. A csökkenő kamatszint az állampapírpiaci hozamgörbéket is látványosan átalakította:

Megítélésünk szerint mind a részvénypiacon, mind az állampapírpiacon olyan gyors ütemben megy végbe a javulás, ami óvatosságra inthet. Befektetési döntéseinkben ezen véleményünknek hangot is adunk.

Mennyit ér a korlátozott hozzáférhetőség?

Az önkéntes nyugdíjpénztári megtakarítási forma jelen szabályozás szerinti hozzáférhetőségi korlátait - nevezetesen, hogy a hozamhoz a 10 éves várakozási idő letelte után három éves gyakorisággal lehet hozzáférni, a tőke nem nyugdíjszolgáltatásként való felvételét ráadásul adókötelezettség terheli - többek kritikával illetik, bár megítélésünk szerint azok teljességgel méltányosnak mondhatók, ha figyelembe vesszük, hogy milyen kedvezmények párosulnak a konstrukcióhoz. Ennek számszerűsítésére álljon itt egy egyszerűsített séma:

Kalkulációnknál nem vettük figyelembe a béren kívüli juttatásként szóba jöhető munkáltatói hozzájárulást, hiszen az nem mindeni számára adott. A nyugdíjpénztári befizetések adókedvezménye, nem különben a pénztári befektetések kamatadó mentessége ugyanakkor minden adófizető honfitársunk tekintetében kedvező körülményként vehető figyelembe. Felállított modellünkben a kérdéses pénztártag éves 100 eFt-ot szán nyugdíjelőtakarékosságára, melyet 3%-os működési levonással ír jóvá nyugdíjpénztára a számláján. Az illető jövedelemmel rendelkezik, így a befizetés utáni évenkénti 30 eFt-os adójóváírásra igényt is tart. A megtakarítási számlán jóváírt pénztári hozamot a.) esetben 6%-osnak, b.) esetben 8%-osnak vettük, ami abszolút nem túlzó elvárás a pénztári befektetési hatékonysággal szemben.

A pénztári megtakarítási számlán jóváírt hozam kamatadó mentességet élvez, azaz az évenkénti hozam 20%-a többleteredményt jelent más azonos hatékonyságú befektetési formával szemben. Az első megközelítésben mindössze ezt, a másodikban ezt és az adójóváírás összegét együttesen tekintettük többleteredménynek. Kalkulációnk eredménye az alábbi:

6%-os nominális hozamelvárás mellett tehát az adójóváírást figyelmen kívül hagyva közel 10%-jak, azt is figyelembe véve mintegy 21%-kal jobb megtérülést biztosít a pénztári befektetési mód, mint azonos befektetési teljesítményű más (nem támogatott) megtakarítási forma. Érdemes azt is aláhúznunk, hogy ez a többlethatékonyság igazából nem is függvénye a befektetési idő hosszának, hiszen már néhány év viszonylatában is ehhez a mértékhez közelítenek a számok.

A 8%-os nominális hozamelvárásnál is hasonló eredményre jutunk, ami a modellünk feltételeiből egyenes következik is:

Hogy megéri-e ekkora többlethatékonyságért a korlátozott hozzáférhetőséget felvállalni, azt kinek-kinek a saját értékítéletére bízzuk.

Cafeteria és béren kívüli juttatás

A 2010. évi adóváltozások között szerepel az eddigi adómentes béren kívüli juttatások megszüntetése, ami várhatóan hatással lesz az önkéntes pénztári munkáltatói hozzájárulások mértékére, volumenére is. Az ezen a jogcímen juttatott összegek (de ide sorolták be az üdülési csekket, a melegétel-utalványt, valamint a helyi közlekedési bérlettérítést is) kedvezményes adókulcs alá fognak esni, az adó mértéke 25%-os lesz. Más elemek (ilyen pl. a hidegétel-utalvány) viszont 54%-os kulccsal fognak adózni.

Aktuális tehát a kérdés, hogy vajon megéri-e a jövőben a cégeknek az eddigiek során kialakított juttatási rendszereiket fenntartani? Más megközelítésben úgy merül fel a kérdés, hogy vajon a pénztártagok munkáltatói hozzájárulásra való igénye nem szenved-e csorbát az új feltételrendszerben?

A módosulás egyértelműen rontja, illetve csökkenti a munkáltatói hozzájárulásban rejlő költséghatékonyság eddigi mértékét, hiszen 1 egységnyi hozzájárulás jövőre 1,25 egységnyi ráfordításba fog kerülni, de ez még mindig számottevően jobb, mint 1 egységnyi nettó bérjövedelem ráfordítás igénye.

Hogy a kialakított mértékű adóteherrel kapcsolatban a munkáltatók milyen álláspontra helyezkednek, hogy a kedvezményesen adózó természetbeni juttatások utáni 25%-os adót felvállalják-e, vagy azt a juttatás volumenének csökkentésével "kompenzálják", még nem látható. Egyes szakértői vélemények szerint a béren kívüli juttatások, különösen az alkalmazottak nyugdíj-előtakarékosságához való hozzájárulás a pénzügyi eredményén túl olyan motivációs eszközei is a cégeknek, amelyeket továbbra is meg fognak tartani. Különösen fontos lehet ez egy olyan gazdasági periódusban, mint amilyen a mostani, amikor is az egyéni élethelyzetekre adott eltérő válaszok a hosszútávú megtakarítások vonatkozásában is új helyzetet teremtettek.

A válság tanulságai

Egyes vélemények szerint a globális gazdaság már kifelé tart a több évtizede nem látott válságából, amit bizonyos mutatók alá is támasztanak. Ugyanakkor még korántsem egyértelmű, hogy a gazdasági visszaesés csillapítására hozott intézkedések utóhatásai milyen folyamatokat indítanak be. Pénztárunk 2008. évi tevékenységén is komoly nyomokat hagyott a pénzpiacok hanyatlása, az idei év eddig eltelt időszaka viszont ismét az eredményességről szól. A rendkívüli helyzetben több olyan kérdésre is választ kaptunk, amelyek tanulságul szolgálhatnak a jövőre is.

Tevékenységünk 1994. év indulása óta 2008-ig egyetlen évben sem fordult elő, hogy éves viszonylatban ne pozitív hozamot értünk volna el. Ez nyilvánvalóan fokozta az ügyfélkörünkben is azt a hibás képzetet, hogy egy nyugdíjpénztári megtakarítás csakis pozitív hozamú lehet. A válság előtti utolsó időszakban a részvénypiacok dinamikus növekedése a hozamversenyben való helytállás okán ráadásul a befektetési politikák kockázatvállalási hajlandóságának növekedéséhez vezetett ebben a szférában is. Pénztárunk már 2003. óta kínál választható portfoliókat ügyfeleinek, csakhogy egy olyan időszakban, amikor szinte mindig a nagyobb kockázatot felvállaló portfoliók hozták a magasabb hozamot, háttérbe szorul a kockázatvállalás mikéntje. Ügyfeleink is azt láthatták, hogy a legkonzervatívabb portfoliók teljesítménye elmaradt a részvényeket is tartalmazó portfoliók hozamaitól, ami egyébként teljesen rendbenlévő dolog, csakhogy egy idő után háttérbe szorulhat, hogy ez nem feltétlenül mindig van így.

Aztán eljött a minden várakozást felülmúló piaci hanyatlás, amely olyan stádiumban érte el a szférát, amikor a pénztárak részben a jogalkotói elvárások (lásd magán-nyugdíjpénztári befektetési szabályozás), részben a korábbi időszakok teljesítménye okán viszonylag magas kockázati hajlandóságot mutattak.

Azonnal át is rajzolódtak a választható portfoliók teljesítménymutatói, hiszen míg a 2008-as évben a legkonzervatívabb "A" portfoliónk mentesíteni tudta magát a veszteségektől, a többi portfolió negatív hozamot ért el, s ez még 2009. első negyedévében is tovább folytatódott, majd 2009. második negyedévében a piacok fordulásának köszönhetően a veszteségek komoly hányada ledolgozásra kerülhetett:

Az ügyfelek magatartásából az derült ki, hogy nagyon alacsony a tudatosság a portfoliók megválasztásában, sokkal inkább a múltbéli hozamok, mintsem a preferált kockázati szint alapján választanak ügyfeleink portfoliót. Az elmúlt időszakban a legdrámaibb körülmény talán az volt, hogy a biztonságosnak vélt állampapír befektetésekhez is járul kockázat, ráadásul nem is akármekkora, hiszen a hazai állampapírpiaci indexek immár két esetben is mintegy 10%-os értékcsökkenést szenvedtek el.

Egy önkéntes nyugdíjpénztári megtakarítás optimális befektetési kockázati szintje szempontjából kevésbé releváns a tag kora, hiszen épp az elmúlt időszak bizonyította be, hogy a tagság számottevő része nem nyugdíjelőtakarékosságként tekint erre a befektetési formára. Elszomorító, hogy alig néhány %-os - és remélhetőleg csak átmenetinek tekinthető - befektetési veszteség elegendő ok ahhoz, hogy az egyébként adómentességet élvező befektetésüket sokan a 36%-os adóteher és további 11%-os eho kötelezettséget is felvállalva építsék le. Ezt semmiképpen nem nevezhetjük racionális magatartásnak.

A pénztárak ügyfélkörének döntő hányadát képező aktív munkavállalói kör számára nemcsak a válságra való tekintettel, de a társadalombiztosítási nyugdíjrendszerek előtt álló kihívások okán is időszerű kérdés a nyugdíjelvárásuk újragondolása, hiszen láthatóan a korábbiaknál többet kell megtakarítaniuk ahhoz, hogy életszínvonalukat nyugdíjas korukban is fenntarthassák. S itt nem hazai vonatkozásokról, hanem világviszonylatban látható tendenciákról van szó. Ezzel azt is mondjuk, hogy havi 1.000 Ft-os nagyságrendű nyugdíjcélú megtakarítási hajlandóság mellett hiú ábránd érdemi nyugdíjelőtakarékosságról beszélni.

A pénztári megtakarítások ebben a válságos időszakban semmivel sem teljesítettek rosszabbul, mint más befektetési formák - természetesen a befektetési kockázati szintjükkel megfeleltetve, sőt a portfoliók aktív menedzselésével enyhítették a válság okozta veszteségeket. A 2009. második és jelenleg tartó harmadik negyedévében bekövetkezett kedvező piaci hangulatváltás megteremtette az esélyét annak, hogy nyugodt körülmények között ki-ki saját kockázatviselő hajlandóságát a pénztári portfoliója vonatkozásában is újragondolhassa. A mögöttünk álló időszaknak reményeink szerint annyi pozitívuma mindenképpen lesz, hogy az ügyfélkörnek egy számottevő hányada befektetési tudatossága a korábbiaknál lényegesen magasabb szintre kerülhet.